02
Felix pov
Amióta Eunsoo megszületett sokkal jobban kell titkolni a magánéletemet. Nagyon kevés időm marad a családomra. Mire haza érek ők alszanak. Mikor megyek el még alszanak. Tudtuk, hogy nehéz lesz így családot alapítani, de hülyék voltunk. Attól félek, hogy a kapcsolatunk megy rá erre az egészre. Beszéltem a vezérigazgatóval, hogy nem mondhatnám el a rajongóknak, hogy családom van, de azt mondta ez még korai lenne. Pocsék érzéssel tölt el, hogy a családomra se jut időm, meg a rajongóknak is hazudnom kell. A fiúk is nehezen viselik a kapcsolattartást a lányokkal. Mivel a lányok is idolok nekik nehezebb a dolguk. Seungmin közel áll az idegösszeroppanáshoz. Azt se tudja mikor beszélt utoljára Chaeyounggal. Annyira megviselte ez az egész, hogy bús komor, a dalszövegeket elfelejti, a táncot elrontja. Persze nem csak ő, Minho, Chan, Hyunjin és én is. Nem is tudom mikör töltöttem el utoljára egy estét Yirenel. Körülbelül egy két éve.
- Felix, figyelsz ?- lóbálta előttem kezét Chan.
- mi ? Persze...- bólintottam.
- nem úgy tűnik. - rázta fejét Jeongin.
- csak elkalandoztam. Miről van szó ?
- a koncertről. - válaszolt Minho.
- srácok, tudom nem ide tartozik, de valaki állandóan írogat nekem név nélkül, állandóan azzal zaklat, hogy tudja hol lakom, kivel vagyok, mit csinálok, megtalál. Kezdek félni. - vezette ránk Seungmin rémült tekintetét.
- ezt miért nem mondtad hamarabb ??- rivalt rá Changbin. Szegényen így is van elég frusztráció és valaki még tesz is rá.
- nem mertem. - hajtotta le a fejét.
- semmi baj, de nekünk elmondhattad volna. - karoltam át.
- mióta tart ?- kérdezte Hyunjin.
- lassan két hónapja. Van amikor az egész bandát is fenyegeti. Hogyha nem teszek meg neki valamit. - potyogtak könnyei. Te jó ég. Két hónapja ?? Ki ilyen elvetemült ??
- két hónapja és nem szóltál ?? - csattant fel Jisung.
- nem mertem ! Azt mondta, tudja Chae a barátnőm és ha szólok bárkinek is ő azt megtudja, de már nem bírom tovább ! - sírta el magát.
- Seungmin, nyugi. Nem lesz semmi baj. - ölelte meg Chan.
- azt hogy érted, ha nem teszel meg neki valamit ?- szűkítette össze szemeit Minho.
- nem...- a fiúkkal egymásra néztünk.
- Seungmin, kérlek mond el ! - érintette meg vállát Jeongin. Seungmin csak a fejét rázta és jobban szorította Chan pólóját.
- Seungmin, így nem tudunk segíteni. - tolta el magától egy picikét Chan.
- tudod ki ő ? Találkoztál már vele ?- faggatta Jisung.
- i-igen. - törölte le könnyeit. - de csak sötétben, feketében jött mindig. Utálja a bandánkat, szerintem azért csinálja. - szipogta.
- miket kell megcsinálnod ?- kérdeztem most én.
- ne-nem merem megmutatni..- temette tenyerébe fejét.
- nekünk megmutathatod. - bíztatta Hyunjin. A fiú remegő kezekkel húzta fel pulcsija ujját.
- amikor azt mondtam, azért van rajtam fásli, mert fáj a kezem, nem mondtam igazat, amit sajnálok is !- pillantott ránk. Lassan tekerte le kezéről a fáslit, ezzel húzva az agyunkat. Elég hosszú egy fásli...
- mit tettél ?- kérdezte könnyezve a Maknae.
- sajnálom. - potyogtak Seungmin könnyei. A fásli leesett kezéről így megláthattuk mit is takart. Chan nagyon ideges lett, ahogy mindenki más is.
- ki zaklat téged ?? - kérdezte idegesen Minho.
- nem tudom a nevét, de nem csak erre kért meg. - sírta a fiú. Szegénynek a keze teli van vágással.
- mire kért még ?- ölelte meg újra a Leader.
- cse-csempészek neki dr-drogot. Ne szóljatok senkinek ! Nem akarom, hogy titeket is megtaláljon. Ha engem sikerült megtalálnia, akkor titeket is. - bújt Chan karjai közé.
- már pedig ez nem mehet így tovább. Most azonnal megyünk a rendőrségre. - indult meg Changbin.
- Hyung ! Kérlek ne ! A ti érdeketekben ! - szaladt utána.
- még mit nem Seungmin ! Faszt érdekel mi lesz velem, nem hagyom, hogy egy hülye nyomorék tönkre tegyen ! Szóval vedd fel a kabátodat és nyomás a kocsiba. - Changbin nagyon is szívén hordozza a bandánkat. Mindentől védeni próbál minket, amiért hálásak is vagyunk neki.
- Hyung..én nem..- hátrált a fiú.
- KIM SEUNGMIN ! AZONNAL MÉSZ A KOCSIBA !!- lökdöste Chan. A fiú összerezzent Chant hallva. Sose emelte fel a hangját amikor velünk volt, így mindannyian megijedtünk.
- srácok én tényleg nem...- kapaszkodott meg Seungmin a tánc terem ajtajába.
- menj a kocsihoz !- húzta Minho is.
- de bajotok lesz ! Meg fog találni titeket ! - a folyosón pont Sana sétált. Meghallotta kiabálásunkat.
- fiúk, mi folyik itt ?- jött közelebb hozzánk. - mi a baj Seungmin ?- nézte a könnyes arcú fiút.
- valaki zaklatja és nem mer menni a rendőrségre. - válaszolt Jisung.
- Seungmin, ez komoly dolog. - nézte sajnálkozóan a fiút. - tessék menni a rendőrségre. - megragadta csuklóját és vonszolni kezdte maga után.
- miért van az, hogy a nők erősebbek a férfiaknál ? - nézett Hyunjin Sana után.
- most hova viszi ?- indult utánuk Jeongin. Kiérve az épületből Sana állt a kocsink előtt.
- én vezetek. - ült be.
- nem lesz ebből baj ?- fordultam Chan felé.
- nem. - beültünk és egyenesen mentünk a rendőrségre. Sana hajtott mint az őrült. Soha többé nem ülök be mellé ! Soha !
- itt várlak titeket. - állította le a motort. - Seungmin mondj el odabent mindent, vagy ha nem harapó fogóval húzom ki belőled !- fenyegette meg édesen, mire a fiú bólintott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro