Kolos szemszöge

Azt hiszem így 2 hét után teljesen felkészültem. A srácok már amúgy is szekáltak hogy mikor lesz már valami de azt hiszem.... nem. Biztos vagyok benne hogy most már kész vagyok. 

***

"Kolos!!!" Fejemet felkapva néztem a felém rohanó Sármosra. Úr Isten én most komolyan Sármosként gondoltam Ricsire??? Egy kisebb mentális görcs után fintorogva rázkódtam össze, majd néztem fel a zavart fiúra.
"Öhm... akarjam tudni hogy miért rázkódtál össze?" Vakarta meg a tarkóját, mire a fejemet rázva vártam a mondandóját.
"Hát... oké. A csajok amúgy lementek sütni a konyhába, és Szasza kérdezte hogy mi lemegyünk-e gyúrni vele. Azt mondja hiányzik neki a testmozgás." Mutogatott idézőjeleket mire nevetve tápászkodtam fel.
"Ne nyaggasd a bátyádat inkább gyorsan készülj el, átöltözöm és mehetünk is." Hessegettem ki a szobából, majd az ajtót magamra zárva fordultam a szekrényemhez. Egy laza edzőcuccot kirakva kaptam le a pólómat, amikor csörgött a mobilom. Fintorogva pillanottam a kijelzőre amin találóan a Sötét Nagyúr név villogott. Sóhajtva vettem fel a telefont.
"Igen apa?"
"Kolos! Nagyon fontos hogy most-......- mert jönnek és-.....-óvatosan hogy-..........." a háttérből valami hatalmas ricsaj hallatszott majd megszakadt a vonal. Vállat vonva dobtam le a telót az éjjeliszekrényre majd öltöztem át és egy energiaitalt felkapva csörtettem ki a szobából. Az ajtóban megtorpantam újabb telefoncsörgésre, végül viszont fejcsóválva hagytam csörögni a szobában. Valahogy nem volt kedvem ma apámmal beszélni. A lépcsőn az ikrek már készen vártak, és mikor odaértem végül egy futás mellett voksoltunk az erdei pályán, így pulcsikat felkapva szambáztunk ki a hátsó ajtón. És igen... a két hülye szó szerint szambázott. Röhögve követtem őket ki az erdőbe, majd lökdösődve futottunk versenyt a pályáig az erdőn keresztül...

***

Edina szemszöge
"Biztosan nem kell más?"
"Nem köszönöm." Erősítettem meg, mire a kedves konyhai szolgáló meghajolva hagyta el a termet.
"Na akkor csapjunk bele." Tapsolt Anett mire Kata egy oké kíséretében tenyerelt bele a lisztbe ezzel kisebb porfelhőbe burkolva minket. Anettel hunyorogva, szemrehányóan néztünk a zavart lányra.
"Hát te megőrültél." Szögezte le Anett, mire Kata csípőre tett kézzel fordult felé.
"Nem őrült vagyok csak terhes." Vágott vissza, ami után mindhárman nevetésben törtünk ki visszaemlékezve a reggeli incidensre:
Szasza:"Te jó ég mit eszel?"
Kata:"Diókrémet."
Szasza:"De te utálod a diót...?"
Kata:"De a gyerek ezt akart enni."
Szasza:"Hát te bolond vagy."
Kata:"Nem bolond csak terhes."
Az apró incidens után Katát közös megegyezéssel a dekoráló részlegre száműztük, amiből az lett, hogy fél óra múlva Anett és ő a már elkészült muffinokat ette, míg én a második adagot készítettem elő. Közben imádott hercegnőnk már nászútja legpiszkosabb részleteiről is kitálalt csakúgy mint a kis Teodor- mert így nevezi a kicsit-, szerencsés körülményeiről.... Khm khm..  ;) Éppen nevetve néztem ahogy Kata lenyalja az undorodó Anett kezéről a marcipánt amikor a két lány hirtelen elhallgatott, majd valami kemény csapódott a tarkómnak és Anett sikkantása volt az utolsó dolog amit hallottam mielőtt minden elsötétedett....

***
Valaki......
Nem veszed fel? Hát jó. Pedig vicces lett volna találkozni. De ha te így akarod.... csak futkoss az erdőben, de több ilyen lehetőséget nem kapsz. Vigyázz Nagy Kolos azt ajánlom jól vigyázz... Jobban meglepődsz majd mint hinnéd...

***

Kolos szemszöge
A szobámba visszaérve nem értettem mi olyan furcsa a kastélyban. Kis gondolkodás után a szokatlan csöndre fogtam. Gyors tusolás és felöltözés után az ágyon ülve vettem a kezembe a párnám alatt lapuló selyemdobozkát. Tartalmát mosolyogva forgattam a kezemben. Igen, készen állok. Emlékezve a figyelmen kívül hagyott hívásra, nyújtozkodva kaptam fel a telefonomat, majd oldottam fel a zárat. Ismeretlen szám . Szemöldökráncolva meredtem a képernyőre amikor harsány hangok és lábdobogás csapta meg a fülem. Kérdőn vártam a kopogást de helyette Szasza rontott be az ajtón halálra vált arccal és sápadtan. Hirtelen álltam fel és léptem felé várva hogy megszólaljon.
"Kolos.... Edina.... az őrök...." lihegett. Idegesen néztem rá merev arccal.
"Mondd már az istenért!!" Morrantam rá, mire sajnálkozva nézett rám.
"Valaki betört a kastélyba. Anettet és Katát a konyhában találtuk meg megkötözve. Nincs bajuk, Ricsivel vannak a szobájukban. De Dina..." a mondat végén elhallgatott és gyötrődve nézett rám.
"És Dina? Mi van vele? Szasza válaszolj vagy esküszöm neked-..."
"Kolos DINÁT ELRABOLTÁK! Elvitték, a lányok nem tudják hol van... Én... nagyon sajnálom haver de...." a férfi tehetetlenül túrt bele a hajába majd szitkozódva rúgott bele a szekrénybe. A féltve őrzött eljegyzési gyűrű bénán esett ki a kezemből és szinte lassított felvételként rohantam ki az ajtón a lányok felé. Ricsiék szobájához érve ajtóstul rontottam a helyiségbe.
"Hol van? Mondd hogy ez csak vicc! HOL VAN?" ordítottam a síró párosra, akik csak remegve húzódtak közelebb egymáshoz.
"A főbejáraton jöttek be. Hárman voltak, maszkban. Leütötték Dinát, minket megkötöztek aztán..." Kata hangja távoli zajként hatolt a fülembe. A főbejáraton jöttek. Tehát ismerik az őrséget.... Közük van a kastélyhoz. Közük van hozzánk. De akkor-...
"Kolos ezt viszont látnod kell. A férfi aki Dinát vitte neked hagyta itt." Anett remegő kézzel nyújtott felém egy félbehajtott lila papírt. Szinte éhesen kaptam érte és hajtottam szét, majd gyűrtem össze. Fájdalmas üvöltés szakadt fel a torkomból ahogy a papírt Szaszához vágtam. Az üzenet elolvasása után döbbenten meredt rám. Felismerte. Tudtam hogy felismerte hiszen ki ne tette volna a régiek közül. Szememből a tehetetlen düh első könnye tört utat magának. Szasza továbbadta a fecnit Ricsinek. A lányok kérdezgetése és értetlen fecsegése már nem jutott el az agyamig. A folyosóra kiérve felordítva vertem bele az ajtófélfába. A lapon a jól ismert írással egyetlen sor állt; Kezdődjön a játék...

--------------------------------------------------

Danndanndaannn!!😈😈
Hát ennyi lett volna az első évad, remélem mindenki kellően meglepődött ;)
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg türelmet, támogatást, a kitartást amivel ehhez a sztorihoz fordultatok, irtó hálás vagyok minden egyes olvasómnak!❤❤💚💛💚💙💔💙💚💛💔💕💘💕 Tényleg ti vagytok a legszuperebbek!😉😄😄 Remélem mindenki élvezte ezt akis egy évet, ezt a közös utazást és mindenkinek tudtam valamit nyújtani  a hétköznapokra...😊😊

Mielőtt kérdeznétek a második évadot egy rendszeres feltöltésnek szánom ezért először szeretném megírni az egészet, és ha kész akkor kezdeném el feltölteni, mert ezek a csúszások nektek sem jók, én meg nem akarok szart kiadni a kezemből (már bocsánat), így szerintem mindenki jobban jár. 😕  Puszilom minden régi és új olvasómat, komiban várom ki kinek szurkol és miért a következő évadban, én pedig mint mindig Anne voltam, találkozunk a második évadban!😉😄😘😘😘😍❤❤❤❤