- Yiren, beszélnünk kell. - feküdt be mellém az ágyba Felix.

- szerintem is. - kijelentésem meglepte.

- holnap a bandával elutazunk. - mesélte boldogan.

- hova ?

- Amerikába, két napra.

- nem nem nem most nem fogsz elmenni ! - ültem fel.

- mi a baj ?- ráncolta homlokát.

- ma az ovinál szálltunk volna be a kocsiba, mikor egy fekete ruhás férfi vagy nő, nem tudom, el volt torzítva a hangja, odajött hozzánk és azt mondta, hogy nem lesztek jóban. - nem mondott semmit. A gondolkozó fejét vette elő.

- biztos összekevert valakivel. - húzott magához. - nincs semmi baj.

- mikor indultok ?

- hajnalban. - puszilt meg.

Mire felkeltem Felixnek hűlt helye volt mellettem. Köntösömet magamra kaptam és mentem kelteni Eunsoot. Szobájába belépve felhúztam a redőnyt. Békésen aludta az igazak álmát.

- Eunsoo..- ültem le mellé. - keljél. - simítottam arcára. Nyűgösen fordult másik oldalára. - óvoda van. - húztam le róla a takarót.

- anyaa..- húzta vissza.

- várnak rád a barátaid. - pusziltam meg arcát.

- akkor várjanak még egy kicsit. - bújt nyakamba.

- mire elkészül a reggeli legyél felöltözve. - pusziltam meg és mentem csinálni a reggelit.

- ez így nem ér !! Te pizsamában lehetsz, én meg nem !!- kiabálta szobájából. Mosolyogva mentem szobájába.

- azért, mert én gyorsabban öltözök, mint te. A reggeli már az asztalon, te pedig még csak a zokniig jutottál el.

- te vagy az anyukám, neked kell öltöztetni.

- egész életedben nem tudlak öltöztetni. - adtam rá a pólót. - meg kell tanulnod nélkülem is élni.

- de az nehéz.

- nem lesz az. - pusziltam meg. - reggelizz meg, én addig felöltözöm. - kísértem a konyhába.

- rendben. - helyet foglalt az asztalnál és enni kezdett. A szobánkba mentem, felvettem a ruháimat utána mentem is vissza. - te nem eszel ?

- de. - vettem el egy almát.

- azzal nem fogsz jól lakni. - rázta fejét.

- mindennap egy alma és az orvost távol tartja. - mosolyogtam. A mosatlant a helyére tette utána ment cipőt húzni.

- anyaaa siess !! Várnak rám a barátaim !!- rohant a konyhába.

- mehetünk, nyugalom. - vettem fel a cipőmet. Eunsoo a plüssét szorongatva indult meg a kocsihoz. Az óvodánál leparkoltam, Eunsoo kiszállt a kocsiból, én lezártam és mentünk is be. Míg Eunsoo a cipőjét vette át, az egyik anyuka érkezett mellénk kisfiával. Lányom nagy ölelésel fogadta a kisfiút.

- szia, Yiren !- köszöntött az anyuka.

- szia, Minji ! Mi újság ?- öleltem magamhoz. A kisfia sokszor járt nálunk, ő a lányom legjobb barátja, mindig vele van.

- semmi különös.

- anya ! Ide adod ?- állt meg Yoochan anyukája előtt.

- de csak egy percre !- nézett rá szigorúan.

- rendben !- az anyuka elővett a táskájából egy telefont. Nagyot néztem ahogy kisgyereke kezébe adja. Az én gyerekem még játék telefonnal sem játszik.

- gyerekek. - legyintett Minji.

- igen. - festettem magamra egy mosolyt. Yoochan és Eunsoo beszélgetésére figyeltünk fel.

- de nem szerethetsz !- taszította el lányom a kisfiút.

- ugyan miért nem ?- nézett rá Yoochan.

- mert nekem nincs telefonom, neked meg van.

- semmi sem választhat el tőled !- dobta el a telefont a kisfiú. Kezemet szám elé kaptam.

- igaz szerelem !- áradozott mellettem az anyuka. Yoochan kézen ragadta a lányomat és bevezette a csoportba.

- összetört ?- néztem Minji után, aki a telefont vette fel a földről.

- dehogy. Semmi baja. - tette el a táskájába. Elköszöntem a nőtől és mentem a kocsim felé. Mikor beültem telefonom csörrent meg. Felix neve villogott a kijelzőn.

- szia. - köszöntem mosolyogva.

- szia, mi újság ?- hallatszódott hangján, hogy fáradt.

- pihenned kellene.

- azt tenném, ha Hyunjin nem kornyikálna rekedt hegedű módjára.

- az mégis milyen ?- nevettem el.

- ÉÉÉÉRZED MÁÁÁR A SZÍÍÍV SZAVÁÁÁÁT. - még sosem hallottam Hyunjin e fajta hangját.

- ilyen. - motyogta Felix.

- A BÉÉKE ÉGIIIG SZÁÁÁÁLLL EGY PERC ELÉG, MA MINDEN ÖSSZE ÁÁÁÁLL ÉS EGYMÁSRA TALÁÁÁÁL

- hozznom kellett volna füldugót.

- altató dal. - nevettem el magam.

- ez keltető, mint altató. Eunsoo hogy van ?

- nem rég vittem be az oviba, olyan aranyos dolog történt Felix !!

- mesélj.

- ugye van Yoochan, Eunsoo barátja.

- igen ?

- arra lettünk figyelmesek Minjivel, hogy Eunsoo mondja Yoochannak, hogy nem szeretheti, mert neki nincs telefonja, Yoochannak meg van. A kisfiú meg eldobta a telefont és azt mondta Eunsoonak, hogy semmi sem választhat el tőled.

- ilyen pasi kell a lányomnak ! Vagy nem is ! Nem kell neki pasi ! Van neki egy apukája aki megvédi. Pff minek ide pasi...

- LET IT GOOOO, LET IT GOOO, CAN'T HOLD IT BACK ANYMOOOOORE. LET IT GOOOO, LET IT GOOOO, TURN AWAY AND SLAM THE DOOOOOR !!- avatkozott közbe Hyunjin.

- azt hiszem át megyek Chanhoz.

- CSAK EGY ICIPICI HÓ KEEEEEEELL ÉS MÉG EGY JÓ BARÁÁÁÁT

- nehezen viseli Jennie hiányát. - nevettem el magam. - hagylak pihenni.

- rendben. Majd hívlak, ha van időm. Szeretlek.

- én is. - nyomtam ki. A motort beindítottam és mentem a munkahelyem felé.

• Délitán•

A kocsiban ülök és várom a négy órát, ami hamarosan be is következik. Mikor kerek időt mutatott az óra kiszálltam a kocsiból és mentem be az épületbe. Megint az udvaron találtam a csoportot. Köszöntem az óvónőnek utána vittem is ki onnan kislányomat. Beültettem a kocsiba és hajtottam haza. Mielőtt haza mentünk volna bementünk egy kicsi boltba. Otthon Eunsoo a szobájába rohant játszani. Én a konyhában pakoltam ki a vásárolt cuccokat mikor a csengő szólalt meg. Csak a tejet tettem be a hűtőbe, de valaki jobbnak látta rátenyerelni a csengőre. A bejárati ajtót kitéptem a helyéről, de akit mögötte láttam, inkább vissza csuktam volna, ha nem támasztja ki a lábával.

- rég láttalak. - hangjától a szőr is feláll hátamon.

- van bőr a képeden ide tolni a pofád ?? - négy év telt el azóta, négy éve hagyott ott a szarban, és még ide meri tolni a pofáját ??

- beszélgethetnénk, elvégre elég rég láttuk egymást.

- hagyj békén !- csaptam volna be az ajtót de kezével megtámasztotta.

- lenne kedved beülni valahova ? - hajolt elég közel az arcomhoz.

- ANYAAA !! PISILNEM KEEEEELL !! - kiabált Eunsoo odabentről. Döbbenten pillantott rám.

- amint hallhattad, elfoglalt vagyok. Menj el. - toltam el.

- vissza fogsz te még sírni.

- bájgúnárok után nem sírok. - nevettem gúnyosan és végleg rácsaptam az ajtót.

- jössz már anya ??

- eddig tudtál egyedül pisilni, nem ?- kísértem a mosdóba.

- veled minden jobb. - ment be.

Miért kellett pont most felbukkannia ? Ha akkor nem segített, most mit akar ? Azt várhatja, hogy beüljek vele valahova kávézgatni.