Tegnap este Máté látva szétszórtságomat, gyorsan magamra hagyott. Szerencsére betudta a fáradtságnak, nem kezdett el kérdezgetni. A torony amiben lakunk pont Kolosé mellett van. Nagyon szuper hely. Csigalépcső vezet fölfelé, és 3 kis ajtó nyílik mellette. A legalsó Máté szobája, a középső az enyém, a legfelső pedig a 'tanulószobám' lesz, ide fog feljönni az itteni oktató. Ma reggel még nem lesznek óráim, elvileg a kastélyban való tájékozódást kell biztosra fejlesztenem. Gondolom Máté fog körbevezetni. Persze ez nem biztos, hiszen legújabb ismereteim szerint Máté fontos személy a körzetben, így gyakran leszek mások 'gondjaira bízva', ha neki dolga van.
Reggel halk kopogásra ébredtem. Egy rekedt 'jöhetsz' után kedvenc testőröm lépett be az ajtón.
"Jó reggelt Dina! Gondoltam inkább rám ébrednél, mint Gellért dörömbölésére." Mosolygott kedvesen, majd leült mellém az ágyra.
"Köszi." ásítottam. "Hogyhogy ilyen korán?" kérdeztem visszadőlve a párnák közé.
"Be kell mennem a hivatalba, valaki megint megpróbált adót csalni. Sajnálom hogy nem tudlak körbevezetni, de Gellért is velem jön, ha ez vigasztal." Mindketten elnevettük magunkat. "Na nekem indulnom kéne, jobb lenne ha már nem aludnál vissza. Hamarosan küldenek érted valakit, addig tusolj le, vagy ahogy gondolod. Mindent megtalálsz a fürdőben." mondta, majd a combomat megpaskolva felállt. "Este látlak a vacsoránál. Ne hozz rám szégyent!" Kacsintott majd már kint is volt az ajtón. Nyögve keltem ki az ágyból, majd a telóm előkotorva nyomtam be valami zenét mielőtt a fürdőbe vonultam. Szokásos reggeli teendőim elvégzése után egy halványkék topban, fekete cicanadrágban, bokacsizmában, és egy fehér sálban ültem a tükröm elé. Az egész fürdő elképesztően felszerelt, tágas, és csak az enyém. Minden szobához tartozik egy. Na nem mintha bánnám... Legalább nem kell osztozkodni. A mindennapi sminkem és a hajam gyors kifésülése után előkotortam a bőröndből az ékszeresdobozomat. Éppen ahogy a második fülbevalómat raktam be, az ajtóm újra kinyílt, és valaki nemes egyszerűséggel besétált. Oda se nézve 'üdvözöltem' a betolakodót. "Tudod illene kopogni mielőtt más szobájába lépne az ember...Elég udvariatlan így rárontani egy hölgyre. Meztelen is lehettem volna." közöltem még mindig a makacs ékszerrel babrálva.
"Nem gondolnám, hogy a saját házamban kopognom kellene." Jegyezte meg egy hang mögöttem, mire megilletődötten pördültem meg csak hogy szembe találjam magam...Kolossal.
"Bocsánat én...." nyökögtem nem igazán tudva, mit kéne mondanom. Kolos kurtán elnevette magát.
"Nem kell magyarázkodnod. Viszont csipkedhetnéd magad. Nincsenek napjaim arra, hogy körbevezesselek a kastélyban." Közölte miközben feltűnően végigmért.
"K-körbevezetni? Már elnézést de nekem Máté azt mondta, hogy valakit küldenek majd értem." Igyekeztem visszavágni. "Valóban? És magamat nem 'küldhetem'?" Gúnyolódott önelégült vigyorral az arcán. Már körülbelül ötödszörre nézhette végig az egész lényemet tetőtöl talpig amikor meguntam. "Befejezted a stírölésemet?" kérdeztem keresztbe font karokkal. Hirtelen megkeményedő arccal nézett rám és egy pillanat alatt a sarokba szorítva nyekkentem egyet az erős becsapódástól, miközben Kolos egész testét az enyémnek nyomva sziszegett az arcomba.
"Itt nem te szabod a feltételeket kislány! És azt javaslom vegyél vissza mielőtt én teszem. Ameddig a rendszer fennáll,te azt teszed amit mondok megértetted?!" emelte fel a hangját. Rémülten bólintottam, miközben pillantásával égette az arcomat. Valahol azt olvastam, hogy a támadó állattal szemben még pislogni sem szabad, hanem tartani kell a szemkontaktust, és megvárni amíg lehiggad és elmegy. Úgyhogy pontosan ezt tettem. A szemeibe nézve vártam a következő lépését. Amint a tekintetünk találkozott, azonnal egybefonódott. Mintha valamiféle kötelék lenne köztünk. A levegő bennem akadt, és hozzámpréselt mellkasán éreztem Kolos egyre hevesebb szívverését. Ahogy rámnézett láthatta rajtam az elszántságot, vagy a félelmet. Nem tudom végül melyik volt hangsúlyosabb a vonásaimon, de az ő arcáról eltűnt a düh, és valami egészen új kifejezés jelent meg rajta, amit nem sikerült beazonosítanom. Lassan hajolt közel hozzám, milliméterenként araszolva. A fülem mellé érve mély levegőt vett majd halkan kezdett suttogni.
"Tudom, hogy ismersz. Tudom, hogy sokat hallottál már rólam. És azt is tudom, hogy félsz tőlem. Igen. Próbálod leplezni, de kiül az arcodra a rettegés valahányszor nem tudod kiolvasni a következő tettemet az apró jelekből. Csukott könyv vagyok számodra és ez még inkább megrémít. Nem véletlenül hívnak szörnyetegnek. Olyan dolgokat feltételeznek rólam, amiket elképzelni sem tudsz. Persze nem tudhatod, hogy valóban megtettem-e őket, és ez a legizgalmasabb... Félsz, de nem tudsz ellenállni. Ki tudja? Lehet hogy ez hozza majd el a vesztedet.........És most a kastélyról." Hirtelen lökte el magát tőlem, és mindenféle helységekről, meg kulcsokról magyarázva indult ki a szobából engem szoborrá merevedve, a falnak lapulva hagyva. Mikor a hangját már a torony aljából hallottam, csak akkor eszméltem fel és siettem utána, hogy aztán az első folyosón utolérve kezdjük meg a kastély bemutató túráját. Mit tesz velem ez a férfi? Férfi? Hah! Hiszen még gyerek! Alig idősebb nálad! Köszi belső hang tudod hogy szeretlek.
"Edina?" Későn kaptam észbe, és egyenesen belesétáltam egy széles mellkasba, ami....nem Koloshoz tartozott. Bocsánatot rebegve léptem vissza idegenvezetőm mellé, zavartan nézve az előttem álló idegenekre. "Semmi gond szépség. Elkalandoztál?" mosolygott kedvesen a magas srác, akiből....kettő van? Mi a fene?! Bevertem volna a fejem? Észrevéve értetlenkedésem 'magas-szexi-srác-kettő' nevetve lépett mellém.
"Nincs semmi baj a látásoddal hercegnő. Ikrek vagyunk." kacsintott, mire Kolos állatias morgást hallatott. Kérdőn fordultam felé.
"A neve Edina. És örülnék,ha megadnátok a tiszteletet." Morrant rá az ikrekre. A két srác mélyen fejet hajtott.
"Az én nevem Szabolcs, de nem hivatalosan csak Szasza." mosolygott a baloldali.
"Richárd. Neked csak Sármos, Hercegnő." hajolt meg a mellettem álló idétlenül, majd kezet csókolt.
"Minő öröm számomra e nemes lélek megismerése uram." rebegtettem a szempilláimat csábosan. Sármos gyorsan vette a lapot, és nemlétező kalapját lengetve válszolt.
"Részemről a megtiszteltetés kisasszony. A becses neve melyen szólíthatom?" kuncogva néztem a bolondos fiúra.
"Dina. De önnek mindég megmaradok Hercegnő." Pár másodperc után az ikrek és én hahotában törtünk ki, aminek köszönhetően majdnem elestem. A derekam köré fonódott két kar tartott csak vissza a padlóval való közelebbi megismerkedéstől. Kolos könnyedén a talpamra emelt és szikrázó szemekkel meredt a fiúkra.
"Elég. Menjetek az őrhelyetekre! Ne halljak rátok panaszt!" fortyogott, majd tovább ráncigált a derekamnál fogva a folyosó vége felé. A srácoknak búcsút intve botladoztam utána. Mi ütött belé? Ha nem tudnék jobbat, azt hinném féltékeny...

-------------------------------------------------------

Új fejezeeeet! :) :)
Hogy tetszett? Ki a kedvenc szereplő?
Na jó nem kérdezgetek tovább. ;)
Elindult az iskolahét, vagyis valószínűleg nem fogok tudni minden nap új részt hozni, igyekszem keresni egy állandó sorrendet, amikor tudok majd feltölteni... Megint csak köszönöm szépen a szavazatokat, kommenteket, nagyon édesek vagytok! :) <3
És a következő fejezetig: maradjatok szuperek! ;)
Anne <3