A saját ágyamban ébredtem fel totál kómásan. Elaludt fejjel caplattam át a fürdőbe, ahol kis híján szívinfarktust kaptam a rám visszanéző arctól a tükörben. Mivel órában aludtam el, a karórám pontos mása volt belenyomódva az arcomba. Szuper, ezen még sminkkel sem segíthetek. Bah.
........Tulajdnoképpen miért is bőgtem tegnap? Mert egy srác úgy tesz mintha tahó lenne, közben pedig szerelmes belém? Szedd össze magad csajszi! Ez szánalmas! Na jó. A fejemet rázva próbáltam kitisztítani a nyakamon lévő használhatatlan golyót, majd hipergyorsan elkészültem. Újkeletű magabiztosságomnak köszönhetően türkiszkék térdzoknyiban, egy fehér és a zoknival megegyező színű egyberuhában, és fehér magassarkúban ültem a sminkasztalomhoz. Hála istennek a folt az arcomon kezdett halványulni, így halvány mosollyal láttam neki az alapozóm felkenésének. A hatás kedvéért fehér-türkiszkék átmenetes szemfestéket tettem fel, majd egy halvány rózsaszín rúzzsal fejeztem be. Eltökélten indultam meg az étkező felé, és ültem le a szokásos helyemre Sármos és Szasza között. A velem szemben lévő székben azonban ma Kata foglalt helyet. Összevigyorogtunk, majd a kezét megfogva néztem rá.  

"Ne haragudj, hogy úgy otthagytalak tegnap, közbejött ez meg az, de ma szeretném bepótolni." Lelkesen szorította meg a kezem. 

"Nagyon szívesen." Az ajtó kinyílt, és az őrök félreállva engedték maguk elé Kolost. 

"Hóvihar van. Se ki se be. Úgy néz ki ma mindenkinek szabadnapja van." Nyögte, ahogy lezöttyent az asztalfőre. 

"A tanárotok sem tudott ideérni időben, úgyhogy az is elmarad, foglaljátok el magatokat, remélem nem lesz gond..... Edina! Örülök hogy ma már te is megtisztelsz minket társaságoddal a reggelikor. Tudhatnám a rejtélyes hiányzások okát?" Nézett rám. Bátran néztem a szemébe, miközben elkezdték kihozni a reggelinket. 

"Sajnos nem tudom beavatni ilyen szakmai titkokba uram, habár felettépp sajnálatos, ha a férfi nem ismeri fel tettei következményeit." Mosolyogtam rá erőltetetten, majd megköszöntem az elém helyezett ételt. 

"Szeretném ha a társaság tagjai ezentúl tegeznének engem, nem vagyok se látványosság, se híresség. A hatalmamat pedig gond nélkül tudom máshogy is hangsúlyozni." Nézett rám sokat mondóan. Pár perc csendben eszegetés után Kata rám nézett. 

"Az első taítási napom, és máris elmarad. Mit fogunk csinálni?" Nevetve néztem, ahogy az ikrek belelkesedve kezdték hadarni a bizarrabbnál bizarrabb ötleteiket. 

"Nem srácok. Se táncolni, se vetkőzni nem fogunk nektek." Közöltem, mire lebiggyesztett ajkakkal néztek rám. 

"Hercegnő halálra fogjuk unni magunkat. Legalább akkor had 'Felelsz Vagy Mersz'ezzünk!" Hajolt az arcomhoz Sármos kiskutya szemekkel. Gyors puszit nyomtam az arcára. 

"Ki tudna neked ellenállni?..." adtam be a derekam, mire Kolos hirtelen közbeszólt. 

"Kénytelenek lesztek engem is bevenni, mert ennyien vagyunk a kastélyban. A többiek kint ragadtak, és tuti hogy nem töltök el egy egész unalmas napot egyedül." Jelentette ki. 

"Huhuhuhhhúúú Kolos nem biztos hogy jól döntöttél. Ha beszállsz nem leszünk kíméletesek." Kacsintott rá Szasza. Katával csak nevetve befejeztük a reggelit, majd elindultunk a 3. emeleti társalgóba. Amíg a fiúk felértek, mi már egy körbe rendeztünk 5 hatalmas pufi-puha fotelt, mindenkinek egyet. 

"Hol van Máté?" kérdeztem úgy általánosságban, hátha valaki tudja a választ. 

"Gellérttel a hivatalban ragadtak. A hóesés miatt valószínűleg ott töltik az éjszakát." Válaszolta Kolos miközben ledobta magát a velem szemben lévő üres fotelbe. 

"Azért vicces, hogy ő a testőröm, és alig látom. A múlt héten is alig háromszor találkoztam vele. Mire hazaér mindig ki van dőlve, és a tusolás, meg egy köszönés után már megy is aludni." Szomorodtam el. 

"Tudtad hogy ez lesz, mondtam, hogy sokat lesz távol." Motyogta Kolos. 

"Tudom csak.... Hozzámnőtt... Hiányzik, mikor nincs ott..." feleltem felhúzva a lábaimat a fotelbe, kényelmesen elhelyezkedve. 

"Mondhatom a legjobb napot választottuk magassarkú viselésére." Panaszkodott Kata. 

"Ugye? Én már levettem." Mosolyogtam rá, a fotel lábánál heverő cipőimre mutatva. 

"Hál' Isten akkor én is levehetem." Kiálltotta, majd leszórta őket maga mellé. A fiúk nevetéssel díjazták a szenvedésünket. 

"Szerintetek ez vicces?" Néztünk rájuk összehúzott szemmel. 

"Na-nanáháháhháá!" Hahotáztak. 

"Jólvan akkor." Akadtam ki. 

"Sármos felelsz vagy mersz?!" Néztem kipécézett áldozatomra. 

"Merek." Felelte, még mindig kuncogva. Hadművelet indul. Gondoltam, miközben ördögi vigyorral meredtem rá...

----------------------------------------------------------

Uuuuuuu lógva hagytam a végét. :) (*gonoszul mosolyog*) Vajon mi fog történni uuuuuuu?
Na jó cikizést félretéve köszöntök mindenkit újra itt, akartam volna már előbb hozni a részt, de természet anyánk közbeszólt, úgyhogy egy jó kis vírusnak köszönhetően csúsznak a részek. Igyekszem gatyába rázni magam, és egy-egy semmittevős órámban írni is valamit, de ha minden igaz, kárpótlásul ma 2 részt töltök fel, ha sikerül! ;):)
Nagyon köszönök minden szavazatot, kommentet, nagyon jól esik látni, hogy tényleg érdekel titeket ez a sztori. :) <3
Úgyhogy igyekszem majd többet írni, nem merek ígérni semmit, meglátjuk hogy alakul *_*
Ééééés a következő fejezetig megint csak: maradjatok szuperek! ;)
Anne<3