Már vagy negyed órája rójuk a folyosókat a 'cselédszinten' és Kolos kifejezéstelen arccal hadar el tényeket. Kezdem unni ezt a hozzáállást.
"Öhm... Kolos? Nem lehetne, hogy mondjuk elkezdjük a kaputól és egy kicsit úgy beszélsz az otthonodról, mintha érdekelne is?" kérdeztem megállva. Lassan fordult meg és nézett rám. Szemöldökét felhúzva sétált elém, majd enyhén meghajolva nyújtotta a karját. Óvatosan karoltam belé, majd komótosan indultunk le az előcsarnokba. Ahogy kértem, Kolos aprólékosan minden részt megmutatott a kastélyban, a lakótornyát kivéve. Mondjuk nem is gondoltam, hogy megmutatná. Egyébként hatalmas a hely, remélem nem fogok eltévedni. Az előcsarnokban a lépcsősorok alatt nyílik az ajtó az étkezőbe. Hataas asztal, készen 12 fő kényelmes elféretésére. A teremből nyíló ajtó a konyhába vezet, ahol a cselédek sürgölődnek. Ha már itt vagyunk alapon Kolos gyorsan kikérte a reggelinket, majd utunkat a lakosztályok felé vettük. Ez a rész egy egész emeletet kitett. Egy másikon voltak az őrszobák, dolgozószobák, illetve az irodák. A harmadik szinten van egy hatalmas könyvtár, ahová valószínűleg gyakran fogok mászkálni. Az alsó szinten egy hatalmas sportrészleg van kialakítva. Egy pálya, rajta kapuk, kosárpalánk, medence, teniszpálya, és a konditerem. Szájtátva bámultam a felszereléseket meg úgy az egészet általában. Kolos huncut mosollyal az arcán könyökölt oldalba.
"Sokat leszünk ám itt lent te meg én." kacsintott, mire kérdőn néztem rá. Megvonta a vállát. "Kell egy edzőpartner, és te vagy az egyetlen aki nonstop itt lesz velem a kastélyban... Meg aztán.... Nem ártana neked egynéhány tesióra." nevetett majd elindult fölfelé a lépcsőn.
"Ezt vegyem sértésnek?!" siettem utána mosolyogva. Nem igazán tudtam komolyan venni.
"Ahogy akarod." vont vállat apró mosollyal az arcán. Beszélgetve tettük meg az utat a lakótornyokig, amikor hirtelen megállt a sajátja előtt.
"És most jön a kedvenc helyem az egész kastélyban." vigyorgott, majd kitárta előttem az ajtót beinvitálva engem a lakóhelyére. Döbbenten léptem be. A lépcsőn felvezetve a saját szobájába nyitott be.
"Komolyan bemehetek?" kérdeztem elképedve mire halványan bólintott. A szobát főként a fehér és fekete színek uralták, és kellemes fahéj-illat lengte be. Az ágyon szürke huzatok, egy szürke laptop, és egy meglepő módon szürke telefon hevert. Duplaajtós fekete szekrény, fekete polcok, rajta jópár bőrkötéses könyvvel.
"Azok micsodák?" mutattam rájuk.
"Naplók. Az enyémek. 6 éves korom óta írom őket." mondta zsebre vágott kézzel.
"Hogy-hogy?" kérdeztem zavartan.
"Segítenek hogy magamnál maradjak. Muszáj valakinek elmondanom bizalmasan az érzéseimet, és mivel ilyen személlyel nem bővelkedem ez tűnt a legkézenfekvőbb ötletnek." vont vállat. Körbenézve nem mondtam volna meg, hogy ez Kolos szobája. Példás rend, fehér falak, bőr forgós-szék (nem tudom hogy hívják ezeket, remélem értitek miről van szó ;D ), fekete íróasztal, és hatalmas ágy, mégis egyedül alszik benne.
"Ha kinézelődted magad még van egy szoba." jegyezte meg mintegy mellékesen.
"A következő a dolgozószobám, de az ugyanolyan mint ez, minusz az ágy." mondta ahogy elkerültük az ajtaját. A legfelső szobában az állam körülbelül a földet súrolta. Hatalmas szoba, gigantikus tévé, kontrollerek mindenhol, játékok a fotelekben, polcok telis-tele filmekkel, videójátékokkal.
"Ez a moziszobám. Tudod én nem tanulok... Volt hely, kihasználtam a lehetőségeket." vigyorgott.
"Nem gondoltalak egy videójátékos srácnak." motyogtam de meghallotta.
"Hát milyennek gondolt kedves Edina?" kérdezte karba tett kézzel.
"Öhm... Arrogáns? Egocentrikus? Egy kis hatalmaskodással megspékelve? Hm... Nagyképű? Igen, azt hiszem ennyi." fordultam meg. Kérdőn nézett vissza rám, mire én csak vállat vontam.
"Ilyennek emlegetnek. Nehéz véleményt alkotni valakiről, akit csak a tévéből és pletykákból ismersz... Egyébként így elsőre nem tűnsz olyan borzasztónak... Ami azt illeti sokban az ellentéte vagy. Kedvesnek és türelmesnek tűnsz. Olyannak, aki tudna rendesen viselkedni. Nem értem ezt az egész "szörnyeteg" dolgot. Sokkal inkább vagy egy átlagos srác semmint egy elkényeztetett kicsikirály. Nem értem miért vagy mindig egyedül... Nem vagy elviselhetetlen, vagy ilyesmi......" ahogy beszéltem, úgy halkult el a hangom, az utolsó pár mondat szinte suttogás volt. Egy ideig szótlanul álltunk, majd Kolos sóhajtott egyet.
"Nem vagyok olyan amilyennek hiszel Dina... Rossz vagyok. Pontos, szigorú rendet kell tartanom a tartományban, és a kastélyban. Azt nem lehet úgy, hogy közben apuci cuki kisfiát játszom. Muszáj kegyetlennek lennem, különben minden tönkretehetne. Fiatal vagyok, nem vesznek komolyan. Viszont hatalmam van, és teszek róla hogy ezt éreztessem azokkal akik nem támogatnak. És higgy nekem sokan vannak. Nem vagyok törődő vagy bármi ilyesmi..." magyarázott elém lépve. Sokkal magasabb nálam, így a fejemet hátradöntve kell felnéznem rá.
"Velem kedves vagy..." szóltam közbe halkan. Kolos lenézett rám a fal bámulásából. Sokáig hallgatott. Többször kinyitotta a száját, de azzal a lendülettel be is csukta. Végül megkeményedett az arca, és hidegen nézett rám.
"Nem tudom mi ütött belém, elhiheted nem direkt csinálom. Rég nem voltam nő közelében, gondolom ettől van. De ne aggódj ez ezentúl változni fog. Nincs szükségem ilyen alantas problémákra, mint hogy veled foglalkozzam." köpte oda nyersen. "Holnap megkezded a tanulmányaidat, és ha minden jól megy, remélhetőleg már a következő három-négy hónapban hazaküldhetlek. Ennyi. Nem így terveztem, de végül is egy kísérlet részeként vagy itt. Ha megbizonyosodom róla, hogy nem jelentesz problémát, utána nincs dolgom veled. Mindegy ezt te úgysem értheted. Miért is tennéd? Hisz nem vagy különleges hogy ilyeneket tudj..." Minden egyes szó. Mintha tőrt forgatnának a szívemben, majd szépen lassan kitépnék a mellkasomból, és előttem összetaposnák. Mégiscsak találó az a kis becenév. Megfelelt az elvárásoknak. Csak játszott velem, mire is számítottam?...A könnyeimet visszanyelve remegő lélegzettel hajtottam le a fejem.
"Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek..." suttogtam az ajtó felé indulva.
"Edina...." szólt, de megráztam a fejem.
"Eleget hallottam. Köszönöm a túrát, nagyon felemelő volt. Ígérem, a továbbiakban nem fogom a jelenlétemmel zavarni uram." minden lelki erőmet össze kellett szednem, hogy ezt-ugyan remegő hangon- el tudjam mondani, mielőtt a lépcsőn lerohanva zokogva futottam fel a saját szobámba, és zártam magamra az ajtót. Néhány napja ismerem, és mégis ekkora sebet üthet néhány mondatával...Mit tesz velem ez a férfi?! Legjobb lesz, ha ezenúl messziről elkerülöm. Csúnyán félreismertem. Vajon minden lánnyal ezt tette? Ezért nincs mellette senki? Mindenesetre ez mostantól nem az én dolgom. Akkor meg miért fáj ennyire?...

-----------------------------------------------------------

Úúúúú dráma. ;) Légyszi senki ne nyírjon ki, ígérem ez nem Kolina (Kolos&Edina) végét jelenti. ;);) Még sok fejezet hátravan.
Mint mindig, most is nagyon köszönöm a kommenteket, szavazatokat, csak így tovább. :D
És a következő fejezetig: maradjatok szuperek! ;)
Anne<3