Kolos szemszöge^^
Minden rossz. Mármint... Elbasztam. Nagyon. Tudom hogy így van, semmi újdonság nincs benne...
Tegnap, miután Dina elment... Ez nem oké. Tudom hogy én csesztem el de ez... Erre nem számítottam. Helga a hallban talált egyedül. Az ikrek rám sem néztek. Kata sírva hagyta, hogy Szasza felvigye az ő szobájába. Helga el akart menni. De semmi gond, megmondtam neki, hogy nagyszerű, többet vissza se jöjjön. Teljesen kiakadt, de nem nagyon érdekelt. Felmentem a szobámba, rácsörögtem Gellértre, hogy kísérje ki Helgát. Tőle hátja megijed tényleg nem jön vissza... Csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont. Csak ő járt a fejemben. Fél évet volt itt. Beleszerettem. Mi a szösz?! De így van. Akkora egy tuskó vagyok, hogy az félelmetes! Pedig egy csomó mindent megtettem. Visszaszorítottam az őrséget, szabad mozgásterük volt... Gyakorlatilag mindent elhagytam amit apám tanított. Olyan volt, mintha nem is várban élne. Idejött ijedten, aggódott, mi lesz. Végül is elraboltam. Nem nagyon volt beleszólása. És neki ezért kellett itthagynia?! Hát a sors kurva igazságtalan. Nem tudom mi történt, de estére úgy zokogtam mint egy kislány. Szánalmas. Mi a jó szent szar történik velem? Ennyit érne egy lány?! Nem. De Dina?... Ő egészen más. Érte aztán mostmár bármit megtennék. Ezt rendbe kell hoznom! Ha nem teszem apám pár holnap múlva meggyőződik róla, hogy jól tanul, és hazaküldi. Nem. Megoldom... Hulla fáradtan hagytam hogy a szemeim lecsukódjanak.

Reggel durva fejfájásra keltem. Gyors öltözés után egy jó erős kávé reményében szédelegtem le az étkezőbe, ami hihetetlen üresnek tűnt. Sehol a ragyogó angyal arc, a csilingelő nevetés, a furi szoknyák... Jézus de elpuhultam. Viszont mielőtt a kávéhoz értem volna, Kata nekem esett. Meglepődve figyeltem a harcias kislányt, aki a mellkasomat püfölve kiabált velem. 

"Te szemét disznó! Hogy tehetted?! Nem te vagy itt a menő kicsikirály? Nem az apád a király? Nem vagy szerelmes belé? Meg lehetett volna oldani. Ellent kellett volna mondanod! Meg kellett volna akadályoznod! El kellett volna érned hogy ittmaradjon, aztán elzavarni azt a kis kurvádat, megmondani Dinának, hogy szereted, és boldogan élni amég meg nem haltok! Olyan rohadt nagy kérés ez?! A francos fenébe Kolos! Miért kell mindent elbasznod? Edina szeretett téged! Kellett neked elüldöznöd? Ha? Mi-... Kolos? Te... sírsz?" Hökkent meg hirtelen megtorpanva. Lassan néztem fel rá. Nem töröltem meg az arcom. Minek? Semmi értelme. Úgyis látta, én meg amúgy is leszarom. Így is úgy is szánalmas vagyok. 

"Nagyon is tisztában vagyok vele hogy elbasztam oké? Nincs szükségem emlékeztetőre. A lehető legrosszabbul történt minden, és sajnálom nagyon sajnálom, de már nem tudom vissza csinálni. Az egyetlen amit tehetek, hogy valahogy meggyőzöm a keresztapámat, hogy valamiért küldje vissza. És ami azt illeti a kávém után pontosan ezt fogom tenni." Toltam el az útból, majd egy nagy bögre kávéval battyogtam vissza a szobámba. Benyomtam a gépem, és a Skype-ra lépve hívtam a keresztapám. Vicces ahogy az egész országot a családom irányítja.(...majdnem) Tomi Skype-ját azonban nem ő vette föl. 

"Háló?" A kamera még be sem kapcsolt, de tudtam hogy Ati az. A következő hangra azonban nagyot dobbant a szívem. 

"Ati! Mit csinálsz? Az nem a miénk!" Kiálltott Dina. 

"Tudom, apumé. De nem tudok rád koncentrálni, amég ez itt csörög. Gyere te is csevegj velem!" Felelte unokaöcsém, majd a kamera elindult és Dina kacagó arcával találtam szembe magam. 

"Ki az?" Kuncogott a kamera felé hajolva. Ati rendesen kiröhögte. 

"Tündérke a képernyőt nézd esetleg ne a kamerát." Húzta hátrébb a derekánál. 

"Uppsz!" Nevetett a drága visszahuppanva... Ati ölébe. Mi a szent szart csinálnak ezek?! 

"Várjunk csak... Kolos?! Helló uncsitesó! Mizu? Hogy-hogy hívod aput?" Rakta az állát az én szerelmem vállára. 

"Lenne vele egy-két megbeszélnivalóm. Mikor ér vissza?" Kérdeztem gyorsan. Dina határozottan feszültnek tűnt. Remek... 

"Jah! Nemtom. Valamikor holnap valszeg. Hagysz üzenetet?" Mosolygott Ati, mire megráztam a fejem.

"Nem köszi majd keresem később. Azért kösz Ati. Nem is zavarok tovább, sziasztok!" Hadartam, majd inkább gyorsan lecsaptam a laptop fedelét. Sóhajtva zuhantam hátra az ágyamon. A fene az apámba. Mi lesz vele? Mi van ha összejön Atival? Nem. Ő nem olyan. De akkor is. Rémesen hiányzik és még csak egy napja ment el... Fantasztikus. Na jó legjobb lesz, ha kieszelek valami brilliáns indokot, hogy visszaszerezhessem...

-----------------------------------------------------------

BUMM! Na erre senki se számított mi? Úgy gondoltam, jól jönne már egy kis újdonság a sztoriban. ;) Remélem tetszik! Kommenteljetek véleményeket hogy legyen-e még ilyen vagy maradjunk Dinánál. :) Nagyon köszönöm, hogy kitartottatok mellettem ennyi ideig, és az utcsó borzasztó rész után is... <3
És persze a következő fejezetig maradjatok szuperek! ;)
Anne<3