Na jó. Körülbelül 1 hét telt el azóta az este óta, és feltűnően kerülök mindennemű kontaktust Kolossal. Egyértelműen észrevették a többiek is hogy valami nincs rendben, mert többen kérdezgették mi történt, de csak Máténak és az ikreknek voltam hajlandó elmondani. Emlegetett szamarak... 

"HERCEGNŐ!!!" futott felém kedvenc ikrem.

 "SÁRMOS!" kiálltottam vissza nevetve. Hozzám érve a karjaiba kapott és megpörgetett. Nagyon összenőttem a 2 sráccal, állandóan együtt vagyunk, legtöbbször Máté is, csak hát ő gyakran elmegy innen, még ez a 2 idióta minden percben elérhető. A mostani örömködés pont emiatt volt. Egy új lányt hoztak a kastélyba és ott töltöttek pár napot ellenőrizni meg ilyesmi. 

"Na hogy ment?" kérdeztem miután lerakott. 

"Simán. Halálos ez a csaj tuti hogy imádni fogjátok egymást!" Vigyorgott miközben lerobogtunk a lépcsőn. Az előtérben már ott volt a szokásos üdvözlő bagázs... Kolossal együtt. Már éppen a gyors eliszkolást választottam volna, amikor... 

"DINA!" Kiáltott rám Szasza, majd a karjait kitárva várta, hogy odaérjek. Mosollyal az arcomon vetődtem neki, mire nevetve cuppanós puszit nyomott az arcomra. Kuncogva néztem fel rá. 

"Hiányoztál! Nem volt kivel tanuljak a könyvtárban." Még mindig a derekamat átkarolva pillantott le rám.

 "Azért megtanultad a matek tételt ugye? Mazsi kinyír ha nem." Mazsi az itteni tanárom. Fiatal férfi, Kolosnál talán kicsit idősebb, de nagyon aranyos, tegeződünk, és nagyon jól ismerjük egymást. Mazsi a beceneve, amit a felesége aggatott rá, de már hozzászokott, így mi is így hívjuk. Beszélgetésünket Kolos hirtelen felénk indulása szakította félbe, mire újra Szasza mellkasába fúrtam a fejem. 

"Ments meg..." suttogtam, mire ő az ajtó felé fordult, magával húzva engem is. 

"Nagyon fogod szeretni a csajt, egyetemi hallgató mint te, de az intelligenciája magasan az átlag fölött. Azt hiszem nálad egy évvel fiatalabb, de nagyon érett és megfontolt..." magyarázta, amikor az ajtó kivágódott és egy barna hajú, cicás cipős, virágmintás ruhában virító, elénk zöld szemű lány a szó legszorosabb értelmében bezúgott az ajtón, majd nyögve érkezett a lábunk elé. Lefagyva néztük a fiatal lányt, aki a fejét lassan felemelve pislogott fel rám hosszú fekete pillái alól. 

"Csövi!" Vigyorodott el szélesen, mire mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés. A kezemet nyújtva segítettem fel a kis teremtést, majd húztam magamhoz egy ölelésre. 

"Biztosan te vagy Hercegnő. A srácoknak be sem állt a szájuk rólad. Folyton nyivákoltak hazafelé, hogy már mennyire hiányzol nekik meg minden. Mint a kislányok én mondom neked! Elviselhetetlen." Forgatta meg a szemét. Szasza tiltakozására csak leintette. "Amúgy Kata vagyok, örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek." Mosolygott rám. 

"Szia Kata. Igen, Hercegnő én volnék, de a rendes nevem Edina, neked csak Dina. Üdv a kastélyban." Mosolyogtam rá. 

"Azt hiszem ez az én feladatom lett volna." Szólt egy jeges hang közvetlenül mögöttem, mire lefagyott az arcomról a mosoly. 

"Persze... Nekem úgyis.... még tanulnom kell holnapra." Motyogtam majd fürgén a lépcső felé vettem az irányt. 

"NEM KERÜLHETSZ EL ENGEM ÖRÖKKÉ!" kiabált utánam Kolos, de én nem foglalkoztam vele, egyre csak futottam a könyvtár felé. Ahogy beértem bevágtam az ajtót, de közeledő léptek zaját hallva elbújtam a széksoroknál. Az ajtó kinyílt. 

"Edina! Tudom hogy itt vagy nem csinálhatjuk ezt örökké. Azonnal gyere elő!" Nem gondoltam volna hogy utánam jön, de végül is mindegy. Az ajtó megint kinyílt. 

"Te meg mit keresel itt?!" Förmedt rá Kolos a jövevényre. 

"Elejtetted a mobilod futás közben, gondoltam még jól jöhet." Felelte Szasza. 

"Jólvan most pedig tűnés!" Szasza azonban nem tágított. 

"Hagyd békén, Kolos kérlek! Miért csinálod ezt? Nem érted, hogy szándékosan nem akar veled lenni?" Kérdezte. "Egyébként innen van egy ajtó a lakótornyokhoz, nem hiszem hogy még mindig itt lenne." Kolos hangosan fújta ki a levegőt.

 "Te ne mondd meg nekem hogy mit csináljak! Így is elég a gondom. Ne üsd bele az orrod és maradj távol Edinától! Túl sok időt töltötök vele." Egy pillanatig csend volt aztán... 

"Te jó ég hát mégis igazam volt! Te féltékeny vagy. És szereted! Te szereted őt!" Akadt ki teljesen Szasza. 

"Fogalmam sincs hogy mégis mi a fenéről beszélsz." Közölte Kolos némi éllel a hangjában. 

"Na ne játszd itt a hülyét nekem! Te szereted Hercegnőt. Mitöbb; szerelmes vagy belé. Ezért lököd el magadtól. Ezért zavar hogy kerül. És akkor ez az oka annak is amit mondtál neki egy hete." Hadart Szasza elképedve. 

"Elmondta?" Kérdezte zavartan. 

"Persze, de te... Félsz. Mi van? Félsz szeretni őt. Kolos, ha ő az aki előhúz a szemétből amiben vagy, miért nem hagyod neki?" Kérdezte lassan. 

"Azért mert nem szeretem! Teljesen belészerettem és bármit megadnék azért, hogy ő jól legyen. Nem rángathatom bele ebbe az egészbe. Tuti, hogy elcsesznék valamit, és nem akarom hogy gyűlöljön. Így is éppen elég, hogy fél tőlem..." motyogta a végét. 

"Uram? Katát felkísértük a szobájába, és készen van a vacsora, ha kívánják azonnal tálalnak a nagyteremben." Szólt be az egyik őr az ajtón, mire a két férfi szótlanul hagyta el a helyiséget. A levegőt kapkodva meredtem a helyre ahol eddig álltak. Minden előjel nélkül kezdtem sírni, és térdeimet a mellkasomhoz szorítva lapultam még jobban az egyik polchoz. Pár perc múlva halkan nyílt az ajtó, és a jól ismert Supra cipős lábak álltak meg előttem. 

"Hercegnő?..." szólított lágyan, majd felemelte a rejtekhelyemül szolgáló asztalról a terítőt így láthatóvá téve engem. 

"Mi történt?" Kérdezte aggódva, miközben bemászott mellém. 

"Nagy szarban vagyok...." motyogtam, majd gyorsan elregéltem neki, mi történt pár perce. Sármos csak tartott az ölében, semmiségeket motyogva a fülembe, amíg én lassan elaludtam fejem a nyakhajlatába rakva. Azután már csak félálomban érzékeltem, ahogy feláll, és velem a karjaiban megindul az emelet felé. Aztán végleg lehunytam a szemem, megfogadva, hogy holnap rendesen megismerkedem Katával...

-----------------------------------------------------------

Okkééééé :):):)
Remélem tetszett ez a rész, egy-két gondolatot, kommentet szívesen vennék...;)
Nagyon sajnálom, hogy megkéstem a résszel, igyekszem behozni a lemaradást :) Na mi legyen a következőkben? Kolina vagy még ne? Szavazzatok a kommenteknél! Meg azt is, hogy Kata jó, vagy rossz karakter legyen. ;) És persze, mint mindig;
A következő fejezetig: maradjatok szuperek!
Ann<3