A folyosó üres volt. Már legalább egy órája bolyongtam tök egyedül a kastélyban amikor egy jobbkanyar után egy zárt ajtóba botlottam. A kulcs viszont a zsebemben volt és a kíváncsiság megint legyőzte a félelmet. A pici kulcs halkan fordult a zárban és az ajtó méltóságteljesen nyílt ki előttem láttatni engedve valamit amit nagyon nem akartam látni. Anyám és Kolos üveges tekintettel meredtek maguk elé. Mindkettejük arcán ütésnyomok éktelenkedtek. Érkezésemre a mellettük álló férfi kaján vigyorral az arcán fordult felém.
"No lámcsak idetaláltál? Nagyon helyes. Már éppen kezdtem megunni a társaságukat." indult meg felém mire ösztönösen hátrébb léptem egyet. Az ajtó hangos csattanással vágódott be mögöttem.
"Csak nem félsz? " gúnyolódott az idegen. "Hát az nagy kár mert ha most feladod kénytelen leszek megölni őket." kétségbeesetten pillantottam szeretteimre. A reakció legkissebb jelét sem mutatták. Meredtek maguk elé mint akik be vannak drogozva vagy nincsenek maguknál. Hangom élesen csattant remegő kezeim ellenére is.
"Mit tettél velük?!" az ismeretlen férfi arcáról leolvadt a mosoly és ijesztő veszett düh vette át a helyét.
"Pontosan azt tettem amit az enyémekkel tettek. Sőt te még korán is érkeztél ahhoz képest amit ők az én családommal tettek." acsargott.

"Ők ketten biztosan nem tettek semmit a családoddal. Azt sem tudom ki vagy. Tudnék róla ha bármi ilyesmit csináltak volna. Most pedig azonnal mondd meg miért nincsenek maguknál!" akadtam ki teljesen ráförmedve. A férfi ajka féloldalas mosolyra húzódott. 

"Nem tudsz te semmit kicsi lány..." súgta, miközben egy zsebkést előhúzva indult meg felém. A hátam az ajtónak nyomódott, nem volt már hová hátráljak de ő egyre csak közeledett. Elém érve testét az enyémhez nyomta és szólásra nyitotta a száját amikor-

"DINA!!!!" mint aki egy másik dimenzióból érkezett, szupergyorsasággal ültem fel az ágyamban ezzel sikeresen összefejelve a fölém hajoló Dominikkal. Fájdalmasan felszisszenve kaptam a fejemhez míg ő jajgatva rogyott a földre. 

"Mi a jó fene?!" akadt ki. "Ezt érdemlem amikor hősiesen kirángattalak egyértelműen kellemetlen álomvilágodból?" bámult rám még mindig a fejét dörzsölgetve. "Mi az istenről álmodtál hogy ilyen harcias vagy?" 

"Aúúúúú...." nyögtem. "Csak rosszat álmodtam semmi extra." fordultam felé bűntudatosan. "Bocsi. Nem akartalak megfejelni..." 

"Azt észrevettem hogy rosszat álmodtál." gúnyolódott. "Persze hogy nem akartál. A te fejed is majdnem beszakadt te kis szerencsétlen." nevetett ki. "Jó piros lett a homlokod." nevetett az említett pontra mutatva. Fájdalmas fintorral néztem vissza rá. 

"Történt valami? Vagy miért keltettél fel?" Dominik elképedve nézett rám.

"Forgolódtál és szenvelegtél álmodban. Gondoltam jobb felkelteni mielőtt leverekszel a padlóra." hangjából csak úgy csöpögött a cinizmus. "Egyébként őnagysága elment mindenkivel együtt... Nagy valószínűséggel nem jön vissza az elkövetkező egy hétben. Tehát van egy kis nyugink. Én a magam részéről megyek a fürdőbe, te nézegesd át a szekrényt amit itthagyott neked. Valszeg a folyosón van és nekünk kell bevonszolnunk..." pattant fel, majd egy törcsit felkapva magára zárta a mosdóajtót. Kíváncsian másztam ki az ágyból és indultam ki a folyosóra. Dominik szavainak megfelelően egy bézs szekrény állt az ajtó mellett. Kinyitva a szám is tátva maradt. Ruháktól elkezdve a sminkkészleten át hajfestékig minden volt ott ami csak az eszedbe jut. Elámulva húztam ki egy türkisz ruhát de a gondolataim már egészen máshol jártak. A kiegészítők között kutatva-ha már ennyi szarságot idehozott legalább használjm őket nem?- fejben már a szökést tervezgettem. Kell hogy legyen valami módja hogy kapcsolatba léphessek a kintiekkel... Esküszöm ez az egész olyan mint egy elcseszett krimi. Viszont már másodszor rabolnak el így morbid módon maga a tény hogy megint elhurcoltak valahova annyira már nem hatott meg. Azt hiszem túl könnyen szokok hozzá dolgokhoz, emberekhez.... Belegondolva Dominikot is jobb lenne tisztes távolban tartani magamtól. Honnan tudjam hogy tényleg 'velem' van és nem ellenem? Az sem biztos hogy az elrablós sztorija igaz. Na jó ne komplikáljuk túl a dolgot.... Először is ki kell jutni innen! Gondolkodjunk...

A telefon! Sietve futottam a táskámhoz és húztam elő a mobilt. Nincs térerő. Persze, erre számíthattam volna. Internetelérés közel s távol semmi. Teljesen elzárva a külvilágtól. Dominik szavai visszhangzottak a fülemben. Úgy tűnik kénytelen leszek szétnézni házon kívül. Valószínűleg valami isten háta mögötti helyen vagyunk hogy nincs lefedettség. Esetleg egy erdőben... Lehetőségek sorakoztak fel a szemem előtt. Dominik csettintett egyet az arcom előtt.

"Min gondolkodsz ennyire?" nézett rám fürkészve. Távolság Dina. Nem engedheted közel ilyen könnyen. Csak lazán...

"Semmi különleges. Az álmomon agyaltam. Valaki megpróbált megölni." nevettem kényszeredetten mire Dominik elnevette magát.

"Hát igen az nem lehetett kellemes. Na én szerintem edzeni fogok ma délelőtt. Viszont egy reggelivel kéne indítani. .... Lehet hogy ez egy darabig nagyon kínos lesz, régóta nem kellett már senkihez sem igazodnom alkalmazkodnom szóval nézd el nekem légyszi. Megszokom hogy itt vagy és jobb lesz ígérem." hadart. Mosolyt erőltettem az arcomra de belül egyre jobban kétkedtem. Mi van ha csak megjátsza magát és ő van megbízva azzal, hogy szemmel tartson. Miféle elrabló hagyja egyedül az 'áldozatait' mindenféle őrizet nélkül? 

"Egy reggeliben én is benne lennék aztán szerintem én szétnéznék az udvaron vagy ilyesmi. Kimozdulnék a házból..." hagytam a levegőben óvatosan. Majd most kiderül hogy mi a helyzet. De várakozásaim ellenére Dominik csak megrántotta a vállát.

"Nem sok mindent fogsz találni odakint. De legalább a környezet szép. Én a jobboldali ösvényt ajánlanám ha sétálni akarsz." kezemben tartott ruhára nézve még hozzátette. "Nadrágot javasolnék ez valószínűleg kiszakadna. Sűrű az aljnövényzet is szóval kényelmes cipőt is keress hozzá." bólintva indultam vissza a szekrényhez. Nem bízok benne de a kutakodáshoz lehet hogy valóban nem ruhát kellene felvenni. Gyors reggeli és átöltözés után feket csőnaciban, egy bő RAMONES-es felsőben és kényelmes bakancsban léptem ki az ajtón. A látvány valóban természetfilmbe illő volt. Igazam volt az erdővel kapcsolatban bár egyértelműen nincs rendben tartva. Futónövények kapaszkodnak fel a ház oldalán, a sövényre ráférne egy alapos igazítás, és az erdőbe vezető sövény szinte eltűnik a burjánzó aljnövényzet miatt. Sóhajtva indultam meg először a ház körül, majd be az erdőbe. Rendkívüli erőkifejtést jelentett az ösvény követése már önmagában. Kezdett értelmet nyerni számomra Dominik 'Nem nagyon lehet messzire jutni' megállapítása. Na nem a távolsággal van gond, hanem azzal, hogy néhány óra után a ház előtt lyukadtam ki. Az ösvények körbe-körbe mennek, és mind a ház előtt ér véget. Tehát neki kell vágni magamtól. Ösvényeket nem szabad követni. Viszont annyira nem vagok bolond hogy impulzusra csak úgy fejjel előre nekivágjak a vakvilágnak, ezért a házba visszaosonva ültem le végiggondolni a dolgokat. Csináltam magamnak ebédet, és ezt eszegetve kezdtem el összeírogatni a szükséges dolgokat. 

-egy doboz festékspré (az útvonal megjelölésére, hogy ne tévedjek el)

-valami kis kaja meg innivaló (franc se tudja meddig leszek kint)

-papírzsepi (mindig kell hogy legyen nálam ez berögződés)

-működő zseblámpa + extra elemek

-telefon (nincs mit csinálnom vele és nem is tudom minek viszem de jobb ha ott van)

-mindezekhez egy hátizsák

Mikor már elégedett voltam a listámmal elraktam a koszos edényeket és nekiálltam összeszedni a cuccokat. Közben megfordult a fejemben hogy Dominikot reggel óta nem láttam de gyorsan elvetettem e gondolatot. Addig sem kell foglalkoznom vele. Az első próbálkozásom során így is szinte paranoiásan nézegettem magam mögé hogy követ-e. Gyors csekkolás után hogy mindenem megvan megújult elszántsággal vetettem be magam az erdőbe.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bonjour ladies and gentlemen! :) 

Bizony. Élek és virulok. Rengeteget gondolkoztam ezen a sztorin és úgy döntöttem kap még egy lehetőséget hátha tudom folytatni anélkül hogy esne a színvonal. Nagyon köszönöm mindannyiótoknak akik kitartottatok a sztori mellet, csak miattatok csinálom tovább! <3 <3 

Anne<3