- Eunsoo !!- ordítottam nevét.

- ideje volt már felkelned. - mászott le rólam miután rám ugrott.

- köszönöm a kellemes ébresztést. - kimásztam az ágyból, köntösömet magamra vettem és sétáltam ki a konyhába.

- jó reggelt, kész a reggeli. - mosolygott rám Lix.

- neked is. - mentem hozzá és magamhoz szorítottam.

- biztos egy hét múlva akarjuk mi leadni Eunsoot ? Hiányzol. - suttogta fülembe.

- te is nekem. - rémesen hiányzik az érintése. Többet és többet akarok öleléséből, közelségéből, hangjából, csókjából, szerelméből.

- na és én ?- kérdezte Eunsoo sírós hangon. Kérdésére elváltunk egymástól.

- gyere. - guggoltam le. Kezét felém nyújtva rohant hozzám. Karjaimba vetette magát én pedig felemeltem. - anya csinál ma neked sütit. - pusziltam meg az orrát.

- olyan nyuszi bogyósat ?

- az nem nyuszi bogyó, hanem csokipasztilla. - nevetett Felix.

- mindegy mi van benne, a lényeg az, hogy legyen finom.

- anyja lánya. - puszilta meg.

- el kéne dönteni kinek a lánya vagyok...egyszer az apué máskor anyué...- tette kezét vállamra.

- a mi kicsi ici pici hercegnőnk vagy. - adtam neki egy cuppanós puszit.

- tudooom !!- karolta át a nyakam. - mikor megyünk nagyihoz ? - Felix arca egyből felcsillant.

- menni szeretnél ?

- igen. - bólintott Eunsoo.

- anya felöltöztet én pedig akkor hívom is nagyit. - puszilta meg.

- rendben. - bevittem a szobájába, az ágyra letettem, elővettem neki egy nadrágot meg egy pulcsit és zoknit is. - ne azt ! Az nem fog tetszeni nagyinak ! - tette vissza a zoknit.

- nagyinak minden tetszik ami rajtad van, de akkor vedd fel ezt. - vettem ki egy másikat.

- de mire haza jövök kész legyen a süti !- nézett rám rosszallóan.

- értettem. - nevettem el magam. Miután felöltözött a haját kifésültem és kitoltam a szoba ajtón. Felix a konyhában várta reggelivel.

- egy szendvics ami nyuszi alakú ! - tapsolt boldogan. Mosolyogva ültem le az asztalhoz.

- egyél, utána indulhatunk is. - puszilta meg a homlokát. Csodás apuka lett belőle. - nagyapa azt mondta csinált neked valamilyen meglepetést.

- sietek !- harapott egy nagyot a szendvicsbe.

- lassan. - öntöttem neki a barackléből. Eunsoo magába tömte a reggelit, lehúzta az üdítőt és rohant a kabátjáért.

- kész vagyok !- ugrott be a konyhába.

- cipő, Szívecském. - mosolygott Felix.

- tényleg. - rohant ki.

- az energiát tőled örökölte. - húztam le Felixet egy csókra.

- a szépséget meg tőled. - nyomott egy apró puszit ajkaimra.

- már megint ? - hallottuk Eunsoo hitetlenkedő hangját.

- mi megyünk. - puszilt meg és kislányunk felé lépett.

- nekem nem adsz ?- kérdezte amint felvette.

- de !- puszilgatta össze arcát. Miután elmentek elpakoltam a reggeli maradványait, elmostam a mosatlant, felvettem az aznapi ruhámat és mentem berakni a mosást. Míg a mosógép ment és Felix távol volt, kitakarítottam Eunsoo és a mi szobánkat. - ez a nap a miénk. - karolt át hirtelen.

- Felix ! Nem lesz a miénk, ha a szívbajt hozod rám és mennünk kell a kórházba. - fordultam meg karjai közt.

- nincs kedved alkotni ? Mondjuk egy kistestvért Eunsoonak ?- húzott be a hálóba.

- akarsz még egy gyereket ?- pislogtam nagyokat.

- tőled akár ezret.

- szüld meg te őket !- csaptam játékosan karjára. - Eunsoot is nehéz volt kitolni, nem hogy még ezrert !

- de egy második belefér, nem ?- csókolta nyakamat.

- talán. - sóhajtottam.

- mondjuk egy kisfiú..és lehetne az a neve amit négy éve kitaláltunk. - fektetett el az ágyon.

- Jaehyun ?

- igen.

- persze már ! NCT lehet, de BTS nem ! Felháborító !- durcáztam be.

- nem így értettem...

- tudom..csináljunk egy kistesót. - zártam be a köztünk lévő távolságot. Kezével oldalamat kezdte simogatni. Elvált tőlem, hogy letudja venni a nem rég felvett pólót, majd újra ajkaimra tapadt.

- de aztán hangosan. - suttogta érzékien fülembe.

- ránk hívják a zsarukat. - kuncogtam.

- nem baj, hallják csak, hogy a Lee házaspár gyereket csinál. - csókolt meg újra.