- Mi van? Már bocsánat, de nem is ism... Te is ANBU vagy! Találkoztam veled!

- Akkor beléd is szerettem, de el kellet mennem. Meg ott volt az a Yasuo, aki nem karta, hogy ott legyek, de hidd el, hogy megfogadtam hogy meglátogatlak.

Uyeda állt... És bólintott. A fiú elmosolyodott, amitől Uyeda elolvadt. Meg akarta csókolni... De most ismerte meg szinte. Csak két napig voltak együtt, és biztos megváltozott.

- Jó... Akkor ma este? A Hajrá étteremben? Én fizetek. Nyolckor találkozunk a házad elött... Na szia – integetett, majd zsebredugott kézzel elballagott.

Uyeda úgy ment haza, hogy lebegett... De neki nincs is otthona...

- Shouta! – kiáltott a fiú után – Bánnád, ha átmennénk hozzád? – kérdezte egy kicsit vékony hangon.

- Nem, gyere.

Uyeda belekarolt a fiúba, aki halványan elmosolyodott. Házak között vezette, míg meg nem érkeztek egy kisebb házba.

- Egyedül élek... A szüleim külföldi bevetésen vannak... Három éve. De nem nagyon bánom, kóborolhatok, és hajnalig fennmaradhatok – kacagott, és beterelte a lányt.

A ház konyhából, mosdóból, ebédlőből, és egy szobából állt melyben csak egy ágy meg egy szekrény volt.

- Mi lenne – kezte titokzatosan -, ha itt lenne a randi? – érdeklődött ártatlan arccal.

Uyeda bólintott. Shouta megfogta a lány kezét, és a szemébe nézett. Kék szeme elvakította Uyeda barna szemét.

- Nem tudok gyertyafényes vacsorát varázsolni – szabadkozott -, de összeütök valamit... Mit szólsz? Ha akarsz besegíthetsz.

Gyorsan összedobtak néhány hamburgert, és leültek enni. Órák teltek el, de Uyeda nem tudta hogy mennyi... Nem is akarta. Közben beszélgettek a családjukról.

- Hát ugye nekem mindkét szülőm ninja... Az apám igen sikeres Genin, de az anyám inkább otthon ül és főz... De minden elérhető emberre szükség volt, anyám tudott gyógyítani, ezért került oda.

- Hát... Én csak az apámra emlékszem... Annyit tudok, hogy ő is ANBU volt... De maghalt-e? Él-e még? Amikor a Néphez küldtek, csak emlékfoszlányaim voltak... Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem kitörölték az emlékeinket... Hanem olyan rossz dolgokat tettünk, hogy ott új életet kezdhettünk.

Most csönd telepedett le, s Uyeda Shouta szemében szomorúságot vélt látni. Megrázta a fejét.

- Ne beszélgessünk gyászos témáról.

- Igazad van.

És Shouta ott volt. Elötte. A falnak döntötte, és úgy csókolta, hogy Uyeda akaratlanul is nyögött. Sosem tapasztalt ehhez fogható érzést. Nagyon jól esett neki.

És a fiú csókolta, izmos kezével magához szorította... Minden olyan álomszerűnek tűnt, hogy a lány félt, bármelyik pillanatban széteshet... De még mindig érezte Shouta szája ízét... Kibontakoztak

- Ez... Ez nagyon jó volt – jegyezte meg félénken Uyeda

- Kérsz még? – kérdezte pajkosan mosolyogva Shouta.

És megint megcsókolta, nyelvük összeért... Valahol éjfélt ütött az óra. Shouta szólalt meg először.

- Gondolom hazakísérlek – mosolygott.

- Nem... Én nemrég szabadultam. Minden cuccom ebben a táskában van... Szóval megkíméllek ettől.

- Akarsz nálam aludni? – hunyorgott rá a fiú

- Ha nem bánod... - mondta tétován.

Shouta a szobába vezette őt. Lefürödtek, pizsamába bújtak, majd ágyba feküdtek.

Uyeda abban a tudatban aludt el, hogy Shouta átkarolta, halk szuszgása megnyugtatta.

Nagy nehezen kinyitotta a szemét. A konyhából fütyülés és rotyogás hallatszott. Felkelt, átöltözött, és megpillantotta Shoutát: boxerben volt, s teste sokkal izmosabb volt Shiróénál...De ez kit is érdekel? Shiro??? Ő egy... Nemrég belé volt szerelmes, most meg egy ismeretlenbe....

- Mit reggelizünk? – kérdezte Uyeda.

- Neked is jó reggelt – nevettet Shouta, és megpuszilta a lány homlokát - Kérlek szépen, édes, drága Uyeda én tükörtojást csinálok... Mindjárt kész is. Mi legyen a mai program?

- Vigyél el a kedvenc helyedre.

Shouta bólintott, majd kiszedte a tükörtojást a tányérba, gyorsan megették, és már kinnt is voltak.

- Este meglátogattam Shirot. – Uyedának összeszorult a torka. Ugye nem? – Megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy hol van a barátnője, mert eltűnt. Mondtam neki, hogy nálam, mire bedurcizott.

Uyeda hallgatott. Shouta bevezette őt egy emeletes házba, végigmentek a lépcsőn, és felmentek a tetőre. Ott megálltak. Uyeda elnézte a napfelkeltét, ahogy fénnyel végigsimogatja a dombokat.

Lábujjhegyre állt, és a fejét Shouta nyakába hajtotta. Nagyon magas volt a fiú... Ezt szerette benne. Némán álltak, összekulcsolt kézzel, gyönyörködve a tájban. A fiú lehajolt, és adott egy csókot Uyedának...