Teltek a hetek, s Cathy egy nap arra eszmélt, hogy már egy hónapja Sohaország nem vágyott vendégszeretetét élvezi. Ezalatt az idő alatt még jobban összebarátkozott Timmyvel és egy másik elveszett fiúval, Ryannel. Ryan vele egykorú vékony, vörös üstökű, jó kedélyű fiú volt, aki mindig felvidította a lányt, ha az elcsüggedt, ami elég gyakran előfordult. Ugyanis Hook hajója elment, és vele együtt elúszott a lehetőség is, hogy elmeneküljenek a kalózokkal. Cathynek ráadásul nem volt alkalma Bae-t keresni, mert Felix a sarkában volt, még akkor is követni akarta a lányt, mikor az fürödni ment; Cathy nem győzte lerázni magáról az enyhén paranoiás fiút. Sejtette, hogy Pan állította rá Felixet, hogy ne okozhasson semmilyen galibát.

Cathy igyekezte elkerülni Pant, és már a vadászatokra sem jelentkezett, ami lehet, hogy gyanakvást keltett a fiúban ― bár Cathy azzal magyarázta ki magát, hogy a farkas támadása óta félt a sűrűbe merészkedni, amiben volt némi igazság. Az eset élénken megmaradt az emlékezetében.

A lány csak próbált beolvadni, mintha ő maga is egy elveszett fiú lenne (vagy, az ő esetében, elveszett lány), és a jó magaviselete jutalmául minden nap ő vihette Wendynek a reggelit. Egyre tovább és tovább maradt barátnője mellett, és tartotta benne a lelket, mindenféle történetekkel szórakoztatta, hogy a másik ne unja halálra magát a fogságban. Felixnek természetesen nem tetszett, hogy Cathy ennyi engedményt kapott Pantől, de nem merte kétségbe vonni főnöke ítélőképességét. Mindig a lányon tartotta fél szemét, hátha valami hibát követ el, és akkor nyugodt szívvel megszabadulhatna tőle ― élve vagy halva…

Cathy nem értette, miért olyan ellenséges vele Felix, mikor nem tett ellene semmit, de próbálta figyelmen kívül hagyni őt. Legtöbb idejét Timmyvel és Ryannel töltötte ― a másik fiúnak is elárulta, hogy miért jöttek Sohaországba. Sajnos Ryan sem tudta, hol lehet Bae, szerinte a fiúnak sikerült az elképzelhetetlen, és megszökött. A vörös hajú sem élvezte már annyira az elveszett fiú szerepét, bár neki nem volt családja, akihez visszamehetett volna. Cathy azért neki is megígérte, hogy ha talál valami kiutat, akkor magával viszi.

Ám mindez még a jövő zenéje volt, először túl kellett élnie az életet Pan felügyelete alatt.

― Na, ki akar jönni vadászni? ― kérdezte Pan. Sok volt a jelentkező, de Cathy csak folytatta tovább a fafaragást. Elhatározta, hogy ha már igazi fegyvert nem kaphat, akkor csinál magának egy lándzsát, ami azért több a semminél. 

A táborra hirtelen némaság borult, mikor nesztelenül berepült közéjük az árnyék. Valamit suttogott Pannek, mire a fiú türelmetlenül bólintott.

― Rendben, akkor Johnny vezeti a csapatot! Addig ne jöjjetek vissza, amíg nem szereztetek elég vadat, értitek?

― Igen ― felelt a nagydarab fiú, és a tízfős társaság elvonult. Cathy Timmyvel, Ryannel és még pár gyerekkel a helyén maradt. A lány az elsuhanó árnyékra pillantott és megborzongott. A hideg is kirázta a lény láttán, aki Pan legrégebbi és leghűségesebb szolgálója volt.

― Van egy jó hírem ― fordult Pan az ottmaradottakhoz. ― A Jolly Roger újra itt van. Szükségem lesz pár segítő kézre a rakodáshoz.

― Én segítek! ― pattant fel Cathy azonnal. Már nagyon kíváncsi volt a rettegett kalózhajóra.

― Én is jövök ― jelentette be Ryan, és biztatóan a lányra mosolygott. Pan nem igazán örült nekik, legalábbis Cathy ezt szűrte le mogorva arckifejezéséből. Ám rajtuk kívül senki másnak nem fűlött a foga a munkához.

― Jól van, jöhettek. Ne feledjétek a szabályt! Tilos szóba állni a kalózokkal.

― Tudjuk ― morogta Ryan, de a lány néma maradt.

Cathy izgatottan indult el Pan után, aki kivezette őket az erdőből. A tengerpart olyan részére értek, melynek partja homokos volt. Cathy levette a cipőjét és feltűrte a nadrágját ―  a farkas harapása nagyjából begyógyult, csak egy hosszúkás, ezüstös heg őrizte a támadás nyomát.

― Nézd! ― mutatott előre Ryan, de Cathy akkorra már észrevette a termetes hajót, amely a közelben horgonyzott. A palló le volt eresztve, és megtermett kalózok pakolták le a sütikkel teli ládákat és hordókat.

― Na végre ― morogta egy szakállas, viharvert ábrázatú férfi, akinek oldaláról méteres kard lógott le. ― Hook már kezdett türelmetlenkedni.

― Miért, mi sürgős dolga van? ― kérdezte Pan gunyorosan.

― Felröppent a hír, hogy egy kis sziget királya halott. Hook még a többi fosztogató előtt oda akar érni. A legénység éhezik a zsákmányra. Folyton csak a süteményszállítás…

― Ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam? ― sóhajtott fel tettetett kétségbeeséssel a fiú. ― Egyébként hol van, a kabinjában issza halálra magát?

― Igen ― felelt a kalóz és legurította az utolsó hordót, ami tompa puffanással érkezett meg Cathy mellé. ― Akarsz beszélni vele?

― Nincs semmi halaszthatatlan megbeszélnivalónk. Egy hónap múlva várlak titeket vissza!

― Úgy lesz ― mormogta a férfi, és visszatért a fedélzetre. Cathy alig bírta titkolni csalódottságát. Rémesen vágyott rá, hogy lássa a rettegett Hookot, aki annyi mese főszereplője volt a világukban.

― Mi a baj? ― kérdezte Ryan, aki észrevette a lány szomorú ábrázatát.

― Semmi. ― Cathy bízott benne, hogy a következő alkalommal találkozhat a férfivel.

A Jolly Roger lassan távolodni kezdett a parttól. Cathy csüggedten pillantott utána, majd egy pillanat múlva elkerekedtek a szemei. A hajú ugyanis emelkedni kezdett, és csodával határos módon felszállt a levegőbe.

― Ez meg hogyan lehetséges? ― ámult el a repülő vízi jármű láttán.

― Különleges vitorlája van ― válaszolt Pan, akinek jelenlétéről a lány már majdnem elfeledkezett. ― Ennek segítségével képes más birodalmakba utazni.

― Hihetetlen ― motyogta Ryan is. Pan ingerülten nézett a két bámészkodóra.

― Nem azért vagytok itt, hogy segítsetek?

― De, persze ― eszmélt fel Cathy. ― Hova kell ezeket vinnünk?

― Nem messze van a raktár. Te gurítsd azt a hordót, Ryan, te vigyél egy ládát, a többit én elintézem.

Cathy engedelmeskedett és gurítani kezdte a hordót. Ryan nyögve emelt fel egy dobozt.

― Nehéz? ― érdeklődött Cathy sajnálkozva.

― Eléggé.

Cathy elgondolkozott, hogy mi szüksége lehet Pannek ennyi sütire, ha nem adja oda az elveszett fiúknak. Nem hitte, hogy a fiú egymaga enné meg az összes édességet, akkor sokkal mázsásabb súlya lenne. Vajon mire kellhet neki ekkora mennyiség?

― Mozogj, Cathy! ― szólt rá Pan. ― Így az életben nem érünk oda.

Cathy bosszúsan a fiúra pillantott, majd tátva maradt a szája. Pan mellett négy láda volt a levegőben ― a fiú könnyűszerrel lebegtette azokat.
A lány megdöbbent, mekkora ereje van Pannek. Persze tisztában volt azzal, hogy tudott repülni és védőbűbájt csinálni, de még sosem látta varázslás közben. Lenyűgözte s egyben meg is rémítette a fiú képessége, s kíváncsi volt, hogy vajon mi mindenre lehet még képes.

Pan észrevette, hogy Cathy továbbra is őt nézi, és megvillantotta szokásos gúnyos mosolyát, ami a védjegyének bizonyult.

― Mi tetszik ennyire?

Cathy zavarba jött, és inkább csendben maradt. Pant követve gurította a hordót, Ryan lemaradva cipelte a ládát.

― Minek kellünk mi, ha egyedül is el tudnád ezeket vinni? ― kérdezte végül a lány. Beértek a fák közé, és ekkor Cathy észrevett egy csapóajtót a földben.

― Hogy valami hasznotok legyen ― felelt Pan. ― Itt leteheted, majd leviszem ezeket egyedül.

― Segíthetek ― ajánlkozott Cathy, aki egyre kíváncsibb lett, mi rejtőzhet a titkos raktárban.

― Hidd el, megoldom. Gyere már, Ryan! Lassabb vagy, mint egy lány.

Erre Cathy és a fiú is elpirult mérgében. Egyikük sem kommentálta a beszólást, de gyorsan otthagyták Pant. Cathy remélte, hogy Ryan tudja az utat visszafelé a táborba, mert az ő tájékozódási képessége még mindig rémes volt.

― Elegem van belőle ― morogta a fiú.

Cathy alig tudott lépést tartani vele, olyan gyorsan csörtetett előre.

― Nem lehetne… fellázadni ellene?

Ryan úgy meredt rá, mint egy elmebetegre.

― Ha mindenki fellázadna, akkor is ő győzne, Cathy. Ellene semmit sem tehetünk. És jobban belegondolva annyira nem is rossz itt az élet. Csak unom, hogy mindig érezteti, hogy ő a fönök.

― Élvezi, ha irányíthat másokat ― tette hozzá a lány. ― Bárcsak elengedné Wendyt! Akkor velünk élhetne a táborban, és egy lépéssel közelebb kerülnénk a meneküléshez.

― Ezt Pan is tudja, úgyhogy nem fogja elengedni a barátnődet. Soha.

Ez kimondva rémesen hangzott, de a vörös hajúnak igaza volt. Pan nem engedné, hogy Cathy és Wendy együtt legyenek. Cathynek ötlete sem volt, hogyan segíthetne barátnőjén, vagy hogy miképpen találhatná meg Bae-t a szigeten. Cselekedni szeretett volna, de… valami mindig közbejött. Vagy Felix, vagy Pan figyelte őt árgus szemekkel, várva, hátha szökni próbál, és biztos volt benne, hogy akkor ő is egy ketrec kényelmét élvezhetné hátralévő napjaiban.

Ryan irányításával hamar visszaértek a táborba, és Cathy egyből Timmyt kezdte keresni a fiúk között, de sehol sem látta a legfiatalabb tagot.

― Hol van Timmy? ― kérdezte Johnnytól, aki éppen az ebédre hozott mókusokat nyúzta nagy szakértelemmel.

― Biztosan fürdik.

Cathy bólintott, majd leült Ryannel egy fa tövébe. Mint mindig, ha kettesben maradtak, most is azt kérte, hogy Ryan meséljen magáról. A fiú eddig elég szűkszavúan nyilatkozott a családjáról, azt mondta, hogy szülei már évek óta halottak voltak, mikor Pan hívogató sípja szavának áldozatul esett. Arról is beszélt, milyen volt az egyik első elveszett fiúnak lenni a szigeten.

― Először még nem volt semmink, se fegyvereink, se étkezőeszközeink, mindent mi készítettünk magunknak fából. Pan nem segített, pedig tudtuk, hogy képes varázsolni, és egy szempillantás alatt mindenünk meglett volna. Így minden nappalunk munkával, az este viszont szórakozással telt.

Cathy értette, hogy miről volt szó. Mióta a szigeten volt, Pan minden napnyugtakor játszott a fiúknak a sípján, akik a dal hallatán táncolni és vigadozni kezdtek a tábortűz körül. Cathy viszont még mindig nem hallotta a mágikus hangszert, ugyanis továbbra sem volt magányos és elveszett. Ez cseppet sem tetszett Pannek, de nem tehetett ellene semmit. Ilyenkor a lány szánakozva figyelte a fiúkat, amint a tűz körül ugráltak, tudván, hogy sokkal rosszabb soruk volt nála.

― Egyre többen lettünk, de Pan sosem volt elégedett. Egy bizonyos fiút keresett, és keres most is. Lehet, hogy sosem találja meg.

― Milyen fiút? ― szólt közbe Cathy.

― Nem tudom, csak azt, hogyha megtalálja… szegény gyerek nem fog sokáig élni.

Cathy megremegett.

― Akkor a fiúnak szerencséje van.

― Egyelőre.

Elhallgattak. Cathy kíváncsi volt, miért keres Pan egy bizonyos fiút, de önszántából sosem árulná el a lánynak. Miért akarna Pan megölni egy ártatlan gyereket? A fiú ugyan gonosz volt, de ennyire nem. Vagy ezek szerint mégis?

― Ha már itt vagytok, segíthetnétek! ― dörrent rájuk Johnny, megunva a mesedélutánt.

Cathy felhúzta a mókusokat a nyársakra, míg Ryan nagy nehezen tüzet gyújtott. Dolga végeztével a lány körülnézett, de Timmynek még mindig nem lelte nyomát.

― Vajon hol lehet? ― sóhajtott, és idegesen beharapta az ajkát. Ryan megnyugtatásképp megveregette a lány vállát.

― Az ebédet ki nem hagyná. Hidd el, mindjárt itt lesz.

― Ajánlom, hogy igazad legyen.

A hús lassan sült a lánfok felett, de Timmy csak akkor érkezett meg, mikor már nekiláttak az első falatoknak.

― Hol voltál? ― kérdezte Cathy megkönnyebbülve. A fiúcska megrázta a fejét és egy szót tátogott: később. A lány nem tudta mire vélni ezt a titokzatoskodást, de azután észrevette Felixet, aki összehúzott szemekkel méregette őket. Így hát némán fogyasztották el ebédjüket, a csendet csak a csámcsogás és evés zajai törték meg. Miután végeztek, szétdobálták a csontokat és eloltották a tüzet. Cathy kihasználta, hogy senki sincs a közelükben, és arrébb vonszolta a kisfiút a többiektől.

― Mi az, amit mások előtt nem mondhatsz el? ― támadta le Timmyt.

― Bocsi, csak Felix figyelt, és ő mindent jelent Pannek.

― Most nincs itt, úgyhogy mesélj!

Timmy is körülnézett a biztonság kedvéért, majd annyira lehalkította a hangját, hogy Cathynek közelebb kellett hajolnia, hogy megértse.

― Azt hiszem, megtaláltam Bae búvóhelyét.

Cathy úgy érezte, megfordul vele a világ, s a szíve azonnal gyorsabb ütemben kezdett verni a hír hallatán.

― Ez komoly?

― Igen. Mozgást hallottam a fák közül, ezért követni kezdtem azt a valamit. Nagyon sokáig mentem, már kezdtem azt hinni, csak képzelődtem, de találtam egy szürke sálat.

Timmy elővette az említett anyagdarabot, mire Cathynek elkerekedtek a szemei. A sál Bae-é volt.

― Egy földalatti üreg közelében hevert. Nem mertem lemenni oda és szétnézni, de szerintem ott bujkál.

― Ó, Timmy! ― ölelte meg Cathy a kisfiút. ― Remélem, igazad van!

― Mi ez a nagy örömködés?

Ryan lépett oda hozzájuk, szemeiben kíváncsiság égett, ahogy a lányra pillantott.

― Majd később elmagyarázom, de most el kell mennem. Ha Pan kérdezősködne, mondd azt, hogy fürödni mentem, jó?

― Rendben ― egyezett bele a vörös hajú csalódottan.

― Köszönöm!

Cathy utasította Timmyt, hogy vezesse el őt oda, ahol a sálat találta.

― Nem biztos, hogy újra megtalálom azt a helyet ― nyögte a kisfiú.

― Legalább próbáld meg!

― Ne kiabálj velem!

― Nem kiabálok! ― vágott vissza Cathy, de rájött, hogy Timmynek igaza van. Túlságosan elragadták az indulatok. ― Bocsáss meg, csak nagyon izgulok.

― Tudom. Menjünk, mielőtt Pan vagy valaki más észrevesz.

Gyorsan elhagyták a tábort. Timmy bizonytalanul haladt előre, látszott, hogy nehezen eleveníti fel az útvonalat. Többször is megállt gondolkodni, ilyenkor a lány türelmetlenül toporogni kezdett. Az idegei kezdték felmondani a szolgálatot.

― Nyugalom! ― szólt rá Timmy is, megelégelve a lány idegességét. ― Azt hiszem, errefelé kell menni. Már nem lehetünk messze.

Egy kitaposott ösvényen haladtak, ami reménykedéssel töltötte el Cathyt. Lehet, hogy Bae volt az, aki erre járkált. A fiú igencsak jó búvóhelyet találhatott, ha Pan nem fedezte fel.
De nem szabad elfeledkeznie arról az eshetőségről sem, hogy a fiú már régen elhagyta a sálat, és azóta továbbállt. Erre is fel kellett készülnie lélekben, a csalódásra ugyanúgy, mint az örömre.

A lány ekkor puha léptek zajára figyelt fel. Megragadta Timmy karját és csendre intette. A motozás elhalt, de a lánynak nem múlt el az a baljós érzése, hogy nincsenek egyedül.

― Maradj itt! ― súgta a fiúnak, majd széthajtotta a bokrok ágait és körülnézett. A levelek felett egy borzas hajú, szőke nővel nézett farkasszemet. A nő sebesen mozgott, s egy szempillantás alatt kést szorított a lány torkához.

― Timmy, fuss! ― mondta a kisfiúnak. A nő szeme megvillant, de elkésett. Timmy szerencsésen megmenekült.

― Mit kerestetek itt? ― kérdezte a lánytól, a fegyvert továbbra is nyaka érzékeny bőrének nyomva.

― Egy barátunkat. Nem találkozott vele? Baelfire-nak hívják.

― De, találkoztam vele. Kötve hiszem, hogy a barátai lennétek. Pan küldött titeket?

― Nem! ― tiltakozott Cathy. ― Mondja meg, hol van Bae!

― Egy kis szerencsével már messze innen. ― A nő leengedte a kést.

Cathy csalódottan a földre roskadt. Tehát az egész a semmiért volt. A semmiért jöttek a szigetre, a semmiért estek örökre csapdában itt, Sohaországban. Bae valahogy elmenekült, és ők nem fognak rájönni, hogy hogyan csinálta. Wendy börtönben van, ő pedig Pan élő játékszere. Nem lett volna szabad beleegyeznie az ideutazásba. Élete legnagyobb hibáját követte el.

Észre sem vette, mikor kezdtek könnyei végigfolyni az arcán. Tehetetlennek és gyengének érezte magát. Reményvesztettnek.

― Jól vagy? ― kérdezte a nő, ezúttal jóval gyengédebben.

― Nem ― felelt Cathy. ― Egyáltalán ki maga?

― Tinkerbell vagyok. Ne főzzek neked egy kis teát?