Reggel arra kelt, hogy Baelfire mellette fekszik szuszogva, a kelő nap fénye megvilágította a fiú lefogyott alakját. Cathy még nem is elmélkedett ezen, de Baelfire kifejezetten jóképűnek számított az elveszett fiúk között göndör tincseivel, meleg barna tekintetével és szép vonású arcával. Ugyan neki nem volt az esete, megértette, ha Wendynek tetszett barátjuk.

A monokli a szeme alatt halványodott, a fekete folt lilává szelídült. Valószínűleg az egyik agresszív kalóztól kaphatta ajándékba. Cathy tudta, hogy sötétedésig a levegőben lógott egy ketrecben, de ez a büntetés még egészen enyhének számított. A lány örült is, hogy a fiú ilyen könnyen megúszta a szökést, súlyosabb következmények nélkül. Persze Pannek szüksége volt Bae-re, ha a jóslat igazat szólt, barátja fia meg fogja menteni Pan életét. Ám addig még sok évet kellett várniuk, Cathy nem is sejthette, mennyit. Ez az egész dolog abszurdnak tűnt, de kezdett felhagyni a kétkedéssel. Régebben Sohaországban sem hitt, és most itt élt az elveszett fiúk között egyedüli lányként, leszámítva Wendyt. Mindennél jobban szüksége volt a barátnőjére, hogy elmesélje neki a Jayjel történteket. Talán ha kiöntené neki a lelkét, eltűnne mellkasából az a szorító, görcsös nyomás... Vagy nem.

Kidörzsölte szeméből az álmot, és maga mellé pillantva észrevette a ruhakupacot. Kíváncsi volt, Pan mikor varázsolta oda. Akkor jött ide, mikor aludt? A gondolat, hogy a fiú talán titokban figyelte őt, furcsa izgalommal töltötte el.

Álmosan elvánszorgott a csermelyhez és megfürdött a hideg vízben. Belebújt az új, sötétbarna nadrágba és homokszínű blúzba. Megfésülte rakoncátlan fürtjeit, majd kimosta piszkos ruháit és lerakta őket egy farönkre száradni. Lehunyta szemeit, és próbálta kiélvezni a napsütést, de elméjébe minduntalan betolakodott Jay képe, a zuhanás és a rémes puffanás hangja, ami kitartóan visszhangzott gondolatai mélyén. Megrázta a fejét, hogy véget vessen a szörnyű hangnak, és feleszmélve észrevette Pant, aki egy fának dőlve várakozott. Ijedten felsikkantott. Vajon mióta állt ott a fiú? Hülyén érezte magát az előbbi pánikrohama miatt, de aztán egy még ijesztőbb gondolat vert szöget a fejébe. Mi van, ha Pan meglátta fürdés közben?

― Mit keresel itt? ― csattant fel elvörösödve a lány.

― Éppen erre sétáltam ― vigyorgott vissza Pan önelégülten, zöld szemei vidáman csillogtak. Nem nézett ki olyan jól, mint Baelfire, elálló fülei kibukkantak borzas haja alól, és mikor vigyorgott, kilátszott szabálytalan fogsora, és mégis… Cathy szíve gyorsabb ütemben kezdett verni, mikor Pant meglátta, és ezt nem érezte Bae-nél, se Ryannél. Mi történt vele? Nem akarta, hogy teste ily módon reagáljon a fiú jelenlétére.

Pan ellökte magát a fától, és lusta léptekkel megindult a lány felé. Cathy hátrálni kezdett, úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Nekihátrált egy fenyőnek, tűlevelei kényelmetlenül szúrták. Hasztalan nézett menekülő út után. Pan megállt tőle egy lépésre, karjaival megtámaszkodott a lány arca mellett kétoldalt.

― Még mindig félsz tőlem? ― kérdezte kíváncsian, felvonva egyik sötét szemöldökét. 

― Nem ― hazudta Cathy, farkasszemet nézve a másikkal. Szíve a torkában dobogott. ― Élvezed, hogy idegesíthetsz?

― Igen ― jött az egyszerű válasz. ― Valld be, hogy te is élvezed. Nélkülem halálra unnád magad.

― Nem igaz! Meglennék nélküled is, hidd el. Nincs szükségem a kisded játékaidra.

Pan hitetlenkedve pillantott rá.

― Ne áltasd magad. Sajnálnád, ha meghalnék?

Cathy nem válaszolt. Ha igennel felel, azzal elismeri, hogy a fiú győzött.

― Egy cseppet sem.

― Majd meglátjuk. ― Mielőtt Cathy bármit is mondhatott volna, Pan eltűnt a semmiben. A lány pislogva meredt maga elé, próbálta feldolgozni az élményt. Pan előbb flörtölni akart vele? Nem értett semmit. Az álomárny után Pan dühében hisztis lánynak titulálta őt, és hiába kért bocsánatot, Cathy nem hitte, hogy megváltozott a róla alkotott véleménye. Lehet, hogy tévedett, és Ryannek meg Timmynek igaza volt. Pan kedveli őt?

Pan kedveli őt. De akkor miért nem volt képes elengedni Wendyt? Azzal okozná neki a legnagyobb örömett.
Ő még mindig félt a fiútól, de hiába próbálta, nem volt képes gyűlölni őt. Pan kétszer is megmentette az életét, amiért örökké le lesz neki kötelezve. A fiú valóban kedvesebb lett hozzá az utóbbi időkben, de nem engedte oda a barátnőjéhez, és Bae-nek se mondhatta el az igazat, ami feldühítette. Ki kell derítenie, hol van Wendy. Valahonnan szereznie kellett egy térképet.

Felkapta a többé-kevésbé megszáradt ruhákat, és visszaindult az alvóhelyre.

Baelfire nem volt ott, ahol aludt: lehet, hogy már elment reggelizni. Ő maga is odament a szirtre, ahol már megrakták a tüzet, de a vadászok még nem érkeztek vissza. Bae és Timmy a szirt szélén álltak, onnan figyelték a háborgó tengert. Cathy észrevétlenül melléjük osont, majd hátulról megölelte a gyanútlan barátját. Bae rémülten pördült meg, majd megkönnyebbülten viszonozta a lány ölelését.

― Timmy elmondta, mi történt veled. Jól vagy?

― Igen ― válaszolt vérszegény mosollyal. ― Te? Hogy bírtad a magasságot?

― Túléltem. Még most sem hiszem el, hogy utánam jöttél ― mondta fejcsóválva. ― Neked is otthon kellett volna maradnod. Innen nincs menekvés.

― Ezt nálam jobban senki se tudja ― dünnyögte az orra alatt.

― Tessék?

― Nem fontos. Hogy sikerült fellopóznod a hajóra?

― Tinkerbell kölcsönadott egy kis álomport. Miután elkábítottam az utamba kerülteket, lementem a raktárba és bebújtam egy üres hordóba. Szerencsére volt lenn burgonya, de víz nem… kénytelen voltam rumot inni.

― El is higgyem? ― nevetett fel Cathy.

― Nem hazudok! Soha többé nem iszom alkoholt ― fintorgott Bae.

― Ki csinálta ezt az arcoddal? ― szólt közbe Timmy. ― Hook?

― Á, ő mindig másra hagyja a piszkos munkát. A legénység egyik tagja volt, azt hiszem Carlos Gerardnak hívják.

Cathy megmerevedett, hirtelen nehézkesnek érezte a fejét. Lehet, hogy csak rosszul hallotta... nem lehetett arról szó, akire gondolt.

― Carlos Gerard?

― Igen, Hook így mondta a nevét.

Hirtelen forogni kezdett vele a világ, bele kellett kapaszkodnia Bae karjába.

― Mi történt, Cathy?

Megrázta a fejét, és letelepedett egy lapos kőre a tűz mellett.

― Mondj már valamit! ― kérte Timmy is.

― Nincs baj, hagyjatok! ― szólt rájuk erőtlenül. A táncoló lángok megfestették hullasápadt arcát. Baelfire és Timmy értetlenül néztek össze, nem értve a lány furcsa viselkedését.

Nem beszélhetett nekik a hirtelen tett felfedezésről, arról, hogy mit jelentett neki Carlos Gerard neve. Már évek óta nem gondolt rá, s csak most döbbent rá, hogy eddigi feltételezéseivel ellentétben apja még mindig életben volt. S nem mellesleg Hook kapitány szolgálatába állt.

* * *

Pan a hableányok öblébe varázsolta magát, arra a kiálló sziklára, amin hetekkel ezelőtt Cathyvel együtt álltak. Most elég helye volt a kövön, de azon a napon nem bánta a helyhiányt. Kibírta volna megint, ha hozzásimul meleg testével, mert a barlangban nagyon hűvös volt az idő.

― Lyssa! ― kiáltott a semmibe.

A várakozás idegőrlő perceit sosem szerette, világéletében türelmetlen ember volt. Szerette gyorsan megkapni, amit akart, de ez nem minden esetben működött a vágyai szerint.

A sellő előbukkant, mogorván, mint mindig. Nem szívesen teljesítette a fiú parancsait, ezért esett rá a választása. Pár hableánytársa zavarbaejtően túlbuzgó tudott lenni…

― Most meg mi van?

― Meg szeretnélek dicsérni, amiért viszonylag hamar megtaláltad a Jolly Rogert. Könnyű volt rávenni Hookot, hogy visszaforduljon?

― Nem akarta elhinni, hogy egy szökevény bujkál a szeretett hajóján, de tudta, hogy ha nem engedelmeskedik, olyan pusztító vihart idézek elő, hogy mindenki meghal.

― Szeretem, mikor a kedves oldaladat mutatod másoknak ― mondta Pan gúnyosan.

― Mondjad, miért hívtál igazából ― szólt rá Lyssa türelmetlenül, hidegkék szemeiből sütött az ellenszenv.

Pan előhúzott zsebéből egy üzenetet, amit vízálló varázslattal vont be. Odadobta a sellőnek, aki ügyesen elkapta a levegőben.

― Valahogy juttasd el Londonba a Darling-családhoz. Tegyél róla, hogy a felnőttek ne olvassák el, a gyerekeknek címeztem.

― Mi áll benne? ― kérdezte Lyssa, aki sellő lévén nem ismerte fel a betűket.

― Hogy a nővérük biztonságban van, és ez nem fog megváltozni, ha teljesítik majd az utasításaimat.

― Milyen utasítások?

― Egyelőre még semmilyenek. Menj, és ne okozz csalódást!

― Sosem okoznék ― morogta Lyssa, majd alámerült a habokba. Pan tudta, hogy bízhat benne, nem fog ellenszegülni neki.

Kirepült a fojtogató öbölből, és rövid tétovázás után a Koponya-sziget felé vette az irányt. A sziget nem volt messze a parttól, de a mély víz miatt csak csónakkal lehetett volna megközelíteni a helyet, és ez nem jutott eszébe az elveszett fiúknak, úgyhogy Pan nem aggódott. A Koponya-sziget az ő titka maradt.

A kis szigeten egy koponyaformájú, hatalmas szikla volt, aminek szemgödrén keresztül berepült a belsejébe. Leereszkedett a vörösesen fénylő földre, majd az egyetlen ott lévő tárgyra függesztette a pillantását.
Szemben vele egy óriási homokóra állt, az aranyszínű szemcsék finoman peregtek le a felső részből az alsóba. A homok túlnyomó része még felül volt, de jobb volt félni, mint megijedni.

A homok az ifjúságát szimbolizálta, és amint lepereg az utolsó szemcse is, ő meghal. Az örök fiatalságnak is voltal korlátai, erre figyelmeztette az árnyék, mikor megérkezett Sohaországba. Hitt benne, hogy van esély a túlélésre, és pár év múlva tudomást is szerzett egy vak boszorkány jóslatáról: csak a legigazabb hívő szívével nyerheti el az örök életet.

Később tudta csak meg, hogy a fiú apja Baelfire lesz, ezért megszerezte őt. Baelfire majdnem kicsúszott a markából, és az végzetes lett volna számára. Baelfire felesége ugyanis egy évszázad múlva fog csak világra jönni. Addig itt kell tartania a fiút, és majd ha eljön az idő, elengedheti a szigetről. Ha sikerrel jár, és megszerezte a szívet, Wendytől is megszabadul, és akkor a lány visszatérhet a családjához. Nem állt szándékában örökké fogságban tartani ezeket az idegesítő és unalmas kölyköket.

Visszatért a szirtre, ahol már sütögették is a vadhúst. Pan úgy tippelte, hogy nyúl lehet. Leült Felix mellé, olyan távol Cathytől, amennyire csak tudott. Megfogadta, hogy nem beszél addig a lánnyal, amíg ő nem kezdeményez. Bebizonyítja, hogy Cathy is szereti a szócsatáikat. Remélte, hogy a lány csak hazudott, mikor azt mondta, hogy nem szomorítaná el a halála, bár nála sosem lehetett tudni.

Felix éppen az utolsó nyulat nyúzta a lány tőrével. Az igazi fegyver nagyon értékesnek számított a szigeten, és valamivel meg kellett jutalmaznia leghűségesebb szolgálóját… vagyis barátját.

― Pan, láttam, hogy elengedted Baelfire-t ― mondta a szőke hajú rosszallóan. Majd egy fejjel Pan felé magasodott, ösztövér fiatal volt, nem a nagy étkűek közé tartozott.

― Még szükségem lesz rá.

― Jól tudom, de pár napot még kibírt volna étel és ital nélkül.

― Ha újabb szökést kísérel meg, átadom neked, hogy kezelésbe vedd ― ígérte. A fiú érdekében remélte, hogy erre nem kerül sor. Nem igazán bízott Felix módszereiben.

Szokás szerint ő kapta meg az első megsült falatot, és jóízűen enni kezdett. Utána a többiek is kiszolgálhatták magukat, ezután pedig elhalt a beszélgetés zaja, csak a csámcsogás hangjai törték meg a csendet. 

A reggeli után felállt, és figyelemre intette a társaságot.

― Úgy gondoltam, itt az ideje egy újabb sütikeresésnek ― mondta, figyelve a felcsillanó szemeket. Az édességnek egy gyerek sem tudott ellenállni, és ez alól az elveszett fiúk sem voltak kivételek. ― Ahhoz, hogy megtaláljátok, be kell merészkednetek a Sötét Dzsungelbe, ami tele van álomárnnyal és ki tudja, milyen állatokkal… Készen álltok?

― Igen! ― hallatszott az egybefonódó kiáltás a húsz fiú szájából.

― Indulhattok!

Úgy pattantak fel, mint akiket puskából lőttek ki, és pár másodperc múlva már csak ő, Cathy és Bae tartózkodott a talpak nyomán keletkező kavicszáporban.

― Nem akartok menni? ― kérdezte Pan, Baelfire-nek címezve szavait.

― Most kihagynám, ha nem baj.

― Bajnak nem baj, de akkor segítened kell. A legtöbb nyárs ottmaradt, mikor költöztünk, úgyhogy faraghatsz újakat.

Leakasztott övéről egy kést és hanyagul a földre dobta. Baelfire felvette, bizonytalanul méregetve markában a fegyvert.

― És én? ― szólt Cathy, de ő úgy tett, mintha nem hallotta volna meg. Sétálni kezdett az erdő felé. ― Én is segítenék! Hé, hozzád beszélek!

A lány utolérte, és szembefordulva vele, vádlón pislogva meredt Panre.

― Nem kaphatnék én is egy kést?

― Nem ― felelt tömören, rá sem nézve Cathyre. ― Ha hasznossá akarod tenni magad, szedd össze a szétdobáld csontokat.

― De…

Egyszerűen otthagyta a döbbenten tátogó lányt, félrehajtva az útjába kerülő leveleket. Most kellett végrehajtania terve utolsó mozzanatát. Benyúlt kabátja zsebébe, és mintegy véletlenül, elejtette Sohaország térképét. Magabiztosan folytatta útját a fák között, mintha mi sem történt volna.

* * *

Cathy ingerülten toppantott, de ő maga se tudta, miért húzta fel magát annyira a történteken.

― Ha akarod, odaadom a kést ― nyújtotta felé a fegyvert Baelfire tétován. Szemlátomást nem tudta mire vélni a lány viselkedését.

― Nem kell, hagyjad ― sóhajtott csalódottan. Ez nem ugyanolyan, mintha Pan maga adta volna oda neki. Egek, mi baja van? ― Ha Pan rájön, lehet, hogy megharagudna rád. Nincs szükséged még egy monoklira.

― Pedig egész jól áll, nem? ― próbálta viccesre venni a helyzetet Bae. 

A fiú elővett egy botot és faragni kezdett. Cathy leült mellé, figyelte az alig-alig pislákoló tüzet, és töprengeni kezdett. Arra tisztán emlékezett, hogy apját Carlosnak hívták, és egy fogadóban dolgozott csaposként, mielőtt elhagyta volna őket. Talán hallott az ivóban egy történetet egy híres kalózhajóról, ami rettegésben tarotta az embereket? Nem tudhatta. Csak azt, hogy a férfinek minden álma az volt, hogy utazhasson, és úgy tűnik, ez a vágya valóra vált. A Jolly Roger bárhová képes volt eljutni, és míg apja világok közt utazgatott, ő és az anyja otthon szűkölködött, nehezen összekapargatva a kenyérrevalót. Bár sohase hallott volna róla! Ez az információ is csak még jobban felkavarta, dühöt szított háborgó lelkében.

Figyelte Bae gyakorlatlan kézmozgását, majd türelmetlenül kikapta kezéből a kést.

― Rossz nézni téged ― mondta mosolyogva, és folytatta a faragást. Könnyű volt kihegyezni a botok végét. Arra gondolt, talán csinálhatna magának egy új lándzsát, de erről eszébe jutott a régi sorsa. Úgy tűnik, Jay még jó ideig kísérteni fogja. Próbálta elnyomni a hányingerét.

― Ügyes vagy ― dicsérte barátja, szakszerű mozdulatait figyelve. ― Szoktál faragni?

― Nem nagyon, de sokkal egyszerűbb, mint a nyúzás ― vont vállat.

― Mit nyúztál? ― kérdezte Bae, kicsit idegesen. Cathy rezzenéstelen tekintettel nézett vissza rá.

― Tudod, én vagyok az új kínzómester ― gúnyolódott. ― Amúgy nyulakat, de amint láthattad, Pan már nem ad kést a kezembe.

― Megértem. Veszélyesnek tűnsz ― mosolygott Bae. ― Hé, már hármat is csináltál!

― Így dolgoznak a profik.

Folytatta a munkát, mikor hirtelen hangokat hallott a bozótból. Timmy csörtetett elő, karcolásokkal borítva.

― Mi történt? ― pattant fel Cathy. ― Az ugye nem álomárny?!

― Nem. ― Timmy szomorúnak látszott. ― A többiek lehagytak, és nem mertem egyedül belépni a Sötét Dzsungelbe.

― Jól tetted ― bólintott Baelfire.

― Miért olyan félelmetes ez a dzsungel?

― Mert sosem tudhatod, mi készül lecsapni rád. Ennél már csak a Sötét-völgy rosszabb. Ott tanyáznak az elhunytak árnyékai. 

Cathy elsápadt.

― Oda sose fogok bemenni. ― Már megint eszébe jutott Jay. A fiú biztos megölné bosszúból, még úgy is, hogy csak egy árnyék.

― Majd szerzek neked sütit, talán vissza tudok találni a raktárba.

― Igen? ― Timmynek felcsillantak a szemei, mohón figyelve a lányt.

― Szerintem képes vagyok rá ― mosolygott Cathy.

Feltámadt a szél, leveleket sodorva eléjük, felkavarva az avart. Cathy észrevett egy fehéret is köztük, ami oda nem illőnek tűnt. Jobban megnézve rájött, hogy az egy papírdarab. Utánakapott, ujjaival szorosan körülzárta. Hátat fordított a faragó Bae-nek, de Timmy utána osont.

― Mi ez? ― kérdezte suttogva. Cathy kisimította a kis tekercset, majd hallotta, hogy hitetlenkedve felsóhajt.

― Mutasd!

Cathy odanyújtotta neki, megmutatva Sohaország térképét. Rajta volt többek közt a ,,Tábor”, ,,Indiánfalu”, ,,Koponya-sziget”, ,,Visszhang-barlang”…

― Ez meg hogy került ide? ― kérdezte Timmy gyanakodva, és Cathyben is balsejtelem lobbant fel. Hogy bukkant fel hirtelen egy papír pont mellettük? Kinek a tulajdonában állhatott a térkép?

― Ezzel megtalálhatnám Wendyt ― súgta maga elé Cathy, de a szorító érzés nem tűnt el a gyomrából. A térképet biztosan Pan ejtette el, mikor bement az erdőbe. A fiú is azt akarta, hogy találja meg a barátnőjét, és ez minden eddiginél jobban megijesztette. Pan semmit sem csinál kedvességből. 

Vajon milyen árat kell majd fizetnie a térképért cserébe?