Kolos szemszöge
Egy hét. Egy hete csókoltam meg Dinát, úgy hogy vissza is csókolt. Azóta pedig párszor megjártam a poklot. Pontosan egy hete a szobájában csókolóztunk, amikor hirtelen mint aki tűzbe nyúlt ellökött magától. Össze vissza hadovált mindenféle 'Ennek nem szabad még egyszer megtörténnie!' meg 'Te jó isten mit csinálunk?!' dolgokat, majd engem szóhoz sem juttatva hajított ki a szobájából. Megijedt? Nem tudom. Lehet. Egy biztos: azóta kerül. Nem tudom miért de ennél rosszabb a világon nincs semmi. Az őre kísérgeti, nem tudok a közelébe jutni, nem beszél velem. Csak az óráira megy, délután tanul, sulin kívül pedig az ideje 99,98%-át Katával és Anettel tölti. Anettel most ismerkedett össze, és már több időt tölt vele mint velem. Ez csak szerintem kiábrándító? Szasza is panaszkodik, hogy állandóan együtt vannak, őt meg kizárják, és bár Ricsi ( Sármos) nem mondja, látom rajta, hiszen már nagyon próbálja befűzni a csajt. Péntek este egy közös vacsora után- ami alatt végig úgy tett, mintha nem léteznék- döntöttem úgy, hogy elég volt. Szeretem Edinát. Kész ez van ezek a tények. Ha ő nem hagyja hogy tegyek valamit, más módszerhez kell folyamodjak. Tusolás után nedves hajamba túrva mászkáltam fel alá a szobámban mindenféle indokon törve a fejem, hogy idehívjam. Aztán rájöttem, hogy néha mégis jó várúrnak lenni. Minek nekem indok? Egyszerűen idehozatom és kész. Diadalittasan vágtam ki az ajtót és szóltam oda az aktuális őrömnek. 

 "Horváth Edina. Hozd ide! Most!" Utasítottam, mire egy bólintással távozott. "Ha ideértél csak küldd be aztán menj el a pihenőszobába. Időre lesz szükségem." Szóltam utána. A férfi cinkos mosollyal bólintott. Nem érdekelt mit gondol, visszacsaptam az ajtót és tovább mászkáltam amikor egyszer csak...

Edina szemszöge
Katával az ágyamon ülve futottuk át az utolsó sorokat a laptopomon. 

"Ennyi." Szóltam a végén. 

"Hmm... Tehát csak hogy tisztázzuk. Felírtad a pro és kontra érveket. És a tizenvalahány kontra ellenében több 100 indokod Kolos mellett szól." Mondta, miközben lecsuktam a gépem. 

"Mi? Dehogyis! A pro is csak néhány." Tiltakoztam. 

"Mhmmm. Ja. De rajta van, hogy szereted. Az felér köbö 500 nyomós érvvel. Hol itt a probléma?" Tárta szét a karját. 

"Nem tudom Kates. Ez nem ilyen egyszerű..." dörzsöltem az arcom. 

"Már mi ne lenne benne egyszerű?!" Akadt ki teljesen. "Na ide figyelj! Holnaptól szépen befejezed ezt a nevetséges 'elkerülöm mert megcsókolt te jó ég' viselkedést. Olyan vagy, mint egy óvodás! Szedd össze magad csajszi mer nem leszünk jóba. Tudjuk, hogy szereted. Szeretnél vele lenni. Nyilvánvalóan megbánta a Helgás dolgot, azt elfelejthetjük. Már csak annyi van, hogy leengedd végre azokat a nyomorult falakat magad körül. Rajtad kívül már semmi sem áll kettőtök közé. Bolond vagy te lány ém mondom neked! Rohadtul ne várasd már tovább mert megunja, és akkor már hiába sírsz, hogy nem ezt akartad!" Szidott le teljesen. 

"De... Napok óta nem is beszéltünk. És ő nem szeret." Kata idegesen kapta fel a fejét. 

"Neked teljesen elment az eszed? A jó életbe! Te mondtad, hogy mondta neked." Rázott meg. 

"Nem. Azt mondta 'Én is szeretlek.'. Az olyan, mint egy beleegyezés. Jaja szeretlek csak csókolj meg. Ez nekem.... nem tudom. Benne nem vagyok biztos nem magamban. Na mindegy..." sóhajtottam. 

"Nem mindegy. Holnaptól normálisan viselkedsz, és minden okés lesz. Esküszöm amennyit ti szenvedtek egymáson! Nagyon ajánlom hogy ezután 50 év házasságban leélt nyugalom legyen mert ez őrület!" Motyogta miközben átölelt. "Na én suhanok. Napok óta nem töltöttem az éjszakát Szaszával, állandóan őrködik. Nélküle viszont nem alszom olyan jól szóval... viszlát reggel csajszi!" Egy gyors puszit nyomott az arcomra majd felpattant. 

"Kates!" Szóltam utána. 

"Hm?" Fordult meg. 

"Én csak..... köszönöm!" Finoman elmosolyodott majd kilibbent az ajtón. Sóhajtva terültem el a matracon, majd határozott kopogásra kaptam fel a fejem. Az ajtót kinyitva egy őr állt ott. Várjunk csak! Ez nem az én őröm.... nem is ismerem. Ekkor azonban durván szólított meg. Te jó ég ez a pasas nagyon nem bír engem. Oó!

"Edina! Velem kell jönnöd!" A folyosón hulla csöndben sétáltunk végig. Fogalmam sincs merre mentünk, nem az utat néztem. Csak vakon követtem az őrt, próbáltam rájönni mi a fenét akarhat tőlem. Amikor megállt nemes egyszerűséggel mutatott elém. Félve indultam meg a duplaszárnyú ajtó felé. Az őr kettőt koppintott mielőtt benyitva durván lökött az ismeretlen, rejtélyes szoba belseje felé. Kolos abban a pillanatban kapott el, amikor a lökéstől megtántorodva készültem elesni. Hitetlenkedve pillantottam fel aggódó-aggódó?!Mi a fene?-tekintetébe. 

"Öhm... Köszi. Köszönöm szépen." motyogtam miközben feltápászkodtam. 

"Mi-miért vagyok itt?" motyogtam, mire féloldalas mosolyra húzta a száját, majd váratlanul közel lépett hozzám... Túl közel. Zavarodottságomat látva egy felsőbbrendű, önelégült vigyor jelent meg jóképű arcán. Vagy talán csak az akart lenni. Nem tudtam eldönteni, hogy csak próbált az lenni, és valójában ideges volt-e. 

"Csinálj velem amit akarsz." Elképedve kaptam el a fejem. Mi a fenéről beszél ez?! Mit gondol ki ő?! Manipulálni akar,vagy mi? Játszik velem?! Hirtelen és döbbenetesen zökkentett ki gondolatmenetemből. Szája keményen csattant az enyémen. 

"Ne gondolkodj! Csak csináld!" Homlokát lehunyt szemmel döntötte az enyémnek. Éreztem meleg leheletét a számon. A kezem akaratlanul simította félre a homlokába hulló tincseit. Kolos sóhajtva döntötte felém a fejét, de lefordítottam az arcom. Kezei a derekamat szorították, az enyéim az oldalamhoz hullottak. Körülnéztem. Kolos szobája. Hogy nem vettem észre eddig? 

"Nem tehetem." Suttogtam. 

"Miért nem?" Nyöszörögte. 

"Mert nem szeretsz." Valottam be egyetlen könnycseppnek utat engedve, mire az lassan gurult le az arcomon.

Kolos szemszöge
"Mert nem szeretsz." Mondta. Az az érzelmi lavina, ami végigszáguldott bennem erre a kijelentésre, egy csapat katonát kiütött volna. Hipergyorsasággal kaptam fel a fejem. Az arcán egy könnycsepp gurult le lassan. Gyorsan letöröltem a hüvelykujjammal, majd arcát a két tenyerem közé szorítva kényszerítettem, hogy rám nézzen. 

"Ennél nagyobb ökörséget még soha nem mondtál. Nem is értem, fogalmam sincs hogy gondolhatsz ilyet egyáltalán?! Nem voltam elég egyértelmű? Rendben Dina de akkor most nagyon jól figyelj rám! Szeretlek. Fogalmad sincs hogy mennyire nagyon szeretlek. Ez már szinte önzőség mennyire nem akarom, hogy bármi időt mással tölts. Utálom, hogy állandóan a lányokkal vagy. Utálom, hogy jobban kijössz az ikrekkel mint velem. Utálom, hogy hetekig Atinál laktál. Utálom hogy olyan gyönyörű vagy, hogy nem tudok másra figyelni ha te is ott vagy. Utálom, hogy tudomást sem veszel rólam. Utálom, hogy mindig, amikor már úgy tűnik minden jó és közel járok, az utolsó pillanatban eltaszítasz magadtól. És mindennél jobban utálom, hogy nem veszed észre mennyire beléd estem. Szeretlek Dina. Nagyon nagyon szeretlek." Kis monológom alatt végig a szemébe néztem, hogy tudja mennyire kurvára komolyan gondolom. Gyönyörű szemei megint könnyezni kezdtek. Ha most itt hagy baszki soha többé nem fogok érzelmet kimutatni. Mondjuk azt sem tudom, túlélem-e egyáltalán. 

"Komolyan mondod?" Kérdezte. 

"Naná hogy komolyan gondolom a kurva életbe! Kellesz Dina. Nem csak ma, nem csak holnap, mindig. Ha ezt nem érted meg már tényleg nem tudok mit tenni." Dina arcán lassan egy hatalmas mosoly terült szét, majd kezeit a hajamba vezetve nevetett fel halkan. 

"Olyan nehéz lett volna ezt előbb megmondani?" Kuncogott, mire magamhoz rántva éhesen tapadtam ajkaira. Boldogan viszonozta csókomat, szorosan magához ölelve engem. Nem tudom hogy kerültünk az ágyra, de nem is érdekelt. Ezen a ponton már csak Dinát érzékeltem magamon. A csípőmön ülve vált el ajkaimtól. 

"Még mindig áll az ajánlat?" Kérdezte csillogó szemekkel. 

"He?" Ráncoltam a homlokomat. 

"Azt tehetek veled amit akarok?" Hunyorgott rám huncutul. Kezeit a felsőm alá vezette, majd végigsimított a kockáimon. Kaján vigyorral ültem fel vele az ölemben. 

"Amit csak akarsz kicsi." Dzsekijét a vállán csúsztattam le. Kuncogva csókolt meg újra. A többi pedig már történelem... ;)

--------------------------------------------------------

Naaaaaaa! Hmm. Szóval. ;) ;) ;)
Exxttrraa hosszú rész a várakozás miatt... Remélem mindenki elégedett, véleményeket várok a kommentekbe csak hajrá mindenki! ;) Kíváncsian várom. <3
Nagyon köszönöm a sok támogatást, tudom sokáig húztam az elkerülhetetlent, de most itt van!! :)
Remélem mindenkinek tetszik, azt hiszem nekem ez az új kedvenc fejezetem. ;)
Küldetésem van számotokra ezen a héten! Találjátok ki, hogy melyik a kedvenc mondatom a fejezetből. A megoldásokat a kommentekben várom, a nyertest bekövetem, és írhat egy mondatot a következő fejezetben. (Amit csak akar, amelyik szereplővel csak akarja! ;) ) Sok sikert drágáim!
Also.... Kérdés. Akartok-e ilyen szereplős kérdezz feleleket? Hogy ti küldtök kérdéseket különböző karaktereknek, ők meg válaszolnak? Tudassátok velem a kommenteknél, és a következő fejezetig: maradjatok szuperek! ;)
Anne<3
(Bocsi az elírásokért lusta voltam visszaolvasni. <3 )