Edina szemszöge
Körülbelül 3 napja vagyok itt, azóta Mazsi volt itt kétszer. Jól haladok a tanulással, ha minden igaz idén végzek és kereshetek munkát. :) Atival rengeteget beszélgettünk, sok időt töltünk együtt... Ati egy igazi jó barát. Többször átrágtuk magunkat a Kolos témán is, és Ati buzdítására azt hiszem már teljesen megbocsátottam neki. Persze ehhez kellett a sok beszélgetés az ikrekkel, és az infó, miszerint Helga elment és már tényleg nem jön vissza. Az egyetlen ami zavar, hogy azóta sem keresett. Na nem mintha vártam volna de..... Tudod mit? Kit is áltatok?! Igen is vártam. Atival és az apjával is beszélt.... Csak engem kerül. Kezd kiakasztani. Mintha ő lenne az áldozat aki a bocsánatkérésemre vár. Mindegy. Úgy döntöttem kibírom már ezt a kis időt, ugyanis Ati apukája járt nálunk tegnap, és mondta, hogy Atival el fognak utazni, úgyhogy vissza kell költöznöm Debrecenbe. Nem is bánom. Itt annyira más. Amikor Debrecenbe kerültem, azt hittem komoly katonai felügyelettel leszünk éjjel nappal meg ilyenek. Erre a személyes testőröm az ideje 99,9 százalékát Gellérttel tölti a hivatalban, az állandó jelenlétű őrséget az ikrek képezik, a többi őr pedig nem bolygatja az életünket. Ellenben itt, állandóan masíroznak a folyosón, kérdőre vonnak, hogy mit csinálok éjszaka kint a szobámból, szigorú fegyelmet tartanak. És Ati ezt a várat fogja átvenni. Brr.. Remélem azért változtat majd dolgokon. Ez így elég bizarr nekem... Na mindegy szóval már csak másfél hét és visszaköltözöm. Egyik nap Atinak éppen anyukámról meséltem, és hogy mennyire beszélnék vele, amikor felajánlotta, hogy megszerzi nekem a számát, mivel érkezéskor elcsórták a telóm, anyum számával együtt. Hálásan öleltem magamhoz, majd ő elindult az apja irodájába. Pár perc múlva egy diadalittas mosollyal az arcán és egy papírfecnivel huppant le mellém, majd mobilostul felém nyújtotta. Izgatottan kaptam ki a kezéből, majd már tárcsáztam is a számot. Ati a hátamat végigsimítva lépett ki a szobából. A harmadik csörgésre bizonytalan hang szólt a telefonba. 

"Halló?..." a szelíd hangot meghallva hirtelen hullámban tört rám a sírás. 

"Anya...." súgtam. 

"Dina? Kicsim tényleg te vagy az?? Hol vagy? Hogy vagy? Minden oké? Ó kicsim úgy aggódtam!" Hadart mire felnevettem a könnyeimen át. 

"Minden rendben anyu. Nagyon hiányzol. " motyogtam, mire anyu elérzékenyülve kérdezgetett a hogylétem felől, az itteni életemről. Jó 3/4-ed órát beszélgettünk, mire puszit küldve egymásnak letettük a mobilt. Mosolyogva léptem oda Atihoz és szorosan megöleltem. 

"Köszönöm." Suttogtam fejemet a mellkasába fúrva. 

"Neked bármit Dina. " motyogta majd puszit nyomott a fejem búbjára. Idén amúgy Ati is végez a sulival, és cég menedzser lesz. Kiemelekedően jól teljesít, nagyon büszke vagyok rá. Sokszor folytatunk magasröptű eszmecserét dolgokról az ebédlőben, tanórán, felkeléskor, videójátékozás közben, még fürdéskor is! Ati fürdője két részre osztott, tusoló és fürdőkád fallal elválasztva. Ne aggódjatok nem fürödtünk együtt, viszont amég őfelsége áztatta magát, én meg hajat mostam a tusolóban, egész jót vitatkoztunk a deriválás ambivalens szerepéről a matematikában. Furák vagyunk tudjuk. :) Aggodalomra semmi ok, Ati már úgyis az üzleti utazásra készül... Beszédeket gyakorol amiket rendszerint nekem kell meghallgatnom, meg segítek neki kitalálni milyen ruhákat vigyen az útra. Alig várom, hogy végre visszaérhessek Debrecenbe. Hiányoznak az ikrek, Kata, és.... Kolos. Azt hiszem szeretem... Ez nagyon gáz? :/

Kolos szemszöge
Sikerült. 3 napos győzködés után sikerült rávennem a keresztapámat, hogy vigye el magával Atit az üzleti útra, és küldje vissza hozzám Dinát. Borzasztóan hiányzik. Szinte fizikai fájdalommal jár, hogy nincs velem. Az utolsó telefonhívás óta 5 nap telt el. Vagyis már csak 5 nap és Dina hazajön. Mióta Kata tudja, hogy elintéztem a visszatérését, már barátságosabb velem. Főleg pár nappal ezelőtt óta, vagyis a kis beszélgetésünk óta, amikor is elég nyíltan megmondtam neki, hogy szeretem Dinát és vele akarok lenni. Azóta mást se csinál, mint azt szervezgeti. Az ikrek állításuk szerint büszkék rám. Ami azért jól tud esni. Apám lenyugtatására megerősítettem az őrséget, ami se nekem, se Dinának nem fog tetszeni, de nem igazán tehettem mást. Atiéknál majd hozzászokik a folytonos felügyelethez. Alig várom, hogy hazaérjen végre. Hogy megmondjam neki, hogy szeretem, hogy megint mellette aludhassak, hogy minden tökéletes legyen. Persze tartok tőle, hogy ez nem ilyen egyszerű. Idén végez. Ezzel túlságosan is tisztában vagyok. Mi lesz utána? Ha nem itt akar munkát, haza kell engednem. És mi lesz utána? Mindegy korai még ezen gondolkodnom. Több mint 3/4ed évem van még hogy kitaláljam mi legyen. Abban reménykedek, ha velem lesz, nem fog itt hagyni.... Istenem de hiányzol Dina! Csak telne már le ez a pár nap. Nem bírom elviselni, hogy nem tudom mit gondol. Nagyon félek, hogy lesz valami közte és Ati között. Persze tudom hogy az unokaöcsém nem tenne ilyet velem de.... Nem lehetek benne biztos...

-------------------------------------------------------------
Hello lovelies! Mindenkinek aki részt vett a tegnapi akciómban, nagyon szépen köszönöm a segítséget, sokat számított szuperek voltatok! ;)
Itt is van a beígért rész, remélem mindenkinek tetszik.. :)
Most próbálom kikísérletezni a fix feltöltési napokat, bár nem biztos hogy mindig fogok tudni igazodni hozzá... majd meglátjuk mi lesz.
Dina hazatér a kövi részben Ki várja már? ;) az a rész hosszabb lesz ígérem!
És szokásosan a következő fejezetig maradjatok szuperek! ;)
Anne <3