Arra keltem fel, hogy anya rázza a vállam.
– Bella kelj fel! Egy óra múlva itt van érted a kocsi.
Válasz képp egy Nyööööö... hang hagyta el a számat és a fal felé fordultam. De ekkor észre vettem, hogy a fülhallgatóm zsinórja rátekeredett a nyakamra. Jézusom, akár meg is fulladhattam volna! Gyorsan kikapcsoltam a zenét, nehogy anya megtudja mit hallgattam egész este. Kikászálódtam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Miután végeztem mindennel megettem a reggelit amit anya csinált nekem. Lehet, hogy egyeseknek gáz az, hogy húsz évesen az anyámmal lakom, és az ő reggelijét eszem, de tartozom annyival anyának, hogy mellette maradok amíg csak lehet. Hisz csak tizennyolc éves volt amikor megszülettem. Igen. Az apám ezért hagyta el, mert mindketten túl fiatalok voltak a gyerekvállaláshoz. Anya mégis megtartott. A szülei ellen fordult (akik nem mellesleg az én nagyszüleim, akiket szintén sosem láttam még), és nem ment el az abortuszra. Senki nem volt ott vele, hogy támogassa, csak egy csonka érettségije volt, ő mégis kiállt mellettem.
Kétlem, hogy bárki azt feltételezné rólam, hogy romokban az életem. Nincs is, hisz sikeres írónő vagyok, van egy anyukám, akit mindennél jobban szeretek, és Fatime a legjobb barátnőm. Kicsi a kör amiben élek, de jól elvagyok benne.
Bementem a szobámba és felvettem a tegnap kikészített, piros nyári overálom. Kivasaltam a hajam és jöhetett a smink. Mégiscsak az Isten háta mögé megyek, de ha már felvettem ezt a ruhát, akkor nem illik smink nélkül menni. Különben sem tartom magam valami gyönyörűnek, hiába mondja mindenki az ellenkezőjét. Tehát, hogy elfedjem a valóságot – vagyis a naturális arcomat – kisminkeltem magam. Fújtam magamra egy kis parfümöt is és a bőröndömet felkapva elindultam a bejárati ajtó felé.

Felvettem a szandálom és beálltam az előszobai tükrös szekrény elé. Nem mondom azt, hogy voltam, mint a Hollywoodi sztárok, vagy ilyesmi, de nem néztem ki rosszul. Felvettem a napszemcsimet is, de rögtön felhajtottam a fejem tetejére. Nyomtam egy puszit anya arcára, aki viszonozta a cselekedetem és a kezembe nyomott egy fekete táskát.
– Mi van benne? – kérdeztem.
– Átpakoltam az irataidat, a kulcsod, tettem be pénzt, vagy tíz darab tollat és jó pár üres füzetet is amibe jegyzetelhetsz.
– Ó, köszi. Te tényleg mindenre gondoltál – Vettem el tőle a táskát mosolyogva.
– Ha már te fizeted a rezsit, akkor ez a legkevesebb – mondta, mire felnevettem és megöleltem őt – Csini vagy – súgta a fülembe.
Adtam neki még egy puszit és egy mély lélegzetvétel kíséretében elhagytam a házat. A fekete táska a hátamon volt, a bőrönd pedig a bal kezemben.
Ugye bérházban lakunk, ráadásul az ötödiken, és nekem semmi kedvem nem volt lépcsőzni. Mondjuk eddig se szerettem nagyon. Szóval beszálltam a liftbe, ami levitt a földszintig. Ott találkoztam a házmesernővel, aki a 65 éves Mari néni. Épp a kutyáit hozta vissza a közeli kutyafuttatóból. És elég sok kutyája van, úgyhogy ugatásoktól zengett az egész ház.
– Szervusz Annabella – mosolygott rám kedvesen – Nagyon csini vagy. Randizni mész?
– Csókolom, köszönöm és nem.
– A kisunokám, tudod a Lilike holnap jön hozzám, és már alig várja, hogy megint lásson. Picúr ne ugass már ez csak Bellácska! – rivallt rá az egyik kutyusra, ami egy tacskó volt – Szóval tudod mekkora rajongód az én Lilikém.
– Persze tudom, én is kedvelem Lilit. Aranyos kislány – mondtam. – De ezen a héten sajnos nem leszek itthon.
– Ó, ez nagy kár. Látom már a bőröndödet. Hova mész? Csak nem Dubaiba? Mert Gáspár Károly ott járt a nyáron. Tudod, aki a harmadikon lakik.
– Aham. Én Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe megyek. Egy új könyvön dolgozom és ott akarok ihletet gyűjteni. – árultam el, de bár ne tettem volna!
– Nahát! Új könyv várható? Ha ezt Lilike megtudja...
– Ne tessék elmondani neki kérem. Még semmi se biztos.
– Ne aggódj kedvesem. Lakat a számon. – mondta és a kutyákat maga után húzva bement a házába. Vicces.

Kiléptem az ajtón, ahol a nap erős sugarai  megvakítottak, úgyhogy úgy döntöttem inkább mégiscsak lehajtom a napszemüvegemet. Amint újra láttam, rögtön szembe találtam magam az út másik oldalán parkoló #IFI KIADÓ feliratos, fehér autóval. Körülnéztem, hogy nem-e jön semmi és átszaladtam az úton. Megkerültem az autót és beszálltam az anyósülésre. A mellettem ülő sofőr rám nézett és pattant egyet.
– Jézusatyaúristen! – kapott a szívéhez az ötven év körüli férfi.
– Elnézést, ha megijesztettem. Betenné a bőröndömet a csomagtartóba?
– Ez nem egy taxi kislány. Én az IFI könyvkiadó sofőrje vagyok és egy híres írónőre várok. Úgyhogy ribikém arra kérlek, hogy hagyd el az autómat – mondta, nekem pedig kidülledtek a szemeim a napszemcsi alatt. Feltoltam a fejemre és egy lesajnáló vigyor kíséretében így szóltam az úrhoz:
– Én vagyok az az írónő akire vár, Somogyi Annabella. Fel fogom hívni Anitát, a kiadó tulajdonosát, hogy rúgja ki magát, ha tíz másodpercen belül nincs a bőröndöm a csomagtartóban és nem állunk indulásra készen.
– Bocsánat – suttogta a sofőr bűnbánóan és kiszállt a volán mögül. Megkerülte az autót és a bőröndömhöz lépett. Utálok ilyen lekezelően és gorombán bánni az emberekkel, de ha kihoznak a sodromból, akkor muszáj. Ez is egy ilyen eset volt, de lássunk csodát, egy perccel később már úton voltunk Borsod-Abaúj-Zemplén megye felé. A férfi közölte velem, hogy nem tud csendben vezetni, szóval bekapcsolta a rádiót.
– A barátnőmnek, Petrának szeretném kérni a következő számot – mondta egy lány a rádiós műsorban.
– Mit üzensz neki? – kérdezte a műsor vezető.
– Azt, hogy pihenje ki magát Párizsban, és sose felejtse el, hogy én mindig itt leszek neki.
– Ó, ez egyigazan szép üzenet kár, hogy Párizsban nem hallhatja. Mi legyen a zene?
– Vass Noémi, azaz Mia legújabb számát szeretném kérni.
– Rendben. Puszillak téged is, meg Petrát is Párizsban. Most pedig pörög Mia legújabb slágere, az Egy másodperc – mondta a műsor vezető férfi és elindult a zene.
Szeretem Mia zenéit, de még nem volt szerencsém meghallgatni a legújabb számát, úgyhogy az arcomat nekidöntve az üvegnek lehunytam a szemem és átadtam magam a zenének.

Szerettük egymást. De te azt mondtad, hogy nem szeretsz.
Nem tudtam, hogy a szakítás, egy másodperc töredéke lesz.
Azt hittem örökké tart az, hogy
Én még Te.
De mindennek egy másodperc alatt, vége lett.