Edina szemszöge
És elérkezett a mai nap is. Ati és én is izgatottan keltünk reggel. Ő, mert először csinál ilyet, én mert nem tudom mire számítsak. Ma térek vissza Debrecenbe, és hogy őszinte legyek, életemben nem féltem még ennyire... Ati apja kapcsolatban volt Kolosékkal, és segített neki szigorítani az apja nyomására. Megerősítette az őrséget, az ikrek több munkát kaptak, Kata kísérettel jár órákra... Egyszóval igazi várat csinált a helyből. Még egy dolog ami miatt izgulhatok, szuper. Na de hogy arról is beszéljek ami mindenkit a legjobban érdekel; igen. Nagyon izgulok Kolos miatt is. Már megbocsátottam neki de ez azzal is járt, hogy beismertem magamnak, hogy nagyon szeretem őt. Persze ez hülyeség, hiszen ő sosem fog engem úgy szeretni, ez elég egyértelmű.
A bőröndömet magam után cibálva indultam ki a szobából. Az ajtó előtt a szokásos őr állt. 

"Kisasszony? Ez minden csomagja?" Bólintottam, mire kikapta a kezemből, és a karomat megfogva kezdett tolni lefelé. A hallban Ati és az édesapja várt. Odaléptem az idősebb férfihez. 

"Uram, nagyon köszönöm, hogy elszállásolt erre a néhány hétre, nagyon hálás vagyok érte." Ati apja a kezét nyújtotta felém. 

"Örömömre szolgált Edina." Szólt, majd mosolyogva kezet ráztunk. Péter bácsi nem rossz ember. Csak túlságosan ebben a várúr szerepben nőtt fel, de attól még nagyon aranyos. Csak a tiszteletet megköveteli. Attól még eléggé a szívemhez nőtt az elmúlt hetek során. Ati mosolyogva húzott magához egy szoros ölelésre. 

"Vigyázz magadra te bolond okés? Aztán mindent szépen megtanulni, ne hozz rám szégyent." Motyogtam a vállába. Ati nevetve a hajamba puszilt. 

"Minden rendben lesz ne aggódj miattam. Te pedig szerezd meg azt az idiótát. De legalábbis mutasd meg neki mit veszíthet. Hajrá tigris!" Mondta, majd mikor fintorogva elhúzódtam ő csak tovább kacarászott rajtam. 

"Minden okés lesz. Hol az a mosoly?" Böködte meg az arcom, mire akaratlanul is elvigyorodtam. "Uram? Mennünk kell." Szólt rá az egyik őr, majd a másik mogorva pasas engem is a limóhoz kezdett ráncigálni. Egy gyors puszi után elengedtük egymást és beszálltunk a kocsiba.A fél órás út alatt jól lerágtam fényes mélyzöldre lakkozott körmeimet. Gyorsan végignéztem magamon. Egy nagyon szép zöld egyberuhát viseltem fekete bokazsizmával, zöld kiegészítőkkel, a hajam bonyolult fonásokkal volt rögzítve, noha az alját lógni hagytam. Zöld szemfesték, vörös rúzs és egy kis pirosító az arcomon. Az összhatást Ati egyik ellopott fekete bőrdzsekijével tökéletesítettem. 

"Kisasszony? Megérkeztünk." Szólt a sofőr miután kinyitotta nekem az ajtót. A nyakláncomat babrálva szálltam ki a kocsiból. Most már határozottan ideges voltam. A pasi a csomagjaimmal a kezében taszigált a kapu felé ahol ismeretlen őrök állták utunkat. 

"Horváth Edinát hoztam meg. Engedj át, várnak ránk." Mordult a pasas a karomat szorítva. A fegyveres (!?!!?!!) őr szigorúan mért végig. 

"Korábban érkeztek. Az Úr még nem áll készen a fogadásukra." Közölte. 

"Engem visszavárnak a hajóra. Nélkülem nem indulnak el. A csaj eddig itt lakott az ég szerelmére. Csak had dobjam be és itt se vagyok." Akadt ki a 'kísérőm'. 

"Ebben az esetben innen átvesszük." Vetette oda a szöszke új őr, majd kikapta a kezéből a cuccomat. Mi van ezekkel az idiótákkal? Mindenki megőrült?! 

"Kérem kövessen." Vetette oda félvállról. Atiék kísérője szó nélkül lelépett, én pedig egy sóhajjal léptem be a jól ismert vár kapuján. 

"Az észlény kísérője egy jó fél órával előbb hozta úgyhogy megyek szólok az úrnak hogy-..." szegény szöszi gyorsan félbe lett szakítva. 

"Daniel! Mit csinálsz idebent?!" Kolos. Ahol álltam ő nem láthatott. Lesietett a lépcsőn, és megállt szöszi előtt. Oh! Daniel előtt. Az említett megfordult. 

"Uram!" Majd tisztelgett egyet Kolosnak. Abban a pillanatban le sem tudtam venni róla a szemem. Ő pedig lenézett rám, és a szemei tágra nyíltak. Daniel magyarázatát megint félbeszakította. 

"Vidd fel a cuccokat a szobájába és hagyj minket magunkra." Szólt rá erélyesen, de a szemét nem vette le rólam. Daniel már vette a levegőt hogy reagáljon, de Kolos egy ujját felemelve némította el. 

"Menj!" Szöszi sóhajtva indult el a lépcsőn, majd tűnt el a tornyok felé vezető folyosón. 

"Dina..." suttogta Kolos. Közelebb lépett hozzám, mire valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én egyet hátra léptem és lesütöttem a szemem. Kolos arca fájdalmas fintorba torzult. Élesen szívta be a levegőt. 

"Kérlek........ ne." Nem mertem felnézni. "Dina." Kolos icipici mozdulatot tett felém. A kezét nyújtotta az arcomhoz. Magam sem tudom miért de azonnal elhúzódtam tőle. "Kérlek ne csináld ezt velem. Könyörgöm! Ez.... ez... rosszabb mintha megütnél. Kérlek Dina kiabálj velem, mondd el hogy milyen szörnyű ember vagyok csak ezt ne csináld!" Kolos hangja megtörten csengett. Teljesen kétségbeesett. Lassan, óvatosan pillantottam fel rá. "Kérlek... mondj valamit. Csak szólalj meg! Tudnom kell hogy... Hogy te már nem..... vagy mégis, én ezt nem bírom így tovább. Muszáj hogy-..." Őrületes lábdobogás hangzott fel a lakókörletek felől. 

"Nem Kata! Ne gyere közelebb! Ha még egyszer befújsz azzal az izével én esküszöm.... HERCEGNŐ!!!" a lépcsőn Szasza rohant le, Kata nem sokkal mögötte egyik kezében dezodorral, másikban parfümmel. Szasza a karjaiba kapott és pörgetni kezdett, amit Kata tiltakozásai ellenére sem hagyott abba. Ekkor hangos puffanással egy cipő landolt stílusosan Szasza hátán. 

"Kicsim! Ezt miért kaptam?" Rakott le. Kata csípőre tett kézzel, fél cipőben :) meredt barátjára. 

"Ne sajátítsd ki a barátnőmet! Inkább menj keresd meg azt a féleszű öcsédet, és hívd ide, Anettel majd később huncutkodnak." Mondta, majd ő is magához ölelt. 

"Csajsziiiiiiii! Úgy hiányoztál! Szar ez a hely nélküled. Főleg a milliónyi újítás miatt. Ajjjjh. De most legalább itt vagy." Mosolygott. 

"Mit akartál azokkal a női cuccokkal?" Nevettem. 

"Ó hogy ezek! Ja semmiség csak tudod Szaszáék végeztek mára az őrséggel plusz edzéssel, Szasza büdi volt, és oda jött ölelgetni. Mikor rászóltam nem volt hajlandó elmenni fürdeni, így kénytelen voltam drasztikusabb megoldáshoz folyamodni... ha érted mire gondolok." Kacsintott. 

"Értem. És kicsoda Anett?" Kérdeztem. 

"A csajszi akinek Sármos csapja a szelet egy hete. Irtó édes lány. Nagy szája van az biztos. Hihetetlen magas is. Pont passzol a mi kis Sármosunkhoz. Imádnak flörtölni egymással... Majd megszokod. Viszont irtó cukik együtt, már várom hogy összejöjjenek, és amúgy-..." Szasza lassan átkarolta a lányt. Én mosolyogva néztem őket. 

"Kicsim kicsim állj le. Megint hadarsz." Puszilt a nyakába. Kata elvörösödött. 

"Huppsz! Bocsi." Vigyorgott. 

"Amúgy nem hinném hogy drága öcséméket most zavarni kéne... Ha érted mire gondolok." Húzogatta a szemöldökét. Ártatlan boci szemekkel néztem rá. 

"Miért mit csinálnak?" Szasza cinkosan hunyorgott rám, majd Katát drámaian megdöntve kezdtek smárolni durván. 

"Te jó ég! Ugye tisztában vagy vele hogy csak, vicceltem?" Húztam el a számat. Szasza nevetve húzódott el. 

"Na jó én fölmentem a szobámba pakolni." Hagytam ott őket. Jó három negyed óra múlva Kolos kopogás nélkül rontott be a toronyszobámba. Ziláltnak tűnt. Arca kipirult, ingje felső 2 gombja kigombolva, haja a megszokott tökéletes beállítással szemben szélfútta, és úgy zihált, mintha maratont futott volna. 

"Ebből... elég... egész... eddig... azt hittem... kibírom.... de nem... mert... tudnom kell." Kapkodta a levegőt, majd mélyet szippantott, hogy tudjon beszélni, és a falig hátráltatott. Minden ellenkezésem ellenére két tenyerébe vette az arcom, és pár centiről, testét az enyémnek szorítva nézett a szemembe. "Dina tudnom kell, muszáj, mert megőrülök. Szeretsz még? Csak ennyit mondj meg. Tudod mennyire fáj, hogy eltaszítasz magadtól? Tudom hogy egy szörnyetegnek tartasz de nem vagyok az. Kérlek csak engedd hogy bebizonyítsam! Kérlek Dina csak adj egy esélyt! Mondd, hogy szeretsz! Szükségem van rád!" Homlokát az enyémhez szorítva hunyta le a szemét. Szapora légzésemen kívül lefagyva álltam teste és a fal között, nem tudtam elhinni, hogy amit látok a valóság. Hogy megbizonyosodjak róla, Kolos tényleg itt áll előttem, orromat az övéhez dörgöltem, és az illatát beszívva egy jóleső sóhaj hagyta el a számat. 

"Ez nem fair. Teljesen megőrjítesz, még beszélni sem tudok.... Szeretsz?" Súgtam, orromat újból az övéhez dörgölve, felfelé billentve a fejem, és csak a válaszára vártam lehunyt szemmel. Ekkor azonban egy kétségbeesett nyögés után Kolos türelmetlenül birtokba vette ajkaimat. A meglepetéstől halk sikkantás hagyta el a torkomat, azonban az érzés, ami végigszáguldott a testemen amikor az ajka az enyémhez ért minden mást kitörölt a fejemből. Viszlát józanész hellószia Kolos! Egyik karomat a nyaka köré fonva mélyítettem el a csókot, a másik kezemet pedig dús, sötét hajába vezetve húztam közelebb magamhoz az elégedetten hümmögő fiút...

----------------------------------------------------------
Ééééés itt vagyok! Nagyon köszönöm a sok sok türelmet mindenkinek, a támogatást, a megértést, imádlak titeket komolyan! <3
Itt az új rész sajnálom a sok várakozást, remélem mindenkinek tetszett! ;) Itt a rég várt esemény, kissé laza volt az egész vár-őrség dolog, az változni fog a továbbiakban. ;)
Jó olvasást mindenkinek, és a következő fejezetig: maradjatok szuperek! ;)
Anne<3
(Ma egy pöppet összevertem magam tesin, ha sok az elírás bocsika, valószínűleg azért van, kissé kába vagyok... xoxo)