A hó ropogásának zaja volt az egyetlen, ami megtörte az utca csendjét. Karácsony volt, méghozzá fehér karácsony; hét éve az első Livermore-ban. Az amerikai kisváros lakosai soha ilyen izgatottan nem várták még a karácsony reggelét, a gyerekeket alig lehetett ágyba dugni, hogy aztán rettenetesen korán fel is keljenek, és kibonthassák ajándékaikat.

Lizzie arcán mosoly jelent meg; lelki szemei előtt megjelent, ahogyan reggel a kis Oscar boldogan vigyorgott az új kisautói felett. A hatéves Ava sikítozva borult a kanapéra, kezében a legújabb kedvenc társasjátékával, amit hetekkel ezelőtt kinézett a boltban.

Ebédre hatalmas karácsonyi menüt rittyentett a testvére. Audrey mindig is otthonosan mozgott a konyhában, ellentétben Lizzie-vel, már gyerekkorukban az anyjuk mellett állt a sámlin, és gyúrta a tésztát a pitéhez, kevergette a levest, bármit, amit az édesanyjuk megengedhetett nekik. Lizzie inkább apás volt, szerette nézni, ahogy a garázsban tevékenykedett, hiszen az apjuk bármit meg tudott szerelni.

A zebrához érve Lizzie a zöld lámpára várva elővette zsebéből telefonját, a fülhallgatót a fülébe dugva kapcsolta be a szokásos Spotify-listáját. A zenéket hallgatva egy-két könnycsepp kicsordult szeméből: azt kívánta, bárcsak az ő pici kisfia is ott lehetett volna reggel a fa alatt.