A két hét gyorsan eltelt, voltak napok mikor Felix szó nélkül lépett le. Mikor haza ért, azt mondta, hogy Chan hívta, hogy segítség kell neki. Miután haza ért mindig ideges volt. Eunsoo fejét is leszedte mikor a nappaliban színezett. Csak színezett, ő pedig elkezdett vele ordibálni, hogy a szobában színezzen, ne a nappaliban. Eunsoo két teljes napig nem szólt apjához. Esténként mikor lefektettem aludni, a szobája ajtaja előtt álltam meg és hallgattam ahogy azért sír, mert Felix kiabált vele. Nem tudom mi lett Felixel, de valami nem stimmel. Próbáltam nyugtatni kislányomat, hogy biztos szereti őt, csak rossz napja volt, de nem hatott. Mikor meglátja őt mindig elvonul a szobájába. Felixel is próbáltam erről beszélni, de mindig kerülte a témát. Mostanában egyre idegesebb. Lehet csak a munka, de kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Eddig sosem csinált ilyet, amikor a munkájával volt gond. Sosem kiabált a lányunkal. Van, hogy csörög a telefonja, ismeretlen számot ír ki neki, és elvonul telefonálni, oda ahol egyedül lehet. Valami nincs rendben.

Az óvodából igyekszünk ki Eunsooval kézen fogva. Már majdnem a kocsinál vagyunk, mikor egy fekete hosszú kabátos, kalapos fickó jön hozzánk. Lányomat magam mögé bújtattam.

- nagyon aranyos kislánya van. - nem az igazi hangján beszélt. Eltorzított hangja van.

- ki maga ?- hátráltam a kocsiig. Az ajtót kinyitottam és belöktem rajta Eunsoot, majd elfordítottam a zárban a kulcsot.

- az nem lényeges, mondja meg a férjének, hogy nem leszünk így jóban. - ment el. Ijedten nyitottam ki a kocsi ajtaját.

- ki volt a bácsi ?- karolt nyakamba Eunsoo.

- nem tudom. - öleltem meg.

- megijedtem.

- tudom, Kicsim. - pusziltam meg haját. Becsatoltam a biztonsági övet és én is beültem a volán mögé. Remegő kezekkel vezettem haza felé. Mit akar ez Felixtől ? Egyáltalán honnan ismeri ? Valamit titkol előlem Felix.

- apa ma soká jön ?- kérdezte halkan.

- szerintem igen. Miért ?- nem válaszolt. A visszapillantó tükörben ránéztem, de csak a fejét rázta. Megfagyott köztük a hangulat. A kiabálás óta nem beszéltek egymással, pedig már egy hete volt az egész. Ennyire megérintette volna Eunsoot ? Legalább Felix bocsánatot kérhetett volna. Persze tudom, neki is nehéz most. Hisz tizenkét órát tölteni táncolással meg énekkel  nehéz kihívás. A házunknál leparkoltam, kivettem Eunsoot a kocsiból és mentünk be. Eunsoot cipőjét levette, a konyhában leült az asztalhoz, a gyümölcsök közül elvett egy almát és azt eszegetve nézett ki az ablakon. - mi a baj, Szívem ?- guggoltam le elé.

- te szeretsz ?- nézett le rám.

- mind a ketten szeretünk. - simítottam arcára.

- ez nem igaz ! Apa már nem szeret !- dobta el az almát és rohant be a szobájába. Döbbenten pislogva néztem lányom hűlt helyét. Észbe kaptam és rohantam utána.

- szeret téged apa. - ültem le ágyára.

- akkor miért kiabált velem ?? Miért nem foglalkozik velem ?? Miért néz levegőnek ??- sírta el magát. Nem tudtam mit felelni. Igaza volt, Felix rá se hederített mostanság. Könnyeit letörölve húztam magamhoz.

- csak mérges volt. - simítottam hátára.

- de anya ! - tolt el egy picit. - apa engem már nem szeret. - rázta fejét.

- Kicsim, szeret téged apa. - töröltem könnyes szemeit. Lassan már én is bőgök.

- csak nagyiék szeretnek ! Talán már nem vagyok olyan cuki, mint voltam és ezért nem szeret apa !- ennyi, betelt a pohár. Sírva öleltem magamhoz.

- hidd el, apa is szeret. - pusziltam meg. - beszélek vele és megkérdezem miért nem foglalkozik veled.

- nem kell, én tudom a választ. Vigyél el nagyihoz. - mászott ki ölemből.

- miért ?- néztem rá nagy szemekkel.

- mert itt nem érzem jól magam.

- Eunsoo, apa szeret téged. Te vagy az egyetlen hercegnője, téged szeret a legjobban. Nálam is jobban szeret téged. Jobban szeret téged mindenkinél !- fogtam meg pici kezeit.

- nagyit akarom.. - vette el kezeit.

- biztos ?- töröltem le könnyeimet.

- igen.

- rendben. - elővettem a kis hátizsákját és tettem bele neki mindent amire szüksége lehet.

- azt ne !- kapta ki kezemből a macit amit még Felix vett neki.

- miért ?- megrázta fejét és vissza tette a macit a helyére. Táskáját odaadtam neki, ő ment és felvette cipőjét és kabátját. - akkor majd nagyi visz oviba. - simítottam meg fejét. Beültünk a kocsiba és vittem is anyához. Mikor megérkeztünk leparkoltam a ház előtt. Épp hogy megálltam a kocsival ő kirobbant a járműből aztán rohant be a házba. Kicsatoltam az övet és mentem utána. Oda bent anyu meg apu döbbent pillantását találtam.

- mi történt ?- kérdezte anya.

- nagy baj van. - ráztam fejemet.

- mi ?

- azt hiszi Felix már nem szereti. - ültem le az egyik fotelbe. - azt hiszi csak ti szeretitek.

- ezt mégis miből gondolja ?

- múltkor, egy héttel ezelőtt, Felix ordibált vele, amiért a nappaliban színezett és nem a szobájában. Azóta nem is kért Felix bocsánatot, nem foglalkozik vele. Ebből következtetett arra, hogy már nem szeretjük.

- mi baja van ennek a fiúnak ?

- nem tudom, ma egy fekete ruhás fickó szólított le minket az ovinál. Valami olyasmit mondott, hogy nem lesznek jóban Felixel. Titkol valamit.

- beszélj vele...mi addig vigyázunk a kis törpére. - mosolygott anya.

- el is viszed oviba ?

- persze.

- elköszönök tőle. - indultam fel. A régi szobámban ült az ágyon és sírt. - Eunsoo...miért nem hiszel nekem ?- guggoltam le.

- mert nem igaz amit mondasz !- fordított hátat.

- jegyez meg egy dolgot. Az anyukád vagyok és akármit teszel én szeretni foglak, amíg élek és azután is. - álltam fel. - szeretlek Eunsoo. - sétáltam ki. - vigyázzatok rá. - néztem anyára és apára.

- mindennél jobban. - beültem a kocsiba és mentem haza. Ha haza jön Felix, az lesz az első, hogy letámadom. Oké értem, hogy sok a munka, de van egy lánya is, aki sokkal fontosabb mindennél. Ez így nem állapot.

Estig ültem Eunsoo szobájában, szorongatva egyik plüss állatát. Közben állandóan telefonomat néztem, hátha ír vagy hív anya, hogy mehetek a kislányomért, mert hiányol. Hiába vártam az üzenetet, nem érkezett. Bejárati ajtó nyitódását hallottam. Kimásztam az ágyból és fapofával indultam a bejárat felé.

- miért nem foglalkozol a lányoddal ?- álltam meg keresztbe font kezekkel.

- te meg miről beszélsz ?- nézett rám zavart tekintetével.

- arról, hogy van egy lányod, akivel foglalkoznod kellene !

- mi ütött beléd ?? - szűkítette össze homlokát.

- mi az oka, hogy elhanyagolod Eunsoot ??

- nincs semmi oka ! Nem hanyagolom el !

- ha nem hanyagolnád el, nem tartanánk itt !

- miért ?? Hol tartunk ??

- ott hogy, a lányod azt hiszi utálod !! Azt hiszi nem szereted !! Mert kiabáltál vele, és nem foglalkozol vele !!

- na ne röhögtess !- nevetett fel szarkasztikusan. - nekem ehhez nincs energiám, mikor találtátok ki ? Hmm ?

- LEE YONGBOK !! A LÁNYODRÓL VAN SZÓ ! SZERINTED KITALÁLNÉK ILYET ?? - csaptam meg az arcát. Döbbenten kapott arcához. Nem mondott semmit csak arrébb tolt és rohant Eunsoo szobájába. - már késő ! El akart menni, úgy érzi nem szereted ! Azt hiszi, csak anyu és apu szereti őt !

- miért nem mondtad neki, hogy ez nem így van ??- rázta meg két vállamat.

- szerinted nem mondtam ?? Ha nem vetted volna észre, a lányod került téged !! Vacsorázni is nehezen akart, egy falatot se evett amíg te a közelében voltál !! És mi ennek az oka ?? Az, hogy kiabáltál vele, tudod, hogy érzékeny, de te kiabálsz azért vele, mert nem a szobájában színezett. Gratulálok ! - tehetetlenül ült le Eunsoo ágyára, miközben fogta a maciját.

- minden romokban...