Cathy beavatása után a többi fiú újra fegyverforgatást kezdte gyakorolni a saját kezűleg kihegyezett botokkal és lándzsákkal. Felix egy kővel élesítgette kését, nem törődve Cathy mogorva pillantásaival. A lány hamar elunta magát az elveszett fiúk között, és eldöntötte, hogy körülnéz a közelben, hátha rábukkan Wendyre.

A tisztást elhagyva talált egy kitaposott ösvényt, aminek láttán feléledt benne a remény. Szaporázni kezdte lépteit, de hirtelen láthatatlan falnak ütközött. Meglepetten huppant a fenekére, a döbbenet nagyobb volt benne, mint a fájdalom.

― Hová-hová, kicsi Cathy? ― Pan magasodott fölötte diadalittas arckifejezéssel. A lány bosszúsan felállt, leporolva magáról a ráragadt fűszálakat.

― Csak indultam fürdeni egyet. Elég mocskosnak érzem magam.

― Az mindjárt más. ― A fiú a semmiből elővarázsolt pár ruhaneműt, majd a lány kezébe nyomta. ― De a patak, attól tartok, az ellenkező irányban van ― tette hozzá gúnyosan.

Cathy elvette tőle a tiszta ruhákat.

― Még nem igazán tudok tájékozódni, ugyanis valahogyan eltűnt a térképem  ― vágott vissza. ― Ha esetleg megkaphatnám…

― Felesleges. Mi is megvagyunk anélkül.

Pan egy másik ösvényre mutatott.

― Pár perc múlva odaérsz a patakhoz.

Cathy szó nélkül elindult, tudva, hogy kár a további próbálkozásért. Csalódott volt, hiszen már olyan közel érezte magát a céljához. A láthatatlan fal biztosan azért volt ott, hogy ő ne találhassa meg Wendyt, de kellett lennie más módnak is, hogy megközelíthesse azt a helyet, ahol barátnőjét fogva tartják. Legközelebbi alkalommal éberebb lesz, és gondoskodik róla, hogy a fiú ne követhesse.

Valóban hamar odaért az említett patakhoz. Levetette magáról mocskos ruháit és elmerült a hideg, frissítő habokban. Őszintén reménykedett, hogy ezúttal senki sem figyeli. Gyorsan leöblítette a haját is, és jobb híján régi ruháival törölte szárazra magát. Utána belebújt az elővarázsolt fehér vászoningbe, sötét nadrágba és a puha bőrcsizmákba, de bal lábfejét előtte levelekbe csavarta. A haja vizes maradt, és lelógott egészen a könyökéig. Már igazán ideje volt, hogy levágja, de nem volt nála semmi éles, és gyanította, hogy Pan nem fog a kezébe kést adni.

Visszaindult a táborhelyre, s szerencsére nem tévedt el. Pár fiú eltűnt, a többiek pedig harcoltak vagy a földre rajzoltak. Se Pant, se Felixet nem látta a társaságban.

― Hol vannak a többiek? ― kérdezte Timmytől. A kisfiú tűnt a legrokonszenvesebbnek és legfélénkebbnek. Úgy vélte, hogy tőle nem kell tartania.

― Vadásznak, hogy legyen mit vacsoráznunk. Engem sose visznek magukkal, azt mondják, hogy csak útban lennék ― panaszolta. Cathy vigasztalóan megpaskolta a hátát.

― Te mióta vagy itt?

― Csak két hete, én voltam az újonc, amíg meg nem érkeztél.

― Érkeztünk ― javította ki Cathy. – Biztos te voltál az utolsó? ― kérdezte összeszorult torokkal. Ha Bae nem érkezett meg, akkor hova kerülhetett?

― Nem, két napja jött egy fiú, de eltűnt nyomtalanul, senki sem tudja, hova lett. Pan biztos meg tudná találni, de annyira nem érdekli. Mindig csak egy bizonyos fiút keres.

― Milyen fiút? ― tudakolta Cathy kíváncsian. Timmy összeszorította a száját.

― Azt hiszem, arról nem beszélhetek.

― Értem. Bántana, ha beszélnél róla?

― Ki?

― Pan.

― Nem hiszem. Nem szokott bántani, de azért nem akarom feldühíteni. Félek tőle ― mondta a kisfiú.

― És nem tudod, hogy Wendy miért van fogságban, de én nem?

― Wendy hasznos lehet a családja miatt, kényszerítheti őket dolgokra a lány életéért cserébe. De neked nincs senkid, nem tud másokat zsarolni veled. Szerintem végül te is egy ketrecben fogod végeznu, de Pan előbb szórakozni akar egy kicsit. Szeret játszani... sőt, imád.

Cathy dühtől elvörösödő arccal ökölbe szorította a kezét.

― Velem aztán ne szórakozzon! Miután kiszabadítom Wendyt, behúzok neki egyet…

Timmy felnevetett.

― Azt megnézném.

Cathy rámosolygott.

― Te hogy kerültél ide? Mindenkit az árnyék hozott?

― Engem igen. ― Szürke szemei szomorúan csillogtak. ― Azt hittem, hogy majd pár napot maradok, aztán pedig hazamegyek, és a szüleim örömükben újra együtt lesznek. De nem enged haza. Nincs kiút Sohaországból.

― Timmy, ha találok kiutat, ígérem, hogy velünk jöhetsz. ― Cathy megszorította a kisfiú kezét.

― Biztos?

― Igen, de ne mondd el Pannek!

― Nem fogom.

Ekkor lábdobogást hallottak, futó léptek zaját. A vadászok visszatértek, ezúttal elejtett nyulakkal a kezeikben.

― Különös, én eddig egy állatot se láttam ― mondta a lány.

― Pan biztos tudja, hol keresse őket.

― Tessék. ― Pan odalépett hozzájuk és két kést dobott eléjük hanyag mozdulattal. Az egyik majdnem beleállt Timmy lábába. ― Látom, hogy unatkoztok, úgyhogy megnyúzhatjátok őket.

Timmynek rémülten elkerekedtek a szemei. Cathy rezzenéstelen arccal felvette a nyúzókést. Egy pillanatra sem akart gyengeséget mutatni.

― Én nem akarom ― szólt a kisfiú.

Pan felvonta a szemöldökét.

― Azt hittem, szeretnél vacsorázni.

― Csinálok valami mást helyette, csak ne kelljen megnyúznom őket! ― kérte elborzadva.

― Majd én megcsinálom egyedül ― ajánlotta fel Cathy. Timmy hálásan, Pan pedig meglepve nézett rá.

― Igyekezz, hogy fél óra alatt kész legyen!

Cathy még sose nyúzott meg semmit, de nem akarta, hogy Timmynek rossz legyen. Kezdte megkedvelni a kisfiút, aki Wendy öccseire emlékeztette.

― Felix, mutasd meg neki, hogy kell! ― vetette oda Pan, majd vissza se nézve elsétált.

Cathynek végre eszébe jutott, hogy pontosan mi is zavarta Felixszel kapcsolatban. Talán róla beszélt a nő, aki Londonban kenyeret vett tőle, akinek személyesen vitte ki a rendelést: a fél éve eltűnt fiáról. Felix pedig azt mondta, hogy fél éve él itt. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de meg kell tudnia, hogy a két személy egy és ugyanaz-e.

― Te nem Londonban éltél korábban?―  kezdte ártatlanul a cseverészést.

― De ― felelt Felix rá sem pillantva. Gyakorlott mozdulatokkal fejtette le a nyúl bőrét a húsáról. ― Inkább ide figyelj!

― A Flower Streeten? ― folytatta a lány makacsul. Felix végre abbahagyta a nyúzást, és hajlandó volt tudomást venni róla.

― Honnan tudsz te erről? ― kérdezte gyanakodva.

― Találkoztam édesanyáddal.

A fiú néma maradt.

― Tudod, még mindig keres. Nagyon hiányzol neki.

― Persze. ― Felix hangja keserű volt. ― Míg vele voltam, nem törődött velem.

― Biztosan jóvátenné a hibáit, ha visszakapna téged.

― Soha ― köpte a fiú. ― Ez az otthonom.

― Nem hiányzik? ― kérdezte Cathy gyengéden.

― Nem. ― Felix ledobta a kést. ― Csináld, ahogy mutattam!

Azzal otthagyta őt.

Cathy nekilátott a munkának, kevésbé precízen, mint Felix. Gusztustalan volt megnyúzni a nyulakat, de legalább sikerült erőt vennie magán, és nem hányta el magát. Ezt egy jó előjelnek vélte.

Közben a fiúk megrakták a tüzet és elővették a nyársakat.
Mire végzett, görcsbe állt a csuklója és a hüvelykujja, de büszke volt magára. Az első feladatát nem rontotta el.

― Gratulálok, Cathy ― lépett oda hozzá Pan. ― Átmentél ezen a teszten.

A lány nem reagált. Megpróbálta kikerülni a fiút, de az sorompóként elzárta előtte az utat a karjával.

― Mi az? ― csattant fel Cathy.

― Beszélnünk kell.

Cathyt egyszeriben félelem kerítette hatalmába.

― Kövess! ― mondta Pan, majd eltűnt a fák között. A lány tehetetlenül utána indult.

* * *

Cathy nem sejtette, hogy hová vezeti őt Pan, de kezdett kíváncsivá válni. A fiú anélkül csörtetett előre, hogy akár egyszer is hátrafordult volna. Eléggé eltávolodtak a táborhelytől, és nyugtalanította a lányt, hogy kettesben maradt Pannel. Tudta, hogy az erőviszonyok nem neki kedveznek, ezért résen kellett lennie.

― Itt már senki sem zavarhat meg. ― A fiú megállt egy sziklaszirt szélén. Cathy lepillantva csak a tengert látta, a hullámok ritmikusan csapódtak neki a csipkézett köveknek. Nem vitás, innen egy zuhanás a biztos halálhoz vezetne.

― Mit akarsz? ― kérdezte barátságtalanul. Balsejtelmei keselyűkként köröztek elméjében.

― Az igazságot. Tudni akarom, hogy miért vagytok itt igazából.

― Már elmondtam. Magányos voltam, és kellett egy hely…

― Hazudsz. ― Cathy állta a fiú zöld szemének átható pillantását, bár kicsit beleremegett.

― Ez az igazság.

― Mindjárt meglátjuk. Remélem, nem bánod, ha teszek egy kis kísérletet ― mosolygott Pan, és kezében megjelent egy pánsíp.

― Hm, csak nyugodtan.

Cathy nem értette, hogy mire kell ez az eszköz a fiúnak, de türelmesen figyelte, ahogy Pan fújni kezdte. Azonban nem hallott semmit. Zavartan bámult a hangszerre, amelynek elvileg zenét kellett volna szolgáltatnia.

― Tetszett a dal? ― kérdezte a fiú pár perc múlva gúnytól csepegő hangon.

― Nem hallottam semmit ― felelt a lány zavartan. Pan szemének villanásából rájött, hogy hatalmas hibát követett el.

― Tudod, Cathy, ez egy különleges síp. Ezzel gyűjtöttem össze az első elveszett fiúkat… Csak azok hallják a csalogató dallamot, akik magányosak, akikkel senki sem törődik. De most kiderült, hogy te nem ilyen vagy. Úgyhogy még egyszer megkérdezem: mit kerestek itt?

Cathynek semmilyen értelmes hazugság nem jutott eszébe. Talán elmondhatná az igazat, hisz úgysem látta Bae-t a fiúk között. Barátjának biztos sikerült találnia egy kiutat és elhagyta a szigetet, vagy pedig rálelt egy biztonságos menedékhelyre, ahol elrejtőzhetett.

― Azért jöttünk, hogy megtaláljunk valakit ― válaszolta végül.

― Kit? ― Pan érdeklődőnek tűnt, talán túlságosan is. Cathy már szólásra nyitotta a száját, de hirtelen eszébe jutott, mit mondott Timmy Bae-ről ― Pan meg tudná találni a fiút, csak nem érdekli eléggé. Ám ha kiderülne, hogy miatta vannak itt, a fiúval tudná zsarolni őket.

― Egy… kalózt ― mondta ki az első dolgot, ami eszébe jutott.

― Igen? És hogy hívják azt a kalózt?

― Öhm… Hook kapitány.

Pan őszintén meglepettnek látszott.

― Hookot? De miért?

― Csak kíváncsiak voltunk rá. Sok történetet hallottunk a legendás Hook kapitányról. Abban reménykedtünk, hogy részt vehetünk mi is egy kalandban vele. A mesék szerint tud utazni a világok között.

Pan hitetlenkedve felvonta az egyik szemöldökét.

― Nos, ez a legendás kalóz nekem dolgozik, és sajnos most pont nem tartózkodik Sohaországban. Elhajózott sütit venni az elveszett fiúknak.

― Sütit? ― csodálkozott Cathy.

― A híres Hook elég mélyre süllyedt, nem igaz?

― Miért dolgozik neked?

― Az már egy másik történet ― mosolygott a fiú.

― Akkor most, hogy már tudod az igazat, megengeded, hogy találkozzak Wendyvel?

― Nem. Sokkal szórakoztatóbb lesz figyelni a szenvedését, ha majd elmesélem neki, mennyire jól érzed magad a társaságunkban, ahelyett, hogy őt keresnéd.

― Te szörnyeteg! ― fakadt ki Cathy utálkozva. Nekirontott Pannak, de a fiú könnyűszerrel elkapta és hátracsavarta a karját.

― Hát még mindig nem jöttél rá? Ellenem semmi esélyed.

Cathy hátrarúgott, egyenesen Pan térdébe. A fiú a hirtelen jött fájdalom hatására elengedte, és a földre rogyott. Cathy otthagyta és rohanni kezdett a fák közé.

Minél hamarabb meg kellett találnia Wendyt, mielőtt Pan a hazugságaival elszakíthatná tőle a barátnőjét. Tudta, hogy miért nem hallotta a sípszót: egyedül Wendy miatt nem érezte magát magányosnak és elveszettnek. De szegény barátnőjének minden oka megvolt rá, hogy az legyen. Nem hagyhatta, hogy a szőkéből kivesszen a remény.

Nem hallotta maga mögött a fiú lépteit, és ezt baljós jelnek tekintette. Hátrapillantott, de semmit se látott, csak a fák árnyékait.

― Itt vagyok ― hallatszott a hang fentről. Felemelte a fejét, és észrevette, hogy Pan... repül. Erre meg hogy képes?

A fiú levigyorgott rá, és kissé lejjebb ereszkedett a levegőben. Könnyűszerrel elérhette volna a lányt.

Cathy gyorsított az iramon, de nem volt hozzászokva a sebes iramhoz, és a tüdeje hamar szúrni kezdett az erőfeszítéstől. Hallotta az elveszett fiúkat a közelből, tehát a tábor közelében haladhatott. Wendynek is arrafelé kellett lennie!

Újult erővel szedte lábait, és ráfordult arra az ösvényre, aminél a láthatatlan fal volt. Tudta, hogy Pan varázsolta oda, de valami módon biztosan meg lehetett semmisíteni.

― Add fel, Cathy! ― mondta Pan, aki most már mellette repült. Megragadta a lány vállát, de Cathy belekarmolt a fiú kezébe és kiszabadult a szorításból. Kicsit lassított, de még így is olyan erővel szaladt bele a falba, hogy két métert hátrarepült.

Tüdejéből kiszorult a levegő, és a fejének sem tett jót az újabb esés. Megpróbált feltápászkodni, de nagyon megszédült, a táj mintha forgott volna körülötte. Elmosódva látta, hogy Pan leereszkedett mellé.

― Sosem tanulsz a hibáidból? ― kérdezte gúnyosan.

― Te… szemét ― nyögte ki Cathy megmaradt erejével, majd elsötétült előtte a világ.