4 év múlva

Yiren pov

Eunsoo és én nevetve sétálunk ki az óvódából a kocsihoz. Négy éve történt minden. A baba elvesztése, a Cancúni eljegyzés, az esküvő. Felix karriere egyre jobb és jobb lesz. Persze van ára. Kevés idő a családdal. A kislányunk a mindenem. Egyszerűen imádom.
Az óvodában ma tartották meg az anyák napját, egyik kezemben egy vázás virág, másikban Eunsoo apró keze, az ő kezében pedig csoki. Négy éves a kicsi lányunk. Az autóhoz érve kinyitottam neki az ajtót és betessékeltem.

- beszállás ifjú hölgy !- raktam a virágot a kocsi tetejére. Kislányomat megfogva tettem bele a kisülésbe.

- Anyu, Apu ma mikor jön haza ?- játszott hajszálaimmal.

- nem tudom Kicsikém. - csókoltam homlokára. Az ajtót becsuktam, a csomagtartóba beraktam a virágot és beültem a volán mögé. - megnézzük Nagyit meg Papit ?- néztem hátra a visszapillantó tükörből.

- igen !- tapsolt apró kezeivel. Mosolyogva indítottam be az autó motorját. - bekapcsolod a dalomat ?- kérdezte hátulról.

- persze. - egészen Anyuék házáig hallgatuk Eunsoo kedvenc dalát. A jól ismert háznál leparkoltam. Kivettem Eunsoot a kisülésből, ahogy lába érte a földet rohant is be a házba. Csokimat megfogtam és mentem utána mosolyogva. - sziasztok. - mentem be a nappaliba.

- szia Kislányom !- jött közelebb Anya és magához ölelt.

- hát apa ?- néztem a konyha felé.

- kint van a kertben. Eunsoonak épít meglepetést. - tolt a kert felé. Amikor kiértünk apát pillantottam meg a fa tetején barkácsolni.

- szia apa !- integettem neki a földről.

- Yiren !- hagyta abba a kalapálást.

- nem vagy te egy kicsit túl idős a fára mászásra ?- öleltem magamhoz mikor lemászott a fáról.

- az unokámért bármit. - legyintett. - egyébként hol is van ?- fordult körbe.

- a konyhában van. Ahogy bejött az volt az első kérdése, hogy mama, van levesed ?- indult el anya befelé. A konyhában Eunsoo falta magába anyu főztjét. Körbe ültük az asztalt és beszélgettünk.

- kérdezhetek valamit ?- vett egy falatot a szájába Eunsoo.

- persze, Kicsim. - simítottam fejére.

- nekem miért nincs két papám és mamám ?- nézett körbe rajtunk hatalmas szemeivel.

- tudod Nyuszó, apu szülei már nem élnek. Odafent figyelnek, hogyan viselkedsz. Amikor jókat alszol, akkor rád gondolnak és vigyáznak rád. Amikor rosszat álmodsz harcot vívnak azzal, aki bántott téged. - mondandóm végén egy puszit adtam arcára.

- szegény apu. - tette le az evőeszközt. - szeretlek anyu. - bújt hozzám. Mosolyogva emeltem ölembe.

- én is téged. - pusziltam pissze orrára. Kezét ölébe eresztette, fejét nyakhajlatomba temette, éreztem nyakam bőrén a levegőt, amit kifújt. Tökéletes pillanatnak tartottam megenni a csokimat. Halkan bontottam ki az édességet, ám Eunsoo így is meghallotta.

- nekem is adsz ?- hajolt el nyakamtól.

- de ezt anyák napjára kaptam.- mosolyogtam rá.

- miattam vagy anya. - nézett rám amolyan, na erre most mit lépsz, arccal. Hogy mit lépek erre ? Döbbent szemekkel nézek kislányomra. - szóval adsz ? Adsz !- kapta ki kezemből a csokit és rohant vele a nappaliba.

- apja lánya !- mondták egyszerre anyuék.

- tegnap olyat mondott, hogy nem tudtam dönteni a sírás és a nevetés között.

- mit mondott ?- mosolygott apa.

- teli ettem magam és mondtam, hogy azt hiszem sokat ettem, ő meg erre, igen, de nem csak ma. - meséltem egy kicsit felháborodottan, de belül én is nevettem kislányom beszólásán.

- nekem nem ad ??- hallottam meg Eunsoo sírós hangját. Felálltam a helyemről és mentem a nappaliba. Eunsoo a Tv előtt ült, amiben Kinder bueno-s reklám ment, szinte csorgott a nyála az édesség után. Anya egyből rohant hozzá.

- jaj drágám nagyi vesz neked annyit amennyit csak akarsz !- kapta fel karjai közé.

- Felixel mi újság ? Rég láttam. - állt meg mellettem apa.

- ha én azt tudnám. Mire felkelünk ő már nincs a lakásban, este pedig akkor jön mikor mi már alszunk. - ráztam a fejemet.

- tudtad, hogy ilyen lesz. - tette kezét vállamra.

- persze, hogy tudtam ! De nem sejtettem ! - néztem rá. - jövő héten mennek Amerikába egy koncertre. - néztem anyát. Eunsoo lábára adta fel a kis cipőt.

- majd jövünk !- mentek ki a lakásból.

- csak tudod, félek, hogy ez a kevés idő, amit együtt töltünk, a kapcsolatunkra mehet. - ültem le a kanapéra.

- csak nem. - ült le mellém.

- apa, amikor utoljára együtt voltunk, mint egy család, Eunsoo három éves volt, most meg már négy éves ! Lassan kezd elég lenni az, hogy ha a férjemet szeretném látni, be kell írnom a keresőbe, hogy Lee Felix. - sóhajtottam.

- elhiszem. - nyújtotta ki karját, én pedig, mint kislány koromban, belebújtam. Mindig érződött öleléséből az apai szeretet, a biztonság. Anya és Eunsoo hamar haza érték.

- anya ! Anya ! Nézd !- tartott elém öt darab Kinder bueno-t.- ebből kettő a tiéd amiért megettem a csokidat. - tette combomra a csokit.

- köszönöm Édesem, de edd meg nyugodtan. - adtam vissza pinduri kezébe.

- te vagy a legjobb !- emelte rám csodálkozó szemeit.

- tudom. - vigyorogtam büszkén.

- bezzeg a tegnapi kérdésemre nem tudtad a választ !- durcizott be.

- ahhoz apád is kéne !- vettem ölembe.

- mit kérdezett. - kérdezte anya.

- mikor lesz kis öcsi vagy húgi. - simítottam hajára.

- hát Drágám, kis testvérhez apu is kell. - nevetett apa.

- egyszer hallottam amikor anya azt kiabálta éjszaka, hogy még, még. - a pofám leszakad a lányom előtt. Kegyetlen. Anya és apa tekintete rám szegeződött, én meg vörös arcomat takartam hajammal. - meg valamilyen daddyt is emlegetett, általában én szoktam apát apucinak hívni, de neked is megengedem. - paskolta meg arcomat. Apa fulladozni kezdett. Honnan tud angolul ?? - mi a baj anyu ? Vörös a fejed. - kérdezte aggódóan.

- semmi Kicsim...semmi...- legyeztem magam.

- hát, gyorsan legyél jól, mert a piros nem a te színed. Elcsúfít. - vont vállat. Brutál őszinte.

- apád tanított erre, ugye ?- sóhajtottam.

- ne kenj rá mindent ! - védte egyből. - de igen. - bólintott.

- mond csak Aranyom, mit szoktál még hallani esténként ?- kérdezte tőle anya vigyorogva. Anya !!!!

- hát mondjuk régen arra keltem, hogy anyu és apu a szobájukban tapsoltak. Én is elkezdtem tapsolni, de szerintem anyu nagyon összecsapta a kezét, mert egy nagyot nyögött. - gondolkozott el. Oh te jó ég ! Meg vagyok vele áldva.

- építek nektek hangszigetelt szobát. - terült el apa a kanapén.

- nekünk most mennünk kell. - álltam fel. Felvettem a cipőmet, nyomtam anya és apa arcára egy-egy puszit és Eunsooval a kezembe indultam a kocsihoz. - soha többé nem jövök veled ide. - ejtettem fejemet a kormányra.

- én szeretek itt lenni.

- azt elhiszem. - bólintottam és indultunk haza.