Az út hosszú volt. Nem tudom miféle kerülőket tettünk, de az biztos hogy Pestről Debrecenig nem 5 óra alatt lehet odaérni. Mindegy... Megállni egyszer sem álltunk meg. Mióta a morcos vezetőtiszt bevágta a cuccom a limó hátuljába, engem meg belökött az utastér egyik oldalába, szótlanul üldögéltem. Körülbelül fél óra szótlanság után szépen feltettem a fejhallgatóm, és a hangerőt maxra állítva igyekeztem kizárni a külvilágot... Pontosabban az arcomat égető szigorú pillantásokat. Inkább felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz, és az ablakon kifelé nézve merengtem a semmin. A tisztek lassan maguk közt kezdtek beszélgetni- valószínűleg rólam-, nem is foglalkozva velem, vagy a rendkívül hosszú útvonallal. Gondolom mindig ennyit utaznak. Majdnem elbóbiskoltam, amikor a gyomrom korgásával adta tudtomra hogy reggeli óta nem sok mindent ettem, most pedig hamarosan 5 óra lesz. Az egyik fiatalabb katona hirtelen egy szendvicset nyújtott felém egy üveg ásványvíz kíséretében.
"Köszönöm." suttogtam elfogadva a felkínált dolgokat, mire barátságos félmosolyt eresztett felém, és visszafordult a többiekhez. Lassan eszegettem a szendvicset, amikor valaki megbökte a vállamat. Kérdőn fordultam a 3 férfi felé, majd lecsúsztattam a nyakamra a fejhallgatómat.
"Okés először intézzük el a bemutatkozás részét." kezdte a legöregebb. "Az én nevem Gellért,a debreceni kastély parancsnoka vagyok." egy bólintást kapott válaszul. "Ágoston. Gellért helyettese." újabb bólintás a középsőnek.
"Máté vagyok. Személyi testőr." mondta a fiatal srác akitől a kaját kaptam. Halványan elmosolyodtam. "Edina. Fogoly."  mutattam be magam tömören, mire a két fiatal elnevette magát. Gellért szúrós pillantással díjazta szarkazmusomat.
"Szabályok." vakkantotta dühösen. "Nem szemtelenkedhetsz se velünk, se más megbízott tiszttel, de legfőként az úrral szemben nem. Akkor beszélsz, ha kérdeznek, egyébként csinálod amit mondanak. A tanulmányaidat a kastélyban folytatod az ottani oktatókkal. Azt ajánlom jól teljesíts a magad érdekében. Egyedüli tanulóként kiemelt figyelem fog rád irányulni a kastélyban. Az urat csak kivételes esetben keresheted fel, előzetes bejelentkezéssel természetesen. Minden esetben a falakon belül tartózkodsz. A birtokra kimászkálás csak engedéllyel, és csak akkor ha Mátét is magaddal viszed. Ti ketten pedig jobb lesz ha összeszoktok, mivel Mátét jelölték ki a személyi testőrödnek így a nap 24 óráját az ő jelenlétében leszel kénytelen tölteni. Az udvarban szigorú rend uralkodik, nem szeretném ha ebből gond lenne. Mindezek le vannak írva ebben itt." nyújtott felém egy füzetet. "Állj neki áttanulmányozni, mire odaérünk minden pontját tudnod kell betartani. Ha bajba keveredsz, velem gyűlik meg a bajod." hadarta unottan, majd átült a legtávolabbi sarokba, és egy vaskos mappa tartalmát kezdte nézegetni. Felhúzott szemöldökkel nyitottam ki a kapott füzetet.
"Etikett?" néztem fel. "Mi ez valami középkori maszkabál?"  Máté kuncogva ült mellém, míg Ágoston mosolyogva ült be az előttünk lévő üres helyre.
"Érdekes egy leányzó vagy te Edina." jegyezte meg.
"Csak Dina. Az Edina túl hivatalos. Azt meghagyom Mr.Morcos Gellértnek." mosolyogtam vissza rá. Máté vigyorogva karolta át a vállamat.
"Azt hiszem remekül kijövünk majd te meg én." oldalra fordulva néztem rá.
"Ezt örömmel hallom ha már egyszer hátralévő életemre veled ragadtam." Mindhárman felnevettünk.
"Ne törődj Gellérttel mindig ilyen. Egy kis idő után megszokod." legyintett Ágoston.
Az út hátralévő részében a két fiúval ismerkedtem össze. Mindkettő nagyon aranyos, és szeretnivaló, jó barátságot kötöttünk. Ágoston 22, barna hajú, izmos, és nagyon határozott egyéniség. Máté 19, fekete hajú, kék szemű, a korához képest hihetetlenül intelligens, és nagyon érzékeny. Örülök hogy nem leszek egyedül a kastélyban. Utánuk én is beszéltem magamról, anyukámról, az otthoni életemről.
A nagy beszélgetést Gellért szakította félbe.
"Mindjárt ott vagyunk. Már látszik az udvar." szólt át. Kíváncsian fordultam az ablak felé,majd az állam a padlót súrolta a látványtól.
"Lenyűgöző nem igaz?" Kérdezte Máté mellőlem. Valóban az volt. A kastély maga hatalmas volt, gyönyörűen kiépített. Az erdő közepén állt teljesen elkülönítve mindenféle lakott területtől. Egyetlen út vezetett a kapukhoz-amin mentünk-, egyébként csak ösvények futottak fel a domb oldalán a falhoz. A srácok jót nevettek az ámulatomon, miközben a sofőr elegánsan leparkolt az udvaron a bejárat előtt. Lassan szálltam ki a többiek után, döbbenten forgolódva. Őrök érkeztek és léptek oda Gellérthez.
"Minden simán ment?" kérdezte az egyikük.
"Relatíve. A lány itt van ez számít. A csomgjai hátul vannak. Az utolsó toronyba vigyétek az úr lakosztálya után. Parancs van rá, hova kell költöznie." Az őrök fejet hajtottak neki, majd a bőröndjeimet felkapva indultak meg befelé. Máté mellém lépve a hátamra tette a kezét. "Mehetünk?" Kérdezte az ajtó felé biccentve.
"Hogyne." sóhajtottam, majd Ágoston után beléptünk az előcsarnokba. Hát ha valaki azt mondja nekem 'hodály', valami ilyesmit képzelnék el. Vörös szőnyeg és széles kétfelé ágazó lépcsősor. Hát nem kispályás ez a Kolos.
"Nem rossz mi?"
"Ez elképesztő." suttogtam körbefordulva.
"Kik érkeztek?" hallottam egy ismeretlen hang kérdését az egyik folyosó felől. A hanghoz nemsokára arc is társult. Magas, tekintélyes kinézetű fiatalember lépett a csarnokba 2 egyenruhás alak kíséretében. A szobában mindenki fejet hajtva üdvözölte a jövevényt. Gellért lépett elő és rázott kezet a férfival.
"Uram, ez itt Horváth Edina, a pesti körzet kiválasztott ösztöndíjasa." mondta. Ez lenne Kolos? Hát nem egészen így képzeltem el. Kérdőn pillantottam Mátéra, aki aprót bólintott.
"Á! Ti érkeztetek utoljára. Csak nem ütköztetek ellenállásba?" Kérdezte Kolos miközben közelebb lépett hozzám. "Nem uram. Minden a legnagyobb rendben volt." sietett Máté a válasszal, mielőtt Gellért bemártott volna.
"Kolos futólag pillantott rá." Te vagy a testőre nem igaz? Remélem az út alatt sikeresen összeismerkedtetek már, és nem lesz a beosztással probléma.
"Mélybarna szemeivel mintha a csontjaimig ellátott volna.  Kitartóan viszonoztam a szemkontktust. Engem nem fog csak úgy megfélemlíteni.
"Hmm. Érdekes..." suttogta inkább magának mintsem nekem, miközben továbbra is elgondolkodva méregetett.
"Kísérd a szobájába a hölgyet. Biztosan elfáradt." szólt Máténak de pillantásával továbbra is fogva tartotta az enyémet.
"Igen uram.... Dina?" Máté keze lágyan érintette az enyémet.
"Dina?" kapta fel a fejét Kolos, szemeit Mátéra irányítva.
"A.. beceneve uram." tisztázta Máté, majd megragadva a pillanatnyi csendet, a lépcsőn kezdett felfelé vonszolni. Ahogy hátranéztem, Ágoston és a többiek döbbenten meredtek utánunk, míg Kolos szinte transzban állt a lépcső alján és nézett rám mintha szellemet látna. Furcsa érzéssel fordultam vissza, majd léptem be egy mellékfolyosóra Máté után, aki időközben valamit magyarázni kezdett a toronyról, de nem nagyon figyeltem. Egyre csak azokat a barna szemeket láttam magam előtt, ahogy intenzíven bámulnak. Ó atyám mibe keveredtem?!