"Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail."

Ez a kis utca, amiben mindig is éltem sok-sok ház és kert után elágazáshoz ért. Évekig baktattam a sík betonon, néha elbotlottam egy-egy kisebb kavicsban. Volt, hogy felugrottam és elkapva a vattacukor felhők lábát repültem gondtalanul, mint egy könnyed tollpihe. Máskor egyenest a felhőről estem le és csúnyán megütöttem magam. Volt olyan, hogy sok-sok házikó előtt kullogtam el lehajtott fejjel, szemeimből a szégyen könnyei csöpögtek. Mégis mindezért kárpótlásul szolgált, mikor egyenes háttal, büszkén, szememben bátor lángokkal néztem szembe a világgal. Azok a lépések, melyeket oly rettenthetetlenül tettem meg ugyanannyit jelentenek, mint azok, mikor alig kúsztam. Beleestem hatalmas gödrökbe, és azt híve, hogy gyémántot fogok találni csak még mélyebbre ástam. Sokáig csalódottan ültem a kis lukban, ám amikor kimásztam belőle új erőre kapva, megerősödve folytattam utam. Nem egyszer akartam elbújni a viharok elől. Sok sötét kapun dörömböltem és rengeteg rémisztő házból menekültem ki ordítva. De most elágazáshoz értem. Néha nehéz volt az út, de mindig egyenes.

Mosolyogva nézek vissza a tizenhat kis lépésemre, majd félelmekkel kukucskálok be a két ellentétes irányba.

Az egyik ugyanolyan egyenes, mint eddig, azonban a színek már nem olyan élénkek. Az egész belátható és a végén egy gyönyörű felhőkarcoló vár, amit bár nemegy szikla vesz körül, tudom, hogy mindig lesz mellettem valaki, aki átsegít a nehézségeken. Olyan tiszta és egyszerű, ám nagyratörő ez az út, mint egy soksávos autópálya.

A másik viszont egy magas fákkal övezett alig kitaposott ösvény, melyből bár néha madárcsiripelés hallatszik, a fák titokzatos sötétsége ijesztővé teszi a gondolatot, hogy erre induljak. Mégis, a virágok és a zöldellő levelek mindennél jobban hívogatnak, a csendben csörgedező csermely pedig szinte kiáltja nevemet, így kérlelve, hogy kövessem a folyamot. Nem tudom, mi vár az út végén, de még csak azt sem, hogy közben milyen megpróbáltatások fognak érni, és mivel alig páran lépnek rá az ingatag ösvényre, alig tudok róla valamit.

Nem tudom mit tegyek, melyiket válasszam így vonalzómat és könyveimet felkapva megyek egyenest, még pár lépést át a bozóton. Hiszen tizenhat lépés után még nem muszáj eldöntenem merre folytassam.