- Letelt a húsz perc! – harsogta Sango – Három órát adok hogy elvegyétek a két csörgőt. Bármilyen nin-, gen-, és taijutsut használhattok. Ez a hegy a terület... 2 mérföldes... Óra... Indul!

Sango felugrott, és a fenyőerdőbe iramodott. Shiro és Nanami összenéztek, s szinte egyszerre kiáltották:

- Byakugan! – Shiro szeméhez erek húzódtak, és a szeme kifehéredett.

- Tenseigan! – Nanami szeme világoskék lett.

Mindketten a fenyőerdőbe vetették magukat. Kakeru egy kicsit habozott, aztán minden erejét összeszedte.

- Sharingan!

Semmi sem történt. Összeszorította a fogát. Szeme elött egy ábra jelent meg: piros szem... Egy vessző.... ami egy kört formál, benne egy fekete pont...

Kakeru felkiáltott, a szeme felpattant...

Félénk, barna szeme helyett egy egy tomoe-s Sharingan volt.

- Ezaz! – bömbölte Kakeru, és ő is az erdő felé iramodott.

***

Kakeru morcosan lógott le egy fáról, mivel egy shuriken a grabancánál fogva egy fenyőfához szögezte. Ki nem húzhatta, mert akkorát taknyolhatott, hogy csak na.

Shiro a föld alatt várakozott. „Ide kell jönnie..." Nemsokára Sango sétált el alatta. „Itt az idő!" Kiugrott, és hozzáért a csörgőkhöz, de Sango göddé vált. Gyorsan megcsinált 5 kézjelet...

Nanami a fogát csikorgatta. Ködös szemmel nézte a fákat. Több mint húsz shurikent dobott Sango mester felé, de mindegyiket játszi könnyedségel kikerülte. De végül a szerencse rámosolygott: egy cetlis shuriken eltalálta... Vagy mégsem. Csak egy klón volt. Nanami elővett két shurikent, és egy bokorba dobta.

- Aúúúúú! – kiáltott fel valaki, és Shiro ugrott ki a bokorból.

- Te mit szeretnél?

- Tudod, hogy este nyolc van?

- Igen?

- Meg szerettem volna lógni

Nanami pislogott egyet.

- Miért?

- Mert éjfélkor párbajozik Yamato fiával – szólalt meg Sango egy fa ágáról – neked a párbaj fontosabb, mint a feladat?

- Nem... Már elvettem.

Sango meghökkent, majd az oldalához erősített csörgőkre nézett. Egy ideig bámulta őket, aztán leesett a tantusz.

Hátravetette a fejét, és hangosan kacagni kezdett.

- Felfogtad végre? – kérdezte gúnyosan Shiro – Alkalmaztam a Köd jutsut. Ködöt teszek a szemetek elé, így azt láttok, amit én akarok. Amikor kiugrottam a földből, és megérintettem, az nem én voltam. Én egy másodpercel hamarabb ugrottam ki, megszereztem a csörgőt. De Sango mester a köd miatt azt hitte, hogy csak megérintettem, és mind a kettő meg van neki.

- Akkor a mi szemünkre Kakeruval miért bocsájtottál ködöt? – kérdezte Nanami.

- Féltem, hogy valamikor valamelyikőtök elkotyogja hogy csak egy csörgő van neki. – Shiro sátor módjára összerakta a kezét – Vége!

A köd fölszállt a három ember szeméről. Sango az oldalára nézett, ahol csak egy csörgő függött. Shiro a zsebébe nyúlt, és elővette a párját.

Időközben Kakeru is megérkezett, és eltátotta a száját, amikor meglátta hogy Shiro elvett egy csörgőt

- Fatípus: Fa Klón Technika! – kiáltott Shiro, mire egy faember jelent meg elötte, ki hajszálpontosan úgy nézett ki mint az idézője. A fiú annak a keébe nyomta a csörgőt

- Védd meg az életed árán is. Bármilyen jutsut használhatsz, de ne öld meg őket.

- Tudod hogy honnan jöttem rá hogy a Ködtechnikát alkalmaztad? Volt byakuganod. A Ködtechnika egyik hátránya az, hogy nem tudsz más jutsut alkalmazni közben.

- Akkor teljesen védtelen? – kérdezte Kakeru

- Nem – mondta Shiro – Tudok shurikent dobni, meg közelharcolni... De mennem kell...

Shiro biccentett, majd a villámtalpat használva messze volt, mire a többiek feleszméltek.