"Megőrültél?! Dehogy osztozom a szobán! Miről beszélsz? Miért nem a te szobádba megy?" Az idegen srác tágra nyílt szemekkel nézett 'elrablómra'.
"Az én szobámban már így is ketten laknak. Te vagy az egyedüli akihez berakhatom." Vont vállat, mire a másik szemforgatva mordult fel.
"Arról nem tehetek hogy te egyszerre kettővel kavarsz, EZ az én szobám! Nem hozhatsz be ide akárkit, akkor se ha ilyen jól néz ki mint ő." Tette hozzá miután végigmért.
"Ki is dobhatlak aztán kereshetsz saját lakást Dominik. Kíváncsi vagyok hova mennél, így 5 év után meglepődnének hogy még egyáltalán élsz..." húzódott gúnyos mosolyra gondosan rúzsozott szája, mire Dominik morogva csúsztatta vissza fülére a fejhallgatóját és megadóan ledobta magát az emeletes ágy alsó szintjére.
"Remek. Ezek szerint a felső rész lesz a tiéd." Mosolyodott el negédesen, majd a táskámat ledobva a létra felé lökött.
"Mosdó az egyetlen ajtó a szobában ami rózsaszín, konyha a földszinten, a folyosón lévő szoba tabu. Majd mondom a további tennivalóidat." Kacsintott, majd kilibbent a szobából. Sóhajtva nyúltam le a tatyómért, majd felmásztam az ágyra és mérhetetlen fáradsággal dőltem oldalra. Nem tudom hol vagyok, nem tudom mennyit jöttünk idáig, körülbelül fél órával ezelőtt tértem magamhoz, de akkor már itt voltunk a pincében. Rögtön Kata, Anett és a többiek jutottak eszembe. Vajon ők jól vannak? Hányan jöhettek? Ő ott volt abban biztos vagyok, de nem ő fogott el. Ilyen műkörmökkel biztosan nem. Vajon Kolos látta őket? .... Nagyot sóhajtva fordultam hátra. 

"Hé..." jelent meg egy fej mellettem mire extra gyorsasággal ültem fel. "Sajnálom ha goromba voltam, tudom hogy erről nem te tehetsz, én is voltam már a helyzetedben szóval.... Bocs oké? Természetesen nem gond ha ebben a szobában maradsz én sem komolyan mondtam a másik szobát, ők..... Uhh." borzongott meg. "A lényeg hogy itt jobb helyed lesz... Én Dominik vagyok amúgy, és 5 éve vagyok itt, mert a szüleim keresztbe tettek kedvenc hölgyünknek. És te ki vagy? Miért vagy itt? " nézett rám nagy szemeket meresztve, mire elképedve néztem rá.

"Téged is elrabolt otthonról?" hüledeztem mire vállat vont. 

"Azt hittem csak én vagyok ilyen szerencsétlen de úgy látom ez már szinte bevett szokás. Legalábbis a gorillája elég természetesnek vette amikor szóltak neki hogy el kéne hozni téged. Nem tűnt túl meglepettnek. Bár most már a királyt is belevették, kíváncsi vagyok hogy csinálja hogy sosem-"

"Hogy érted hogy a királyt is belevették?" vágtam közbe, miközben lemásztam mellé. Dominik vállat vont. 

"Én sem tudok mindent. Amikor a gorilla észrevette hogy hallgatózom megfenyegetett hogy letöri a kezem és mivel még enyhén szólva szükségesnek tartom megtartani, ezért otthagytam a hígagyút. Csak ennyit hallottam; A király is benne van... Aztán húztam a csíkot." 

"Hmm..." Akkor ez most mit jelent? A király is velük van, vagy vele is akartak valamit? 

"Na de még mindig nem mutatkoztál be." jegyezte meg mosolyogva majd ledobta magát az ágyra és megpaskolta maga mellett a helyet. "Szobatárs."

"Edina. A nevem Edina és Kolos barátnője vagyok. Fogalmam sincs miért vagyok itt... Ja! Kolos amúgy a-"

"Tudom tudom a kicsikirály aki szerelmes lett. Azt hiszed nem hallom eleget? Nem vagy túl népszerű errefelé, de amikor a ribi idejött nem sok jót mondott rólad. Úgyhogy megállapítottam hogy ha ő is ennyire utál, rossz ember már nem lehetsz ." vigyorgott mire én is halványan elmosolyodtam.

"Te tudod hol vagyunk amúgy?" kérdeztem már törökülésben ülve mellette. 

"Gőzöm sincs. Valami erdőben. Általában egyedül vagyok itt, de a ribi tett róla hogy ne tudjak elkóricálni... Majd megszokod. Amúgy meg egész jól tart szóval nem is értem miért jó neki hogy itt vagyunk... Persze gondolom ez nem a mi büntetésünk hanem a kintmaradtaké." tűnődött, mire sóhajtva hunytam le a szemem.

"Fáradt vagy?" kérdezte mire halványan bólintottam. "Menj, tusolj le, aztán aludj. Majd adok valami cuccot pizsinek, bár ahogy elnézem még táskát is pakoltak neked. kétlem hogy ruha van benne de megnézhetjük ha gondolod." A szemöldökömet ráncolva néztem a tatyómra. Ez eszembe se jutott. Én tuti nem pakoltam táskát... Kíváncsian húztam az ölembe a cuccot. 

"Wow. Majdnem mint az enyém." jegyezte meg Dominik. A cipzár alól a mobilom, a töltőm, technikai cuccok, főbb tisztálkodószerek és egy új fülhallgató került elő. Furán néztem ez utóbbira.

"Ez nem az enyém." Dominik közömbösen emelte fel a sajátját. 

"Én is kaptam. Gondolom a lelkiismeretét hallgattatja el vele. Én nem bánom mondjuk.... Jó cucc. " vigyorgott majd a szekrényhez lépett. "Őnagysága szereti ha a dolgok pontosan olyanok amilyennek ő elképzeli. Tehát ő ad neked ruhát. Gondolom holnap visszajön egy szekrénnyel neked. De legalább márkás ruhákat hoz. Túl sok a pénze van esküszöm hogy nem tud vele mit kezdeni." mesélt, majd megfordulva az ölembe nyomott egy alsógatyát, egy melegítőt, és egy kosaras felsőt. "Ennél kisebb nincs, de pizsinek megteszi." Fonta karba a kezeit, majd a fürdő felé biccentett. "Menj majd holnap beszélgetünk." küldött el megértően, mire egy hálás mosollyal hagytam el a szobát. Fogalmam sincs mit akarnak tőlem, de remélem Dominikban bízhatok és majd segít az ittlétem alatt...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

HELLOOOOOOO!!!! :) :) :) No akkor hoztam egy döntést.... Elindítom a 2. évadot mert nagyon sok kimaradás lenne ha az egészet megírnám szóóóóóóval... Bele kell kalkulálnotok a szokásos csúszásokat blablabla, de sokan könyörögtek hogy legyen már rész, így inkább így csinálom remélem megfelel. ;) Köszönöm hogy kitartotok a sztori mellett, nagyon jól esik! :) És akkor nyomjuk a 2. évadot! ;) :)

Anne <3