Reggel fáradtan, sajgó szemekkel, bedagadt arccal keltem. Mazsi távozása után nem sokkal sírtam álomba magam a többiek vigasztalása mellett, így vörös és pufi szemekkel ébredtem. Úgy döntöttem elég is volt ebből a napból, úgyhogy bezárkóztam, és szomorú zenét hallgatva sírdogáltam és nyomorogtam. Délután felé már többször kerestek, Kolos persze egyszer sem. Na nem mintha beengedtem volna... Délután 3 órakor döntöttem úgy, hogy elég volt. Nem hagyhatom el magam ennyire. Felépítettem a tervet, ami abból állt, hogy sorba raktam a legjobb dalaimat egy lejátszási listán, szép sorban. Először szomorú, aztán kicsivel kevésbé depresszív, és így sorban felépítve a pörgősebb, boldogabb számokig, szépen tudatalatt felvidítva magam. A zene már sok mindenen átsegített, eggyel több mostantól amiért hálás lehetek neki. Egyik napközbeni látogatása alkalmával Luca említette, hogy az öccse Ati végül is már ma este érkezik látogatóba, és 2 napot marad, majd megy is vissza haza. Ezzel a gondolattal startoltam be a fürdőbe, és tusoltam, plusz mostam hajat. Szárítkozás közben tűnt fel, hogy a hosszabb tincsek már a derekamat verdesik, és durván kikopott a fekete színe. Gondolatban feljegyeztem hogy valamikor újrafessem, majd a szekrényhez lépve egy bézs blúzt, és fehér szoknyát húztam fekete bakanccsal. Gyors smink után már ismét emberi lényként néztem ki, így elégedetten indultam meg Luca szobája felé. Belépve mindegyikük bent ült Sármoson és a Kolosékon kívül. Szasza és Kata Luca ágyán voltak elterülve, Lucus az asztali széken ült, Dávid pedig a fotelban terpeszkedett, miközben tévéztek. Lendületből érkeztem a gyanútlan Dave ölébe. 

"Mizu lúzerek?" Karoltam át az összegörnyedő srácot. 

"Dina!" 

"Hercegnő!" Lepődtek meg.

 "Azt hiszem nem lesznek gyerekeim..." suttogta Dave fájdalmasan. 

"Bocsi baba." Kacsintottam rá puszit adva a homlokára. 

"Megmaradsz?" Sóhajtott egyet. 

"Remélem... Összeszedted magad?" Kérdezte átkarolva a derekamat. 

"Ahha, köszönd Lukey-nak, Ash-nek, Mikey-nak, és Cal-nak." Mosolyogtam. 

"He?" Kérdezte értelmesen. 

"Az imádott bandája tagjai. Egész nap őket hallgattad? Örülök hogy jobban vagy." Mosolygott Luca. 

"Héj! A zenéjük igenis jó!" Akadt ki Kata. 

"Köszönöm." Bólintottam, majd Lucusra néztem. 

"Ki nem hagytam volna az öcsédet." Kacsintottam, mire hirtelen felült. 

"Basszus de jó hogy mondod mindjárt itt lesz!" Kapkodott. Vigyorogva figyeltük, majd szépen elindultunk az előcsarnok felé ketten csajok, a többiek lustaságra hivatkozva maradtak. 

"Úgysincs senki más itthon, ti meg ha körbevezetitek is ittvagytok max 2 órán belül, addig kibírja nélkülünk." Magyarázta Szasza, majd közelebb húzta magához Katát. Leérve egy nagyon cuki, nagyon Lucára hasonlító, nagyon zavart fiút találtunk a csarnokban. 

"Ati! Mióta vagy itt? Bocs, elfelejtettem hogy jössz..." ölelte át Luca. Ati megkönnyebbülten karolta át nővérét. 

"Hát nem is te lettél volna. És te lennél Edina ugye? Sokat hallottam rólad." Mosolygott felém lépve. 

"Attila." Nyújtott kezet, mire kuncogva arrébb söpörtem a mancsot. 

"Tudom ki vagy butus." Húztam magamhoz. 

"Inkább ölelgetős típus..." jegyezte meg Luca. 

"Azt látom." Nevetett Ati. 

"Na jó, ha ti ketten már úgyis így összeismerkedtetek, miért nem vezeted körbe Atit Dina? Én fáradt vagyok.... Aztán ha végeztetek gyertek fel a szobába, ott várunk oksi?" Javasolta őrült barátnőm egy ásítás mellett, mi pedig Atival nevetve egyeztünk bele. Luca távozása után egymásba karolva indultunk el a felfedező útra, és folymatosan beszélgettünk. Azt hiszem több mint 2 órán keresztül róttuk a folyosókat, de valahogy kezdettől fogva kapcsolódtunk. Nagyon sok közös van bennünk, és úgy éreztem, ez alatt az idő alatt hihetetlen jól megismertük egymást. 

"Na jó, azt hiszem mi ketten remek barátok leszünk!" Nevetett Ati ahogy besasszéztunk Lucus szobájába. Miután mindenki bemutatkozott, Atival félreültünk a földre és tovább beszélgettünk. Éjfél felé már csak a tesók és én maradtunk a szobában. 

"Najó, Luca kidőlt lassan nekem is mennem kéne..." nyújtózkodtam, mire Ati lebiggyesztett ajkkal bámult rám kiskutya szemeket meresztve. 

"Aaaa máris?" Nyafogott. "Azért holnap is lógunk majd együtt ugye?" Kérdezte. 

"Hát délelőtt a nővéreddel töltesz együtt egy kis időt, nekem óráim lesznek, de a délutánomat nyugodtan elrabolhatod." Nevettem. 

"Szuper! De ez milyen gáz már?! Holnapután már megyek is haza." Szomorodott el. "Aaaa! Az még több mint egy nap!" Simítottam meg a karját. 

"Egyébként nagyon örülök, hogy mégis lejöttél találkozni velem. Még délelőtt Luca a telefonon említette mi történt, és hogy valószínűleg nem fogok tudni találkozni veled. Sajnálom Kolost egyébként." Halványan elmosolyodtam. 

"Semmi gond. Veled mindenképp találkozni akartam, a többin meg majd túlteszem magam..." Ati szorosan megölelt, majd egy elsuttogott 'jóéjt' után gyorsan felszaladtam a tornyomba. Máté 3 hónapos gyakorlaton van az ország másik felében, de már kezdek hozzászokni a hiányához. Amúgy sem látom sokat... Gyors öltözés és arcmosás után hullafáradtan, de mosolyogva aludtam el.

...
Másnap reggel meglepően frissen huppantam le a reggelizőasztalhoz tudomást sem véve a gyűlölt párosról az asztal túloldalán. Ati a mellettem lévő székről nézett fel rám morcosan és bár Kolos pillantása lyukat égetett az oldalamba, igyekeztem a nyúzott srácra koncentrálni. 

"Ma este veled alszom." Közölte, mire felnevettem. 

"Hogy-hogy? Mi történt az éjjel?" Néztem rájuk vidoran. 

"Luca folyton forgolódik, elhappolja a takarót, és hajnalban lelökött az ágyról!!! Hogy pihenje így ki magát az ember?!" Akadt ki Ati, mire a nővére a szemét forgatva fordult felénk egy gofrival a kezében. 

"Ja persze dráma királynő! Menj csak aludj Dinával legalább nem kell egész éjszaka a borzasztó horkolásodat hallgatnom!" Vágott vissza kedvesen. Ó az a testvéri szeretet! 

"Felőlem! Végül is nem árthat egy ölelgetős mackó estére. Úgysem szeretek egyedül aludni." Vontam vállat mire Ati vigyorogva ölelgetett meg. Kuncogva kentem nutellát az arcára, mire elképedve ugrott hátrébb. Az ikrek nevetve figyeltek minket. 

"Jaj civakodnak a fiatalok! Hát nem édesek?" Nyávogtak egymásnak. 

"Dina! Nem pazarolhatod el így a Nutellát!!! Mit csinálsz?!" Hüledezett Ati. 

"Nem engedtél el. De nézd! Így nem is pazarlok!" Törtem le egy darab gofrit, és azzal lesimítva Ati arcáról a Nutellát kaptam be az egészet. 

"Mindjárt jobb!" Vigyorgott elégedetten. Nevetve néztem az órára, majd pánikolva kaptam fel egy nagy szelet gofrit. 

"Hű a mindenit elkésem! Mazsi kinyír! Még elő sem pakoltam! Na én húztam tubicáim, Ati ebédkor látlak?" Kérdeztem, mire bólintott. 

"Kata te is igyekezz, én nem adom oda a jegyzetem ha lemaradsz." Közöltem, majd gyors intés után sprintelve indultam a tanterem felé...

-------------------------------------------------------
Hello tubicáim! ;)
UUUUU OLYAN BOLDOG VAGYOK!!! <3
Tegnap túlléptük az 1.01K olvasót és vááÁÁÁ! Úgy örülök neki, nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki kommentelt/szavazott & kitart a sztori mellett, ez nagyon sokat jelent nekem és szuper látni hogy milyen lelkesek vagytok! :) Szóval mindent nagyon szépen köszönök nektek srácok ti vagytok a legjobbak!
És a következő fejezetig szokásosan maradjatok szuperek! ;)
Anne<3