Cathy tudta, hogy ez nem lesz könnyű menet: elmagyarázni a barátainak, hogy mit érez Pan iránt... Inkább szállt volna szembe még egy, vagy akár tíz vérengző farkassal.

Visszaérve a szirtre tekintetével kutatni kezdett Bae bodros és Ryan vörös üstöke után, de csak Timmyt vette észre magányosan ülve egy kövön. Odasétált hozzá, magában vívódva, hogy őt beavassa-e. Végső soron jobb volt, ha nem tudott semmiről, a kisfiú úgysem látta meg őket, és szerette volna épségben tudni a lelkivilágát.

― Nem láttad Bae-t és Ryant? ― kérdezte idegesen, kerülve a másik pillantását.

Timmy nagy, kék, ártatlan szemei bűntudatot ébresztettek benne, mintha valami rosszat tett volna. Halántéka lüktetni kezdett a közelgő fejfájás hullámaitól.

― Azt hiszem, lementek az üregbe. Ryan nagyon dühösnek tűnt. Mi történt?

― Semmi olyan, ami miatt aggódnod kéne ― mosolygott le rá a lány kedvesen. ― Megyek, beszélek veled. Utána szerzünk sütit, jó? ― halkította le titokzatoskodva a hangját.

― De jó! ― derült fel a kisfiú arca. ― Siess vissza!

― Rendben.

Cathy nehéz szívvel hagyta magára. Reménykedett, hogy Pannek nem fog feltűnni pár édesség hiánya.

Elindult az alvóhely felé, erőt gyűjtve a vallomáshoz. Lecsúszott az apró járaton, és ezúttal sikerült a talpára érkeznie. Az üreg sötét volt és áporodott szagú, de megkönnyebbülésére a két keresetten kívül senki más nem tartózkodott ott. Még így is azonban görcsbe rándult a gyomra, mikor Ryanre pillantott. A vörös hajú izzó szemekkel nézett vissza rá.

A lány segítségkérően meredt Bae-re, aki nyugtatóan megragadta barátja vállát.

― Ryan, nyugodj le. Biztos vagyok benne, hogy Cathynek mindenre van... öhm... ésszerű magyarázata.

― Ajánlom is ― mondta Ryan, továbbra is idegességében remegve.

Cathy megnedvesítette kiszáradt ajkait.

― Amit láttatok, az...

― Ugye nem csókolóztatok? ― vágott közbe a vörös hajú bizakodva.

― De. ― Cathy erőt véve magán, kihúzta a hátát. ― Tudom, hogy nem fogjátok elhinni vagy elfogadni, de Pan nem annyira rossz ember, mint azt gondoljátok. És nekem mindennek ellenére sikerült megkedvelnem.

― Nem hiszem el ― csattant fel Ryan. ― Biztos megfenyegetett valamivel. Ne hagyd, hogy manipuláljon téged.

― Erről szó sincs. Ő is borzalmas dolgokon ment keresztül... ― De itt megakadt. Hisz Pan nem is sajnálta, nem is bánta meg, amiket tett. Érthető volt a fiúk aggodalma.

Pan nem szeretett senkit és semmit, csak saját magát és őt, legalábbis igyekezett bízni benne. Bennük.

― Például? ― kérdezte Bae összeráncolt homlokkal.

― Sajnálom, senkinek sem mondhatom el, még nektek sem. Teljesen megértem, ha utáljátok őt, de én máshogy döntöttem.

― Cathy, Panről van szó. Biztos vagy benne, hogy nem varázsolt el vagy igézett meg? ― próbálkozott Bae óvatosan.

Cathy égnek emelte a tekintetét.

― Biztos vagyok benne. Hagyok nektek időt, hogy megemésszétek a hallottakat.

― Nem szükséges. Ha ez igaz, soha többé nem fogok szóba állni veled. Emészd meg te ezt!

Azzal Ryan kicsörtetett a búvóhelyről, döbbent csendet hagyva maga után. Cathynek könnyek gyűltek a szemébe a csalódottságtól. Ryan képes volt emiatt megszakítani vele a kapcsolatot? Tehetetlenül leroskadt a földre.

― Sajnálom, Cathy.

Bae leereszkedett a lány mellé, és gyengéden átkarolta őt. Cathy úgy szorította, mintha az élete múlna rajta. Hálás volt, hogy Bae nem hagyta magára. Nem akarta elveszíteni a barátait, habár a folyamat óhatatlanul elkezdődött.

De az igaz barátoknak elvileg nem lenne szabad cserben hagyniuk a másikat. Ryan tehát nem volt igaz barátja, és nem kéne bánkódnia az elvesztése miatt.

Akkor miért fájt mégis annyira?

* * *

―Na, megbeszélted velük, amit kellett? ― támadta le Timmy, mikor visszatért.

Cathy mosolyt erőltetett az arcára.

― Persze.

― Ryan miért rohant ki? Csak Baelfire-rel akartál beszélni?

― Ryannek el kellett mennie vadászni ― hazudta a lány. ― Köszi, hogy megvártál.

― Akkor ugye megyünk sütiért? ― kérdezte a kisfiú ragyogó arccal.

Cathynek semmi kedve nem volt már hozzá, de nem vonhatta vissza a szavát.

― Igen, mehetünk. De nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy meglássanak.

― Azt hogy fogjuk megoldani?

Ebbe még Cathy se gondolt bele. Csak egy utat ismert lefelé, és az a szirtbe vájt kőlépcső volt. Ott pedig az elveszett fiúk és Pan egyből kiszúrnák őket. Kellett lennie valami ösvénynek, ami rejtve volt a kíváncsi szemek elől.

― Nem ismersz valamilyen utat, ami levisz a partra? ― kérdezte a fiúcskát, nem sok reményt fűzve a válaszhoz.

Timmy csak megcsóválta a fejét.

― Valakinek csak van ötlete...

― Tudom, kit kéne megkérdeznünk ― mondta Timmy lassan. Cathy felvonta a szemöldökét. Rosszat sejtett. ― Hookot.

Cathy elnevette magát.

― Hook kapitányt? Ő nem is ismeri jól ezt a szigetet.

― Dehogynem. Évekig itt volt.

― Micsoda? ― döbbent meg a lány. ― Na de miért? Ő egy kalóz. A tengeren kéne mindig lennie, nem?

― Csak azért volt itt, hogy ne öregedjen. Legalábbis a többiek ezt mesélték. Talán tudna nekünk segíteni.

― Hát szerintem Hook nem látszik túl segítőkésznek ― kételkedett Cathy. ― És nem igazán szeretnék beszélni vele.

― Majd én beszélek helyetted. ― Timmy elszántnak tűnt, minden bizonnyal nagyon hiányolta már a cukrot az életéből.

Cathynek ekkor eszébe jutott valami.

― De Hook már lement Felixszel az ebéd után. Nem tudjuk megkérdezni. ― Titokban megörült ennek a felfedezésnek.

Timmy bólintott.

― Igaz, de vacsorára vissza fog érni.

― Csodás.

Cathy nem akarta Hookot látni, a kapitány jelenléte az apját juttatta eszébe. Akire még véletlenül sem akart gondolni.

Carlos Gerard után Ryant is elveszítette. Úgy érezte, az élete csak egyre bonyolultabbá válik.

* * *

Pant nem nagyon érdekelte, hogy sikerült-e Cathynek megtárgyalnia az ,,ügyüket" a barátaival. Egytől egyig szánalmas ütődöttnek tartotta őket, akikkel nem érdemes komolyabban foglalkozni. Csak azt remélte, hogy nem fog sokáig elhúzódni, mert kezdte elunni magát. És ha ő kezdett unatkozni, annak sosem lett jó vége.

Lerepült a partra a Jolly Rogerhez. A kalózok a homokba legurított ládákon és hordókon ültek, iszogatással és kockázással igyekeztek eltölteni az időt. Felix nekik a raktárból hozta az ételt, de Hook elvárta, hogy a táborban étkezhessen és meleg ebédet kapjon. Ő pedig nem sajnálta tőle a főztjüket, és a kapitány kellemesebb beszélgetőpartner volt az elveszett fiúk többségénél. Ugyan külsőleg Pan gyerek volt, évei számát tekintve az itt lévő gazembereknél is öregebb volt.

A fekete hajú férfira a kabinjában talált rá, és tőle nem szokatlan módon rumosüvegéből kortyolgatott. Az alkoholszag belengte a helyiséget. Pan szánakozva húzta fel a szemöldökét.

― Ennyire unatkozol? ― kérdezte szórakozottan, szemügyre véve egy bőrből készült térképet. A ráírt cím szerint az Elvarázsolt Erdőt ábrázolta. Megpróbálta maga elé idézni régi otthona képét. Eléggé nehezen ment neki.

― Igen. Igazán tehetetlennek érzem magam... amíg meg nem találom Rumplestiltskint, addig nem lesz nyugtom az életben.

Pan gúnyosan elvigyorodott. Senki sem tudná bántani a fiát... rajta kívül. Rumplestiltskin nagy hatalmú varázslóvá vált, de őt senki sem múlhatta felül.

Hook is nyilván tisztában volt az erőviszonyokkal, amik nem neki kedveztek, de fűtötte a bosszúvágy, ami az egyik legerősebb érzés a világon.

― Egy kis kényszerpihenő nem árthat meg. Szerintem már készül a vacsora, úgyhogy mehetnénk is.

― Remélem, nem lesz olyan rágós, mint az ebéd.

― Ha te csinálnád, lehet, hogy finomabb lenne.

Hook egy fejcsóválással utasította el a burkolt ajánlatot.

Pan megragadta a kalóz fekete kabátjának ujját, és pár másodperc múlva már a sziklán találták magukat.

Hook lenéző arckifejezéssel nézte a szedett-vedett gyerekcsapatot, és tőlük távolabb telepedett le. Pan leült mellé, tekintetével Cathyt után kutatva, aki velük egyszerre érkezett Timmyvel. Egyből kiszúrta a lány vörös szemeit. Ujjai szinte önkéntelenül ökölbe szorultak. Ki bántotta a lányt? Ha megtudja, az illető bűnhődni fog.

― Tényleg érdekel? ― kérdezte Hook hitetlenkedve, szemeivel követve Pan pillantását. A fiú vállat vont.

― Tudod, elég nehéz helyzetben vagyunk. Nem tűrök meg lányokat a szigeten, de őt nem tudom elküldeni.

― Kicsit mintha többet törődnél vele, mint amennyi feltétlenül szükséges.

― Nem tudom, mire gondolsz. ― Pan nem óhajtott mélyebben belemerülni a témába. Elvett egy darab sült húst, és hogy megszabaduljon a beszélgetéstől, enni kezdett.

Észrevette, hogy Cathy feltűnő gyakorisággal pislant Ryan irányába, de a vörös hajú látszólag túlságosan belemerült Johnnyék szórakoztatásába. Tehát Ryan volt a az, aki megbántotta a lányt. Minden bizonnyal nem akarta elfogadni a kapcsolatukat. Az elmélete, hogy a fiú szerelmes Cathybe, bebizonyosodni látszott. Elégtétellel töltötte el a diadal, de a lány szomorú arca miatt nem tudta kiélvezni a dicsőséget.

Felix közelebb hajolt hozzá, bizalmaskodva lehalkítva a hangját.

― Azt hallottam, hogy Timmy és Cathy lopni készülnek a raktárból. Mit tegyek velük?

Pan meglepetten ráncolta össze a szemöldökét. Lopni készülnek? Cathy egyszerűen csak megkérhette volna, hogy adjon neki az édességből. Bár valószínűleg nem a lánynak volt sütire szüksége, hanem a falánk kis Timmynek, aki akkor se tudná elnyerni az áhított ételt, ha az élete múlna rajta. Megvetően elhúzta a száját.

― Semmit, majd én elintézem.

Felix vigyorogva bólintott, mint aki büntetést sejt szavai mögött. Ha másról lett volna szó, talán egy kis éheztetéssel oldotta volna meg a dolgot, de Cathy rossz állapota enyhítő körülménynek számított. Pár falással eltüntette a maradékot, és türelmetlenül várta, hogy Hook is végezzen az evéssel.

Cathy, csak félig lerágva a csontról a húst, eldobta azt, majd lassan felállt. Pan mindig meglepődött azon, hogy milyen vékony a lány, blúza alól előbukkanó keze sápadt volt és törékeny. Szerette volna összefűzni az ujjaikat abban a pillanatban, de nem engedhette, hogy az elveszett fiúk meglássák őket. Nem mutatkozhatott sebezhetőnek, mert akkor rájönnének, hogy mi a gyenge pontja: Cathy. És rajta keresztül fájdalmat okozhatnának neki. Elveszítené az erejét, a tekintélyét... minden oda lenne.

Ezért, mintha csak a szirtről akarna lepillantani, odasétált a lány mellé.

― Mi történt? ― tudakolta, a szavakat alig artikulálva, pedig már háttal állt a többieknek. Cathy lehajtotta a fejét, előrehulló sötét tincsei eltakarták az arcát.

― Ryan nem fogadta túl jól a hírt. De ne aggódj, jól vagyok.

― Ő viszont nem lesz az túl sokáig...

Cathy kétségbeesetten felé fordult, nem palástolva aggodalmát. Emiatt még inkább bosszús lett a fiú.

― Kérlek, kérlek, ne bántsd őt! A barátom volt, és ez mindig is jelenteni fog számomra valamit. Nem akarom, hogy baja essen.

― Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

― Igen. Kérlek, Pan! Ne foglalkozz vele többet. Kezeld úgy, ahogy eddig is.

Pan megfeszítette az állkapcsát, fogai fájdalmasan egymáshoz préselődtek.

― Meglátom, mit tehetek. Térjünk át másra. Igaz, hogy sütit akartok lopni tőlem?

Cathy arcát elöntötte a pír, zavartan rugdosni kezdte a földet bakancsa orrával. Látta, hogy enyhén remeg a teste. A lány még mindig félt tőle, amit nem értett, de megszállta a magabiztosság. Legyőzhetetlennek érezte magát ― és hát lényegében az is volt.

― Mi semmi ilyesmit nem terveztünk, nem tudom ki mondhatott neked ilyen butaságot ― hebegte a lány. Rémesen rosszul tudott hazudni.

― Az értesüléseim nem szoktak tévesek lenni. ― Pan szemöldöke feljebb kúszott. ― Miért nem kértél meg egyszerűen?

― Mert...

Ekkor lépteket hallott maga mögül. Hook végre készen állt az indulásra, sejtelmes vigyorral figyelve kettősüket. Pan nem örült, hogy félbeszakította őket, de vissza kellett vinnie a kapitányt a hajóra, hogy csupa haszontalan dologgal töltse a nap hátralevő részét.

― Mindjárt folytatjuk ― mondta Cathynek.

A nap kezdett lenyugodni, és a kalózok is visszatértek már a Jolly Roger fedélzetére. Pan elbúcsúzott Hooktól, majd pár pillanatig még elálldogált a homokban, hallgatva a hullámok moraját. Észrevette az elrepülő árnyékot, talán egy újabb gyerekért indult éppen, aki Sohaország varázsának részese akart lenni. Vagy csak azért repkedett, mert nem volt semmi más, amivel eltölthette volna az idejét.

Hirtelen eszébe jutott, hogy itt hagy mindenkit, boldoguljanak, ahogy csak tudnak, és többé már nem az ő gondja lesz vigyázni a szigetre.

De akkor meg mi értelme lenne az életének?

* * *

Cathy fázósan összehúzta magát, unottan várva Panre, hogy visszatérjen. Nem úgy látszott, hogy a fiú dühös lenne, de nála sosem lehetett tudni. Intett Bae-nek és Timmynek, hogy menjenek el nélküle aludni. Ryan tüntetően keresztülnézett rajta, Johnnyékhoz csapódott az ő társaságuk helyett. A lány furcsa ürességet érzett a mellkasában.

A hideg szél borzongásra késztette, és nem igazán örült, hogy egyedül maradt a szirten. A tűzrakóhelyről még vékony csíkban szürke füstcsík szállt az ég felé, a parázs sem aludt el teljesen. Azon morfondírozott, hogy odaüljön-e, de akkor Pan termett mellette a semmiből villámcsapásszerűen.

Halkan felsikkantott.

― A szívbajt hoztad rám ― mondta idegesen a fiúnak, és sikerült észrevennie a kezében tartott dobozt. Meglepetten elkerekedtek a szemei.

― Szóval miért is nem szóltál nekem, hogy sütit szeretnél?

― Mert hát... nem én akartam, hanem Timmy. És úgy gondoltam, hogy önszántadból nem adnál neki.

― Neki nem is, de neked igen... most az egyszer.

Cathy nyújtotta a kezét, de Pan nem mozdult. Felöltötte jellegzetes önelégült vigyorát.

― És mit kapok cserébe?

Cathy próbált bosszúsnak tűnni, de nem tudta elfojtani feltörő mosolyát.

― Kaphatsz egyet a sütikből.

― Engem nem érdekelnek az édességek.

― De én igen? ― kérdezte Cathy incselkedően, kérdőn bámulva a fiúra. Örült, hogy ő is képes volt valamilyen érzést kiváltani a másikból.

Pan félredöntött fejjel figyelte őt, zöld szemei fényesen rajzolódtak ki a sötétben.

― Mindjárt megtudod a választ.

Pan közelebb lépett hozzá, egy kézzel magához rántva őt, könnyedén, és Cathy hagyta, hogy nyelveik tánca elűzze tőle a szomorúságot, az aggodalmait. Hallotta, hogy leesik a sütisdoboz, és boldogan belemosolygott a csókjukba.