Felix pov

A rendőrök ráálltak az ügyre. Nem értem miért nem szólt hamarabb Seungmin. Persze értem, hogy félt attól mi lesz velünk, de hamarabb meg lett volna oldva a dolog. Meddig akart elmenni ? Amíg az lesz a feladat, hogy vágja fel az ereit ?

A sötét utcákon sétáltam haza igyekezve. Csak a lámpák világítanak. Valaki megkopogtatta a vállamat, mire összerezzenve fordultam meg. Egy fekete maszkos nagy karimás kalapot, hosszú kabátot viselő ember állt előttem.

- segíthetek ?- kérdeztem bizonytalanul.

- ami azt illeti, igen. - sétált körbe. - ismersz egy Seungmin nevezetű fiút ?- állt meg mögöttem.

- igen. - fordultam felé. Hang torzítóval beszélt, tök para így a hangja.

- véletlenül nem mondta, hogyha megy a rendőrségre a bandatársait is megtalálom ?- kérdezte gondolkozó hangon. Ő zaklatná Seungmint ?

- de mondta, csak minket ez nem érdekelt.

- elég nagy baj. Tudod elég sokat tudok rólad, meg a családodról is. Szép kislányod van. Mindennap látom őket az óvodából kijövet. A feleséged is szemrevaló.

- mit akarsz ?- néztem rá rosszallóan.

- választhatsz, vagy dolgozol nekem, vagy pedig a családodnak annyi. - támaszkodott neki a villanyoszlopnak.

- mit takar az, hogy dolgozzak neked ?

- minden illegális dolgot. - vont vállat.

- ha belemegyek a családomat békén hagyod.

- egy hajuk szála sem görbül, de ha köpni mersz, úgy mint a kis barátod, a feleséged és a gyereked elalszanak örökre.

- belemegyek, csak őket hagyd békén. - legszívesebben most itt ütném agyon.

- rendben. - nyújtotta kezét.

- Seungmint ne bántsd. Mi faggattuk.

- nem is őt fogom bántani. Ott támadok ahol a legjobban fáj. - mondta gonosz hangnemben.

- ezt hogy érted ?

- vagy a kis Chaeyoungot tesszük tönkre lelkileg, vagy pedig Seungmin drágalátos családját. Annyi választék van. - ez beteg.

- mit akarsz tőlünk ?

- nem tudom. Talán legyen vége a bandának ? Mondjuk, ha vége lesz sok százezer, több millió ember fog sírni utánatok. Hmm nem is tudom. A lényeg, küldöm mit kell csinálnod, ha ellenkezel úgy jársz mint Seungmin, de az is megeshet, hogy a feleséged bánja meg. Mint mondtam szemrevaló...- az állkapcsom megfeszült. Ha ez arra gondolt, hogy Yirenhez nyúl úgy, letöröm a kezét és feldugom neki oda, ahova sose süt be a nap.

- nem ellenkezek, de a családom tabu.

- remélem is, a családod meg nem tabu. - hagyott ott. Remegő sóhaj hagyta el torkomat. Velem csinálhat bármit, de a családomat hagyja békén. Igaza volt Seungminak, dehát nem nézhettük tétlenül ahogy tönkre teszi egy... senkiházi.
Haza érve a konyhában töltöttem egy pohárba vizet. Az ideg bennem van, bármi bajuk eshet. Remegő kezekkel nyúltam a pohár után, de sikerült lelöknöm. Hangos csattanással ért földet. Darabokra tört. Ajtó nyitódást hallottam. Klassz most felébresztettem őket is.

- Oppa ?- jött ki álmosan Yiren.

- gyere ide. - nyújtottam kezemet felé. Szaladva futott hozzám. Testét szorítottam magamhoz, hogy minél jobban érezhessem közelségét.

- mi történt ?- vált el.

- ne ! Gyere vissza !- húztam magamhoz. Szorosabban öleltem.

- mi a baj ?- motyogta mellkasamba.

- semmi...csak maradjunk így egy kicsit. - hajtottam fejemet fejére.

- rendben. - karolta át derekam. Hangos sírás töltötte be az egész házat. Inkább bömbölés mint sírás. Yiren elengedett és sietett a hang irányába. Kezében egy sírós Eunsooval tért vissza. - veled álmodott. - nyújtotta felém.

- Életem. - vettem át. - mit álmodtál ?- töröltem le könnyeit.

- azt utcán sétáltál mikor egy kocsis felhajtott a járdára és elütött téged !- bújt nyakamba.

- de itt vagyok, foglak, vigyázok rád. Nem lesz semmi baj. - pusziltam meg homlokát. - meg aztán, apu olyan gyors, hogy elugrik a kocsi elől. - mosolyogtam rá. Csak még jobban sírt. Hátát kezdtem simogatni. - nyugodj meg, itt van apa. Jól van, nincs semmi baja. - szorítottam.

- ígérd meg, hogy velem leszel !- áztatta könnyeivel felsőmet.

- megígérem. Alszol velem ?- mosolyogtam.

- igen !- karolt nyakamba.

- menjünk akkor. - megfogtam Yiren kezét és mentünk a hálóba. Eunsoo feküdt középen, Yiren jobb oldalt, én pedig baloldat.