Oké először is magyarázattal tartozom. Nem, nem tűntem el, a Wattpad letörölte valamiért az utolsó két fejezetet, és mivel nem mentettem le (éljenek a lusta emberek) nem tudtam újra felrakni. Nem tudom a publikus üzenetemet hányan láttátok, de a helyzet az volt, hogy gyakorlatilag le voltam tiltva, olvasni tudtam, viszont az írásaimat már megnyitni sem engedte. Beszéltem néhány emberrel akikkel ez szintén megtörtént, de ők sem nagyon tudtak mit mondani szóval...... Na mindegy. A legjobb tanács amit kaptam az a "Hát nncs jobb ötletem most várunk." volt, tehát a mai napom sikerült újra bejutnom a rendszerbe, nem tudom mi történt, de ezentúl tuti lesznek biztonsági mentéseim máshol is. Nagyon sajnálom a kimaradást- akivel volt már ilyen az tudja milyen szar, de igyekszem most már rendesen hozni, legközelebb ha ilyen van a publikus beszélgetéseknél találjátok a helyzetjelentéseket. Mindenkinek köszönöm, és akkor vágjunk bele! :)

Edina szemszöge

Közel 4 hónapja hogy visszakerültem a kastélyba, Kolossal azóta körülbelül elválaszthatatlanok vagyunk. Persze a lányokat sem kell félteni, rengeteg időt töltöttünk együtt, ahogy az ikrekkel is. Anett és Sármos pár hétnyi szenvedés után végre összejöttek, viszont Szaszáéknál valami furcsa van. És most nem Kata részéről.... Bár ha jobban belegondolok Kata mindig fura szóval... De nem. Szasza állandóan mocorog, nem bír nyugton maradni, máskor pedig csak bámul ki a fejéből. Valamin nagyon gondolkozik, de amikor rákérdeztem Kolosnál, azt mondta ne aggódjak semmi rossz dolog nincs a háttérben, és Szasza csak izgul, azonban ennél több infót nem kaptam. Kata viszont kezd idegroncs lenni, mert Szasza vele sem beszél csak azt látja, hogy nagyon töri a fejét valamin de az okot ő sem tudja. Az utóbbi pár napban a fejébe vette, hogy a fiú el akarja hagyni azért csinálja ezt. Hiába próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, Szasza viselkedése nem igazán segített. Kevesebb időt volt Katával, ha megjelent a lány Szasza szinte ideges lett.... Mintha tartana tőle. Úgy tűnt a fiúk hármasán kívül senkinek sem volt semmi fogalma Szasza hirtelen változását illetően.

Ma reggel is- immár harmadjára-, Kata az ajtóm előtt várt, hogy együtt menjünk reggelizni.

"Hát Szasza?" húztam fel a szemöldököm. Katán végignézve kérdés nélkül is láttam hogy rossz éjszakája volt. Haját egy laza copfba fogta a feje tetején, szeme körül a karikák egyértelműen látszottak, és felöltözés helyett egy selyem hálóingben, és mamuszban állt a folyosón. Kérdésemre sóhajtva horgasztotta le a fejét.

"Nem tudom. Reggel megint nem volt mellettem..." motyogta, mire szorosan magamhoz húztam, az ajtó mellett álló őrt elhessegetve.

"Ne aggódj cuki, ma reggel Kolos is eltűnt mellőlem. Biztos elmentek edzeni vagy ilyesmi." próbáltam lelkesíteni, mire tőlem elhúzódva vadul rázta meg a fejét.

"Dina, most már több, mint egy éve vagyunk együtt, de ilyet még sosem csinált. És ezt is már napok óta. Valamit terveznek. Én... én nem akarom elveszteni érted? Meg amúgy is ha baja van miért nem mondja meg?" akadt ki kilógó tincseit idegesen tűrve a füle mögé.

"Nyugodj meg Kates oké? Semmi baj nem lesz meglátod. Gyere lemegyünk, iszunk egy kávét aztán beszélünk vele. Együtt." bíztattam, mire megint csak egy fejrázást kaptam.

"Beszélni? Tudod te hányszor próbáltam? Mintha a falnak magyaráznék. Fel sem fogja amit mondok." fintorodott el.

"Megverjem?" néztem rá szúrós szemekkel, az ökleimet felemelve. "Ne félj ha megkóstolja az öklöm dalolni fog mint egy kismadár. Senki sem packázik az ÉN Katámmal." feszítettem be a nemlétező rettenthetetlen karizmaimat. De sikeres volt a hadművelet, Kata jóízűen kiröhögött.

"Te megvered Szaszát? Drágám a kezed előbb törik bele a kockáiba mint hogy kárt tegyél benne." nevetett mire lebiggyesztett szájjal sértődötten néztem rá.

"Hah! Na most aztán te is várhatod hogy valamikor is megvédjelek. Az összes alkalom amikor az ikrek csikiznek? Ezentúl védtelen vagy!" játszottam a durcit, majd a hatás kedvéért átdobtam a hajam a vállam fölött, és mint érett huszonéves felnőtt ember az orromat felhúzva csörtettem le az étkező irányába. Kata utolérve belém karolt és egy igen csak értelmes képet vágott. Mindketten egyszerre kezdtünk el nevetni, majd úgy ahogy voltunk, pizsiben, egymásba karolva trappoltunk be az étkezőbe, ahova belépve azonnal elakadt a szavunk és az ajtóban megtorpanva néztünk a bent ülőkre. Nem számítottunk senkire, így elég váratlanul ért a három fiú, plusz Anett jelenléte. Kolos és Sármos a beavatottak nyugalmával néztek ránk, Szasza idegesen ficergett, Anett pedig értetlenül kapkodta a fejét.

"Kata... Beszélnem kell veled." Szasza remegő hangon szólalt meg, mire barátnőm bizonytalanul bólintott.

"Rendben. Felmehetünk a-..."

"NEM! Úgy értem sze- szeretném ha ők is hallanák." makogott, mire Kata ijedten kapaszkodott belém.

Sármos bátorítóan tette öccse vállára a kezét, mire az egy nagyot sóhajott, majd elszántan egyenesen Kata szemébe nézett.

"Kata nem akarok a barátod lenni többé." mondta ki határozottan, mire egyszerre több dolog történt. Én fájdalmasan felszisszentem, Kata úgy markolt belém mintha az élete múlna rajta, Anett tátott szájjal meredt az előtte álló férfira, Kolos pedig halványan elmosolyodott. Szasza gyorsan folytatta. "Felhívtam édesanyádat és szerencsére sikerült közös álláspontra jutnunk." magyarázta, miközben elindult felénk. Kolos alig láthatóan intett magához, mire óvatosan kibújtam a kővé dermedt lány karjai közül és odaléptem hozzá, mire ő a pár felé fordított, gyengéden átölelt hátulról, és állát a vállamra helyezte.

"Csak figyelj..." mormolta, mire kérdőn fordultam vissza. Szemem sarkából láttam ahogy Sármos is magához öleli Anettet. Mindeközben Szasza Kata elé lépett, majd közvetlenül előtte megállt.

"Kata... Szeretsz?" kérdezte finoman, mire Kata villámló szemekkel nézett fel rá.

"Hogy kérdezthetsz ilyet amikor...?!" kezdte, de Szasza még közelebb lépett hozzá.

"Csak... Válaszolj a kérdésre." kérte.

"Persze hogy szeretlek te idióta. Itt nem én vagyok a kérdés hanem..." kezdte de megint félbe lett szakítva.

"Óó dehogy nem. Itt nagyon is te vagy a kérdés. Már jó ideje gondolkozom ezen és még mindig rettenetesen izgulok de a srácok azt mondták jól teszem szóval..." Szasza a pulcsija zsebébe nyúlt, és elővett egy pici dobozt, majd letérdelt Kata elé, mire Kolos megszorította a derekamat.

"Kata, már több mint egy éve vagyunk együtt, és nem szeretnék tovább randizgatni veled. Azt akarom hogy tényleg az enyémnek tudhassalak, nem csak most de mindig. És még mindig nem vagyok jó szónok, szóval..." kinyitotta a dobozt és a lány felé nyújtotta. "Dobos Kata, hozzám jössz feleségül?" kérdezte mire én a szám elé kaptam a kezem, Anett felsikkantott, a két fiú vigyorgott, Szasza idegesen várta a választ Kata pedig... hát hápogott. aztán pár másodperc után sikítva ugrott a mit sem sejtő ikerre, ezzel szépen a földre döntve őt.

"Te idióta azt hittem szakítani fogsz velem!!!" fakadt ki majd durván megcsókolta a fiút.

"Akkor ezt most vehetem igennek?" élcelődött Szasza, mire Kata felhúzott szemöldökkel nézett rá.

"Szerinted?" nevetett, mire a fiú a derekát átkarolva ült fel vele az ölében.

"Jó jó de úgy illik hogy megvárom a választ mielőtt gyűrűt húzok az ujjadra." vigyorgott, majd várakozva nézett Katára. A lány kuncogva ölelte át a nyakát.

"Hát persze hogy hozzád megyek te bolond!" tartotta felé a kezét.

"Na szép! Rögtön beszólogatással indítod a házas életünket. Nem lesz ez így jó szivi. Ez balszerencsét hoz." játszotta a durcit, mire a lány felnevetett.

"Hát akkor szerencse hogy még nem vagyunk házasok." húzta az agyát.

"De eljegyeztelek. Mostmár az enyém vagy." Jelentette ki a férfi ellentmondást nem tűrően, majd egy szenvedélyes csókkal pecsételte meg a szerződésüket. Ahogy vigyorogva elváltak, Anettel nem bírtuk tovább, és barátaink öleléséből kiszakadva visítva rohantunk oda gratulálni a friss jegyeseknek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hát itt lenne a letörölt rész, nem lett pont ugyan olyan, de akkor is AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!! Nem bírom ezt a sok romantikát! :)

okés asszem új kedvenc fejezetem van !!! <3

Na véleményeket kérek ne kíméljetek!!! Én már alig várom az esküvőt!!! :) És ti? ;)

Remélem mindenkinek tetszett, én Anne voltam, és kövi fejezetig legyetek még szuperebbek mint eddig!!

Puszi mindenkinek, szép hetet! <3 <3 ;)