Edina szemszöge

Álmosan nyitottam ki a szemem reggel. Egy nehéz kart éreztem magam körül ami mozdulni sem engedett. A szemem lassan hozzászokott a félhomályhoz, és meglepetten észleltem a kigyúrt mellkast magam előtt. Aztán a tegnap este eseményei jutottak eszembe és egy bágyadt mosoly jelent meg az arcomon. Lassan felnéztem és Kolos kivirult arcával találtam szembe magam.
"Jó reggelt édesem. Hogy vagy?" Kérdezte majd közelebb húzott magához.
"Neked is. Köszönöm nagyon jól vagyok." Bújtam hozzá. Pár percig némán feküdtünk egymás mellett.
"Köszönöm..." motyogta a hajamba.
"Micsodát?" Pillantottam fel meglepetten.
"A tegnap estét. Hogy megbíztál bennem. Nagyon régóta vártam rád, és tudom hogy elcsesztem, de megígérem hogy soha többet nem foglak bántani." Válaszolt mire elnevettem magam.
"Olyan cuki vagy!" Öleltem magamhoz.
"Most mit nevetsz? Ez teljesen komoly volt." Akadt mi rajtam.
"Nem téged nevettelek ki te buta! Csak jó kedvem van." Mondtam, mire elmosolyodott, és összedörgölte az orrunkat. "Szeretlek." Suttogta. Elhatároztam hogy egy kicsit húzom az agyát. "Ühüm oké." Motyogtam. Összezavarodva nézett rám. "Tessék?" A hajamba túrva megjátszott vívódással ültem fel a takarót magamon tartva. "Kolos nézd... ez most mind szép és jó, de én még nem vagyok biztos benne hogy..." haraptam el a mondat végét. Kolos hipergyorsasággal ült fel. "Szórakozol velem. Te most szórakozol velem? Teljesen megőrültél?! Én éppen... Te meg csak itt... Argh!" Dadogott a fejét fogva. Hisztérikus röhögőgörcs robbant ki belőlem. "Kolos Kolos szívem nyugi!" Döntöttem le a hátára. "Csak szórakoztam veled ne aggódj! Nagyon. Nagyon. Szeretlek. Te. Kis. Hiszékeny. Mackó." Nevettem, miközben minden egyes szó után egy apró puszit nyomtam az arca valamelyik részére, szigorúan elkerülve a száját. Pár centiről, mosolyogva bámultam a képébe. Kolos arcán átsuhant a döbbenet majd a felismerés, és a következő pillanatban már a hátamra fordított egy 'Te kis piszok!' felkiáltással, majd kegyetlenül csikizni kezdett. Visítva forgolódtam alatta, próbálva kiszabadulni. "Kérlek Kolos HAGYD ABBA!" Sikítottam, mire durcásan kiabált vissza. "Mondd hogy szeretsz!" Mondta. "Soha!" Nevettem, mire megsértődött és elfordult tőlem, majd a hátán fekve intenzíven kezdte bámulni a plafont. "Naaaaaa kicsiiiiiim!" Másztam oda hozzá majd a csípőjére ülve simítottam meg az arcát. Kicsit feljebb csúsztam, hogy beletúrjak a hajába, mire Kolos kezei a derekamra repültek. "Ezt... Ne csináld." Szuszogta. Meglepetten húztam vissza a kezem és csúsztam lejjebb, mire ujjai belemélyedtek a derekamba.
"Miért?" Néztem rá ártatlanul, mire az eddig lehunyt szemei kipattantak.
"Hogy hogy miért? Kicsim ugye tisztában vagy vele, hogy nincs rajtad semmiféle ruha? És így jössz ide ölelgetni meg még mocorogsz is? Kicsit kikészít ez így kora reggel." Morogta. Kuncogva hajoltam le hozzá majd egy puha csókot nyomtam a szája sarkába. "Hey! Csak ennyit kapok? Ezek után szerintem legalábbis megérdemlek egy rendes csókot." Méltatlankodott. "A-aa. Na pattanj, öltözünk! Éhes vagyok." Mondtam, majd lemásztam róla, és az eddig magunk köré csavart takarót magamhoz szorítva álltam fel. Kolos magabiztosan pózolt továbbra is az ágyamon majd nevetve nézte a Dina vs. takaró műsort. "Kicsim nincs ott semmi amit még ne láttam volna." Vigyorgott önelégülten, mire megvontam a vállam. "Végül is..." majd leejtettem a takarót a földre. Tudom, nem vagyok szívbajos. De végülis igaza van. Kolos tátott szájjal mért végig. "Tetszik amit látsz?" Piszkáltam. "Nagyon is. De gyorsan öltözz fel mielőtt nem érünk oda reggelire." Húzogatta a szemöldökét, mire szemforgatva vonultam be a fürdőbe.
***
"Komolyan Kolos durván 1 órába telt mire egyáltalán kiértünk a szobából! Nem fogok egész nap heverészni veled." Mondtam, mikor már kéz a kézben léptünk be az étkezőbe. Az ikrek és a lányok már javában reggeliztek, és érkezésünkre kérdőn kapták fel a fejüket.
"Ne már Kicsim lécci. Semmi kedvem semmihez. Most jöttél vissza csak ezt az egy napot kérem." Nyöszörgött Kolos.
"Pontosan. Most jöttem vissza. Vagyis ideje visszazuttyanni a megszokott kerékvágásba. Én órára járok Katával, te meg vezeted a kastélyt bármit is jelentsen ez." Az asztalhoz érve mosolyogva ültem le az értetlenül bámuló társaság közé. Kolos továbbra is magyarázva ült mellém, összekulcsolt kezeinket az asztalra helyezve és könyörgött. Kata tátott szájjal meredt a kezünkre. 

"Minden oké?" Böktem meg mikor Kolos véletlenül épp levegőt vett. 

"Ti most...? Akkor ez most..? De.. ? Mikor? Vagy hogy?.... Nem értem.... Csajszi mesélned kell!" Akadt ki majd jól megrángatott.

"Hey kiborítod a kávéját." Nyúlt oda Kolos, elvéve a poharat.
"Na jó azt hiszem tartoztok nekünk egy kurva nagy magyarázattal!" Csak elegánsan Szasza.
"Most mi van? Összejöttünk, szeretjük egymást, már nem vagyok tahó, minden heppi... Nem ezt akartátok?" Kérdezte Kolos.
"Na végre már! Én nem is vagyok itt olyan rég óta de ezt még én is levágtam." Sóhajtott Anett, mire Sármos magához húzta és egy gyengéd csókot nyomott a lány ajkaira.
"Nincs mese zseniális vagy." Kacsintott rá mire Anett a füléig elpirult.
"Na jó mindenki gyorsan reggelizik aztán oszolj van nemek szerint. Kezdődik a faggatás!" Közölte Szasza viruló fejjel. "Mindig jól jön egy kis pletyka!" Kata elgondolkozva nézett a barátjára.
"Gyakran elgondolkodom rajta hogy kettőnk közül melyik a lány... Te vagy én?" Vágott töprengő fejet, mire egyszerre kezdtünk el nevetni, Szasza pedig durcásan kortyolt a reggeli kávéjába. Mindezek ellenére Szasza tervét használatba vették, így reggeli után egy gyors búcsúcsók után engem Anett szóbájába cipeltek a lányok, míg az ikrek Kolost Sármos szobájában ítélték fogságra. És kezdetét vette az egész délelőttös faggatás, ahol mindenkit legfőképpen a szaftos részletek érdekeltek. ;)

------------------------------------------------------

És igen és igen és igen! Sikeresen ide ért a 19. fejezet! Tudom hogy sokat kellett várnotok, nagyon sajnálom eddig sok dolgom volt a szünetben(utazások ilyesmik)de ezentúl belehúzok!
Nagyon köszönöm a sok-sok támogatást, az előző kis játékomra nem sok válasz érkezett. :( úgyhogy most is ugyanazt a feladatot kapjátok. Komiba a kedvenc mondatom, ha eltalálod egy mondatot írhatsz a könyvbe.
Ugyancsak a szereplős kérdezz-felelekre sem érkezett visszajelzés, ez azt jelenti, hogy inkább ne legyen?
Na mindegy én csak tovább írogatok, kíváncsian várom a véleményeket a részről, és mint mindig, a következő fejezetig maradjatok szuperek! ;)
Anne<3