- Hogy hogy nem láttalak? – kérdezte a haldokló ninja – A családban nekem van a legkifejlettebb Byakuganom...

- Azt gondoltam – kezdte Kingu -, hogy Shiro nem lesz olyan béna, hogy már az első fordulóban kiesik – hangosabban folytatta, mert Shiro tiltakozni kezdett –, és neki is van Byakuganja („De ő ellopta" morogta a Hyuuga) ezért kifejlesztettem Nusumuval a „láthatatlan csakra" jutsut, amivel le tudjuk győzni.

- Honnan tudtad, hogy van Byakuuganom?

- Tudok Nusumu szemével látni, és az ő szeme a sötétben is látja a hangyákat. Így kiszúrtalak, és felismertem a Byakuugant a kieresedett szem miatt.

A Földrejteki ninja köhögött, egyet, és összerogyott. Shiro izgett-mozgott, de nem tudott felállni, de még elgurulni sem.

- Mi ez a technika? – kérdezte dühösen, amikor visszaesett a feje a földre – Sosem láttam még ilyet.

Kingu törte a fejét, de még Nusumu sem állt elő használható ötlettel. Shiro nem is tudta, hogy mire való az a jutsu, ami a földhöz szegezni. A két fiú próbálta húzni-vonszolni, de egy tapodtat sem mozdult. Kingu ekkor felkiáltott, és azt mondta, hogy Shirot belerakja Nusumuba, és így fogja szállítani... Amíg el nem múlik. Furcsa jutsu lehetett, mert a használó halála után nem szűnt meg. Miután Kingu terve nem jött be, Kakeru állt elő egy ötlettel: Kingu mozgassa őt a Rabszolga Bábjutsuval. Kingu megpróbálta, de Shiro ugyanabban a pózban maradt.

- Nem maradhatunk itt egész végig – sóhajtott Kingu – a Farejtekiek meg Domb földje biztos várnak minket. Téged meg nem hagyhatunk itt – grimaszt vágott – Sajnos én felelek értetek, és – Shiro felé biccentett – érted is. Egy emberrel semmit sem értünk. Valamit ki kell találni.

Több mint egy óráig törték a fejüket, végül egy elhatározásra jutottak: Kakeru előre indul, és próbál időt nyerni, Kingu pedig itt marad. Amint Kaakeru alakját elnyelte az erdő egy új bukkant fel. Kb. 180 centi lehetett, és ahhoz képest elég vékony. Sötétkék tüsihaja, és kecskeszakálla volt. Jönin öltözéke alatt fekete egyberuhát viselt, és vörös bakancsot. Tengerkék szeme végigsiklott a Chüninokon.

- Miért nem támadod meg őt? – érdeklődött Shiro, és mozogni próbált – Ha a ruhája téveszt meg, akkor el kell mondjam: Földrejteki Jönin i ilyet visel.

- Nem látod a homlokpántját? – forgatta a szemét Kingu – Farajteki jel van rajta, és ismerem őt. Amon. Üdvözlet, Amon-szenszej! – kiabálta Kingu, és meglengette a karját – Hogy kerül ön ide, uram?

- Én vagyon az egy fős segítségetek. A Mokage úr rendelt ide, hogy segítselek titeket – Shirora sandított – Látom jókor érkeztem.

Leguggolt Shiro mellé, és szeműgyre vette a talajt. Kérte, hogy mozogjon, és sokat hümmögött.

- Shiro, legyél szíves, és aktiváld a Byakuuganodat, és próbálj meg valahogy magad alá nézni.

- Értettem, uram. Byakugan! – Shiro szeme kieresedett, és kicsavarva a fejét maga alá nézett – Öhh... Olyan mintha csakraszálakkal a földhöz szegeztek volna.

- Gondoltam – motyogott Amon – Ez egy tiltott technika. A kötés jutsu, vagyis kösjutsu. Ha Földrejtekiek ezt használják, akkor biztos, hogy háborúra készülnek. Én amondó vagyok, hogy mindenkinek meg kéne tanulnia kivédeni ezt, de sajnos akkor a használatát is megtanulod. Beszélnem kell a Mokageval! Megtanítom nektek a kivédést. Csináljátok meg a madár-, kutya-, vadkan-, ló-, ökörkézjeleket. Ezután egy madárkézjelt... Jó. Ujjaitokat fektessétek el, majd a nagy- és kisujjat helyezzétek vízszintbe... - a Chüninok megcsinálták – ezután pedig gondolatban kössetek az ember testére szálakat, és azt kötözétek egy tárgyhoz vagy a földhöz, és így megtörtént! Úgy tudsz valakit kioldni, hogy megcsinálod a fentieket, és az áldozatra teszed a kezedet: kiold! – miközben beszélt megérintette Shirot, aki egyből felpattant. – Most pedig menyjünk. A sátort nem érdemes lebontani, mert időbe telik, szóval egy-kettő, indulás!

- Hai, Amon-sama!

Mire megérkeztek a hegyek közé, leszállt az este. Kakeru már várta őket, és mindent elmondott amint megtudott. Kétóránként váltanak őrséget az indiánok, és a nyilasaik egyfolytában készenlétbe vannak, háromóránként tüzes nyilakat lőnek a Domb földjén lévő házakra.

Hegy földje negyven hegyből állt, és ebből 35 hegyen egy kisebb város/falu volt. Az az öt, ami a Dombföldjére nézett lakatlan volt. Egy hegyen általába sok fát ültetnek, de ezen csak körben volt, belsejük.

- A terv egyszerű – kezdte Amon-sama – Egy hétig maradunk itt – a friss Chüninok felszisszentek – Elmondom a mai napot: délben érkezik a szállítmányuk, amit Kingu a bábjaival kiiktat, és az élelmeket felhozza ide. Én elterelem az összes ninjának meg indiánnak a figyelmét, Kakeru, Shiro, ti pedig felgyújtjátok a sátrakat... Most előszőr Kingu felállítja a sátrat, ugyanis esteledik, mi addig meglepjük őket.

Kingu elindult felverni a sátrat, Shiroék pedig szabotálni. Hogy Amon-t ne ismerjék meg, átváltoztatta az alakját az egyik Földrejteki ninjává, akivel az úton találkoztak, és kiment.

- Uraim, és... Indiánjaim. Szeretnék mindenkivel beszélni. Nem egyesével hanem egyszerre mindenkivel... A másik hegy teljesen üres, senki sem hallgathat ki minket.

- De ez a hegy is teljesen biztonságos! – vettette ellen az egyik, és bátran előre lépett.

- Én nem lennék benne biztos. Két alattam dolgozó most fésülte át az erdőt, és találtak egy Farejteki ninját. Wagon! Weggitta!

- Ezek meg milyen nevek? – motyogta a másik.

A fák sűrűjéből két iker lépett ki. Egy fiú és egy lány, kb. 18 évesek lehettek. Vagyis... Ez Shiro és Kakeru volt, a kezükben tartott véres Farejteki hulla az egyik árnyékklónjuk.

- De hisz ez lehetetlen! Minden órában ellenőrizzük a terepet! – kiáltotta be egy Indián – A legjobb emberünk fésülte át!

- Az semmit sem talált, ők viszont igen. Wagon, Waggitta, kérlek tegyétek valahova a testet hogy ne kelljen néznem, és fésüljétek át még egyszer az erdőt. A biztonság kedvéért.

Aki bekiabálta az edő tulajdonságát, most még jobban megközelítette a „Földrejteki" ninját.

- Ki vagy te, hogy így paracsolgatsz nekünk, és ezt végre is kell hajtani? Mi van ha csapda?

Ajjaj! Azt nem kalkuláltam bele, hogy lehet hogy elkezdenek gyanakodni... Ha most nem találok ki valamit, füstbe meg a terv, és lebukunk. De Wagonnak és Waggittának nem kéne lebuknia...

- Áhá! Milyen mélyen hallgat! Nyilván egy betolakodó, akit el kell tenni láb alól...

- De tiszteletlen vagy, Aki, hiszen Kayuu áll előtted. – Sétált ki a fa mögül Wagon. Az Akinek szólított nő elsápadt, és a földre vetette magát. – Kérlek bocsájtsd meg neveletlenségemet! Csak úgy viselkedett mint egy betolakodó, nem vettem észre! Kérem, korbácsütéseket ne adjon! Elővigyázatos voltam!

Amon nem nagyon értette hogy a nő miről hadovál, de levonta, hogy nagyon félhetnek tőle.

- Most, hogy tisztáztuk ezt, kérem, fáradjanak utánam a másik hegyre... Vagy korbácsütés lesz a vége – tette hozzá. Az emberek egymáson túltaposva rohantak a hegyre.