Just one day

Ismét átgörgetem a profilod, megfigyelve mindin kis részletet. Ma már hatodjára teszem ezt anélkül, hogy észre venném. A profilvideódat nézve akaratlanul is arra gondolok, hogy vajon te is ennyit kattogsz-e rajtam. Önkénytelenül is eszembe jutsz, időről időre feltűnsz az álmaimban és amikor a sötétben a buszmegállóból egyedül sétálok haza, minden ok nélkül rólad kezdek fantáziálni, hogy mi lett volna, ha...

Persze tudom, hogy ez így egyáltalán nincs rendben, hisz három hónapja ismerlek és két hónapja nem keresel. De mit tehetek, ha azok a kis beszélgetésfoszlányok, a hangod a videókban, amiket küldtél és a szemed csillogása már elintézte, hogy ne felejtselek el egykönnyen. Csak egy hete értettem meg, hogy beléd szerettem. Micsoda egy elbaszott nyári szerelem.

El sem tudom mondani, hogy mit meg nem tennék azért, hogy te legyél az esti utolsó üzenetem, hogy megint azt mondd, hogy aranyos vagyok vagy, hogy a buszon megint hülyének nézzenek miközben veled beszélgetek, hiszen úgy mosolygok, mint egy eszelős.

Hiányzik, hogy órán a tanár azért vegye el a telefonom, mert veled beszélgettem és szükségem van arra, hogy élőben is elmondhasd, hogy milyen pici vagyok. Sosem tudtam, hogy ezt mire értetted, hiszen nem tudtad a magasságom, ahogyan én sem a tiédet, de te mégis mindig annyit mondtál, hogy olyan aranyosan apró vagyok. Azt hiszem, már sosem tudom meg, hogy mire értetted.

Megint szeretném, hogy egymás telefonján hátterek legyünk és, hogy a vape-ről beszéljünk. Imádnám, ha neved csak még egyszer olyan reménytelien szerelmesen mondhatnám ki, mint még júniusban és ha megtanítanád, hogy kínaiul hogyan írják azt.

Azt akarom, hogy a barátaim megállás nélkül figyelmeztessenek miattad és azt, hogy te minden feltételezésükre rácáfolj. Ha nagyon őszinte akarok lenni, már nem is arra van szükségem, hogy viszont szeress, egyszerűen annyit szeretnék, hogy csak egyszer találkozzunk. Szeretném érezni az illatodat, hallani a hangodat és mélyen a szemedbe nézni. Megérinteni a kezed, még ha csak véletlenül is, és szeretnék élőben beszélni veled. Csak sétálni a városban, apróságokról beszélgetni, vagy akár csak némán járkálni.
Mert szívesebben ülnék melletted kínos csendben, mint hogy mással folytassak pörgős beszélgetést. Aztán amikor már a nap lemenőfélben lenne, elmennénk enni valahova, lehet, hogy nem értenénk egyet a helyben, de végül mindketten engednénk, és kidolgoznánk a tökéletes megoldást. Hazamennénk, megnéznénk egy filmet és úgy aludnánk el, hogy szorosan magadhoz húzol. Szeretlek.

Kétségbeesetten szükségem van rád, hiába nem veszed ezt észre. Pont, mint egy utolsó kívánság.

Egyszer csak életjelet adsz, lájkolod egy képem és ezzel nagyobb hatást fejtesz ki rám, mint bárki más egy szívecskés kommenttel. Újra és újra elolvasom neved és hitetlenül felnevetek. Egy kövér könny lassan legördül arcomon, ezt még én sem értem. Megbolondítasz, olyanná teszel, aki sosem akartam lenni.

Fel kéne adnom, de rájöttem, hogy minden embernek van az életében egy olyan valaki, akit sosem tud feladni. El sem tudod képzelni, hogy mennyire rettegek attól, hogy nekem ez Te vagy. A gondolattól megremegnek ujjaim és az agyamat mindenféle helytelen gondolat borítja el.

Szóval, még egyszer utoljára összekaparom a lelkemet, mely darabokban van és egy utolsó, végső erőfeszítéssel ismét megpróbállak elérni. Nem tudok mást tenni. Sajnálom.

All the love, Ch