Bevonultam a szobámba és elküldtem két különböző üzenetet a két barátnőmnek.

Sziooo! Nem tudom mennyire változott meg a véleményed a szülinapi bulik kapcsán, de örülnél neki, ha szülinapod alkalmából leutaznánk vidékre egy falunapra?

Heyyy! Hogy micsoda? Akkor van a szülinapom, amikor egy falunak? Még szép, hogy megyek. Én leszek a sztárvendég.

Nos ez nem egészen így van... De örülök, hogy eljössz. Szombaton Anita lehoz minket.

De jó, köszi Bella. És azt is, hogy elmondtad. Tudod, hogy utálom a meglepetés partikat. Az olyan klisés.

Persze. Majd még beszéljünk, most megyek, puszi!

Oké, pusziii!

Szia Laura! Tudom, hogy most nem megy minden túl jól az életedben, de szeretném, ha kikapcsolódnál egy kicsit. Jelenleg egy faluban vagyok, emlékszel? Szombaton lesz egy nagy ünnepség – falunap -, és azt terveltem ki, hogy itt tartanám meg Fatime születésnapját. Ha van kedved gyere el, de persze csak akkor, ha nem zavar téged Ipacs és Biró Tomi jelenléte.

Szia Bella. Tomi? Ipacs? Hát nem is tudom... Valóban jó lenne elmenni, de megint a plázában melózok, és nem igen van pénzem ajándékra. :/

Oké figyu. Megpróbálom rábeszélni Ipacs-t, hogy vegyen vissza. Akkor eljössz? Tomi hoz majd kocsival, ti szállítjátok majd Fati tortáját.

Hát jó, még átgondolom. Köszönöm a meghívást egyébként! <3

A következő lépés Fatime tortájának megrendelése volt, amit igazából hamar megoldottam. Vaníliakrémes, kekszes torta, 21-es gyertya, néhány marcipánból készült virág és még annyit mondtam a csajnak, hogy a barátom veszi majd át szombaton. Ebéd után beszélgettem Ipaccsal Laura ügyében, aki azt mondta, hogy szívesen lesz újra a menedzsere feltéve, ha ő is akarja. Még szép, hogy akarja. Amikor leírtam Laurának a híreimet küldött egy hangüzenetet, amiben sikítozik, aztán megköszönte, hogy visszaszereztem a munkáját és megígérte, hogy eljön Fatime falusi bulijába. Szuper! A fontos dolgok megvannak (oh, anya kimaradt, de ő bármikor bármit megtesz értem), most végre kettesben tudok lenni Tomival. Egymás mellett feküdtünk az ágyamban, én a mellkasát simogattam, ő pedig a hajam birizgálta. Nem nagyon beszélgettünk, csak élveztük egymás közelségét. Néha megcsókoltuk egymást csak úgy, de ez épp elég volt ahhoz, hogy boldog legyen a mai napom. De mi lesz holnap? Mit fogok csinálni? Szombaton lesz a móka, alig bírok várni addig. Holnap semmi érdekes nem fog történni, kéne egy program, ha már az lesz az utolsó nyugis napom a faluban. Oh Istenem, komolyan már négy napja itt vagyok? Kettőnek se tűnt, nagyon gyorsan eltelt ez a pár nap, és meg kell hagyni elég sok minden történt. A legfontosabb számomra mégis az, hogy Tomival újra együtt vagyunk.
Vacsora előtt Ipacs engedélyével mindketten kiposztoltuk a közös, napfelkeltés képünket Instagramra, kajálás után pedig szépen sorban elmentünk zuhanyozni. Úgy voltam vele, hogy még írok egy kicsit, de nagyon fáradt voltam, szóval bebújtam az ágyba és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Reggel korán felkeltem a kakas hangjára, és úgy gondoltam ma nem fogok lustálkodni, igenis kiélvezem a nap minden egyes percét. Klára néni még nem volt ébren (hajnali 5 óra lehetett), viszont nekem nagyon szükségem lett volna egy kávéra. Mivel nem otthon vagyok, és itt nem is olyan a kávéfőző, nem mertem én megcsinálni. Maradt a kevésbé kellemes megoldás. Felöltöztem egy melegítőbe, pólóba, pulcsiba és kabátba, fülhallgatón keresztül zenét hallgattam és gyalogoltam egy kicsit. Körülbelül negyedóra múlva mentem vissza, akkor pedig már Klára néni is ébren volt.
- Bella drágám, hol voltál?
- Jó reggelt. Sétálni voltam.
- Értem. Kérsz egy kis kávét? Egy perc és kész van.
- Igen, az jólesne. – mosolyodtam el és leültem az asztalhoz.
A kávétól konkrétan kipattantak a szemeim, és az egész testemet elöntötte az energia. Hirtelen fogott el a jókedv is, fejben épp egy ugrálóvárban ugráltam. Nem akartam magamba fordulni ezzel a hiperaktivitással, ezért felajánlottam Klára néninek, hogy begyűjtöm a tyúkoktól a tojást.
- De ki tetszik kísérni? Kicsit félek.
- Persze drágám egy másodperc.
Nos az a másodperc három perc volt, de végül csak kijutottunk az udvarra.
Egy kosárral a kezemben mentem be a ketrecbe (vagy mibe), és városi lány lévén megijedtem a békésen kotló tyúkoktól. Ahogy összezsúfolódtak abban a kis faházban, volt egy jellegzetes szaguk is, és mindenhol tollak szálltak.
- És most mit csináljak? – kérdeztem riadtan.
- Nyúlj be alájuk és vedd el a tojást.
- Mindegyik alól?
- Nem, csak az alól, amelyik kotkodál.
- Á, mégsem akarom ezt. Inkább megetetem Felhőt.
- Ám legyen. – totyogott be hozzám Klára néni. – De végig nézed hogyan kell csinálni.
Úgy éltem meg ezt az egészet, mintha valami vidéki Animal Planet csatornát néznék, Klára néni a bátor kalandor könnyedén megszerzi a tollas bestiák tojásait. Tollas bestiák. Tollak. Hm. Valami már megint alakul a buksimban, lesz valami ezzel kapcsolatos A smaragd lányban, már csak azt kell kiderítenem, hogy mi. Miután Klára néni teljesítette a küldetését és kijött a tyúkólból beengedett Felhőhöz a kenelbe.
- Hát sziaaa! – guggoltam le hozzá és rögtön simogatni kezdtem.
Fehér bársonyos szőrét öröm volt megérinteni. Egyébként nem vagyok valami jártas a kutyafajokat illetően, de szerintem ő egy kuvasz. Gyönyörű állat. Bárcsak nekem is lenne egy kutyám.
Miután megetettem és megitattam Felhőt kimentem a kenelből és Klára nénivel együtt visszamentem a házba. A férfiak is ébren voltak, és a kávéjukat szürcsölték az asztalnál ülve, teljesen kómásan.
- Anya! Kiscsaj! Hol voltatok? – támadott le minket Ipacs.
- Megetettem Felhőt, és hoztunk tojást is. – ültem le hozzájuk és egy „jóreggelt" jellegű puszit adtam Tomi arcára.
- Megyek is megcsinálom rántottának. – vonult be a konyhába Klára néni, kezében a tojásokkal teli kosárral.
- Képzeljétek, ma nagyon korán felkeltem és már sétálni is voltam. Nincs kedvetek elmenni valahova kirándulni? Elvégre holnap falunap, megyünk haza, kéne valami ütős program így az utolsó napra.
- Muszáj? Nem akarsz írni inkább?
- Ráérek. – legyintettem. – Kérlek!
- De most komolyan Belle. Te, aki még egy madártól is megijedt ki akar menni az erdőbe túrázni? – nézett fel rám álmosan a barátom.
- Igen. És azt a madarat felejtsd el!
- Jól van Bella felőlem. - adta be a derekát Ipacs. - De csak ebéd után. Délelőtt Gyuszihoz megyek, meg elviszem a maradékot Laci disznójának. Addig tudsz írni. Vagy sakkozhattok Tomival, egész jól megtanítottam rá.
- A sakk nem nekem való, kicsit lassú vagyok benne. – fintorodtam el. – Akkor írok délig, de egy óra körül induljunk el túrázni!
- Már alig várom kiscsaj. Alig várom.