✨Ikos✨

Szép tavaszi este volt. Ákos a falnak dőlve dohányzott, miközben a halkan kiszűrődő zenét hallgatta. Az emlékei közt kutatott. Egy emléket keresett. Miután megtalálta, elmosolyodott és elmélyült benne....

Este volt, minden lány és fiú izgatottan járkált fel és alá. Kivéve Ákost. Ő csak a gondolataiba mélyedve állt és hallgatott. Ő nem akarta ezt. Ő nem a számára kijelölt lánnyal akart táncolni. Hanem Vele. Istivel. A legjobb barátjával. Hosszú ideje érezte, hogy többet érez Isti iránt, mint barátságot. De soha nem merte elmondani neki. Félt, hogy ezzel tönkre tenne mindent. Gondolataiból egy hang zökkentette ki. Isti hangja volt az.
- Jól vagy? - kérdezte. Ákos elmosolyodott. Nagyon szerette őt.
- Persze. Minden rendben. - felelte. Isti bólintott, majd visszaállt a lány mellé, akivel ma este táncolnia kellett. Ákos is ugyanígy tett. Bevonultak a terembe, majd mikor a megfelelő pontra értek, elkezdtek táncolni. Ákos nem tudott koncentrálni. Folyton Istire pillantott. Elképzelte ahogy együtt kéz a kézben táncolnak. Halványan mosolyogva képzelte maga elé a képet. A zene lassan elhalkult, majd mindenki leült egy asztalhoz. Ákos meglátta, ahogy lassan becsukódik a terem ajtaja. Felállt, hogy kimenjen. Az iskola előtt megpillantotta a fiút. Nagy levegőt vett, és kiment hozzá. Leült mellé. Hosszú percekig ültek egymás mellett, mikor meghallották a zenét. Ákos hirtelen Isti elé lépett és felé nyújtotta a kezét. Isti elmosolyodott és elfogadta a felé nyújtott kezet. Lassan táncolni kezdtek a lágy zenére. Ákos alig bírta elhinni, hogy tényleg vele táncol. A keze izzadni kezdett, a hasában pedig megjelentek a pillangók. Boldogan keringőztek míg a dal véget nem ért. Még mindig fogták egymás kezét.
- Isti el kell mondanom valamit. - kezdte Ákos. Isti érdeklődve nézett barátja kék szemeibe. Ákos próbálta megkeresni a megfelelő szavakat, de nem sikerült neki. Elszállt a bátorsága. - M-Mindig a legjobb barátom leszel. - mondta és egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Te is az én legjobb barátom maradsz örökre. - felelte nevetve Isti. - Maradsz még? - kérdezte elengedve Ákos kezét. Ákos egyből fázni kezdett. Újra megakarta fogni a fiú kezét.
- Még maradok. - mondta. Isti bement. Ákos egyedül maradt. Visszaült a lépcsőre és a csillagokat nézte. Pár percig volt csak kint, aztán visszament...

Kinyitotta a szemét. Észrevette, hogy nedves az arca. Egy-két könnycsepp utat tört magának. Bánta, hogy nem mondta el neki. És most már soha nem mondhatta el. Isti boldogan élt egy nővel. Nélküle. Mert Ő, Ákos, túl gyáva volt ahoz, hogy elmondja neki mit érez. Túl gyáva volt ahoz, hogy elmondja neki, mennyire szerette, és szereti még most is. Ákos már nem tudta neki elmondani. Nem akarta tönkre tenni a boldogságát. Nem tehette ezt meg vele. Elszívta a cigarettát. Elnyomta, majd eldobta. Még utoljára benézett az ablakon. Látta ahogy Isti és az újdonsült felesége együtt keringőztek. Pont úgy, ahogy ők ketten tették azon a bizonyos éjszakán. Ákos könnyeit visszatartva sétált az üres utcákon.
Teljesen kizárta a külvilágot. Csak a szívére figyelt, amiről tudta, hogy azért az egy emberért dobog, aki sosem lehet az övé....