Ezt az időjárást szeretem a legjobban.

Dörren az ég, villámok cikáznak. Kövér, szürke felhőgomolyagokból függönyként zúdul alá az eső. Sűrűségétől az elsuhanó táj csupán csak egy ecsetvonásnak tűnik.

Minden egyes patadobogással közelebb kerülök új otthonomhoz. Kerekek alatt csikorognak a kavicsok, pattog az ostor, kocsis utasítja a lovakat.

Visszahúzom a függönyt, hátradőlök, szememet lehunyom. Akarom a magányt. Mindig is az életem része volt, ragaszkodom hozzá. Csak én, és senki más. Megboldogult édesanyám mindig azt mondogatta, hogy a sorsomért magam vagyok a felelős. Ha akarod? Vedd el. Ha nincs szükséged rá? Engedd el.

Szerinte a férj csak egy kellék, aki arra jó, hogy biztosítsa a fedelet a fejem fölött, és a nagyvilági élet színvonalának fenntartásához szükséges anyagiakat. Mit számít, hogy az ágyban rosszul teljesít, és az első lökés után hörögve rád omlik.

– Gyermeket ne szülj! – mondta. – Csak a baj van vele, látod, veled is mire megyek?

Semmirekellő emberek kiélt szajhája volt, igazi utca rongya. De csak addig, amíg rá nem talált a szerencse, apám személyében. Volt, vagy hetven a vén szivar, attól még a micsodáját folyton ki-be dugdosta. Míg egyik ilyen alkalommal ki nem múlt szegényke.

Koporsójára se dobták még az első lapát földet, anyám már a sírgödör felett új áldozatra lesett, sikerrel. Feljebb tört a ranglétrán, így költöztünk tovább.

Végül ránk talált az okkult tudomány, szívtuk magunkba a tudást és a negatív energiát. Éjjel égettük a gyertyát, érthetetlen szavakat mormolva imádkoztunk és a méregkeverésbe is beletanultunk.

Az volt ám a szórakozás! Hullottak a szolgák, mint a legyek, egyik a másik után. Éjszakánként – mikor az új férj elaludt –, élettelen testüket a dögkútba vetettük.

Addig jártunk oda, míg egyszer anyám is beleesett. Ha már beleesett, hát tőlem ott is maradt. Hajnalig élvezettel hallgattam jajveszékelését. Megvártam a hajnali derengést, hogy még egy utolsó pillantást vethessek kétségbeeséstől eltorzult arcára. De nem olyan volt.

Tekintete enyémbe fúródott, gúnyosan elmosolyodott, és mintha azt suttogta volna, hogy: jól neveltelek. Erre bólintottam, majd a fedéllel lezártam. Ekkor eldöntöttem, hogy anyámhoz méltó leszek, követem halálsikolyokkal kísért, rögös életútját, ami talán a pokolba vezet.

*

A kezemben tartott bőrkötéses könyv a mindenem.

Most is tisztán hallom a harmatos leányka sikolyát, mikor a bőrt lenyúztam hátának közepéről. Nem tehetek róla, megbabonázott hófehér bőrének tisztasága.

Saját kezűleg készítettem elő a tökéletes bőrt, mi a könyvre került. Számtalan nevet véstem fel a benne lévő megsárgult lapokra. Egy idő után, mind áthúzásra került.

Az utolsó, cirkalmas betűkkel írt nevet bámulom, végighúzom rajta ujjamat. A név mögött egy tehetős ember lapult, frissen megözvegyült. Nem feleséget keresett magának, hanem egy kedves mostohát leánya számára.

Mostohának megfelelek, de hogy kedvesnek? Rólam ez elmondhatatlan. Szerencsére nincs olyan személy, ki ezt elmondhatná rólam. Ők már jobb esetben a föld alatt nyugszanak.

A hintó lassít, majd megáll.

Nyílik az ajtaja, és a kocsis őszülő fejét bedugja. Kedvelem. Szoborszerű arcán az érzelem legkisebb szikrája se lobban fel rajta.

– Megérkeztünk – mondja. – Már csak a főkapun kell áthaladnunk. Készen áll?

– Igen – bólintok, majd újra magamra maradok.

A hintó tovább gördül.

Pár percre van szükségem, hogy rendezzem vonásaimat. Eligazítom fekete ruhámat, nem mintha megengedném magamnak, hogy akárcsak egy gyűrődés is meglátszodjon rajta.

Készen állok.

Egy évet kell itt eltöltenem, nyugalomban, békességben. Majd szépen, lassan megmérgezve a családtagokat, türelmesen kivárom, hogy elmúljanak.

Akkor újra útra kelhetek, újabb vőlegényt kereshetek. Mint a csodálatos pók, hálót szőhetek. Bájjal, kellemmel és egy csipetnyi ésszel magamhoz édesgethetem a balga férjjelöltet. Már alig várom.

Nyughatatlan lelkem, olyankor egy pillanatra megpihenhet. Egy újabb sikert elkönyvelhetek. A nevet kihúzhatom, hogy egy másikat felvéshessek.

Amíg élek, folytathatom ebbéli szenvedélyemet. Nincs se isten, se ember fia, ki megakadályozhatna.