- Leszel velem párban? - fordult Dracohoz Greta a bűbájtan első perceiben.

- Crackkal vagyok - válaszolt a fiú.

- De akkor Monsro egyedül van. Ha pedig te velem vagy, akkor mindkettőjüknek lesz párja. Légyszi, Draco - nézett rá könyörgően. A mardekáros egyszerűen udvariatlanságnak tartotta volna visszautasítani őt, úgyhogy végül sóhajtva beleegyezett, ami miatt egy újabb ölelésben részesült. Kissé elvörösödött, mert még mindig váratlanul érte a megmozdulás, de jól esett neki. Mintha minden alkalommal, amikor a barna hajú megölelte őt, egy centivel vékonyabb lett volna az a több kilométeres Malfoy-fal, amely az érzései eltakarásának céljából épült tizenegy éven keresztül. Az apja pedig attól fél, hogy ez a fal teljesen leomlik egyszer, ezért nem akarja, hogy barátkozzanak. A fiú persze mindebből a komplikált rendszerből mindössze annyit látott, hogy ez a lány kedveli őt, ami meglehetősen jól esett az egojának, Lucius pedig ezt nem akarja, amit nem igazán értett, de mint mindig, most is hallgatott a szavára. Kivéve, amikor ott volt Greta. Hiába mondott neki mindig elsőre nemet, a hugrabugos mindig meggyőzte. 

***

- Mint tudjuk, az egyik legalapvetőbb bűbáj a levitáció, vagyis az a tevékenység mikor röptetünk egy tárgyat - magyarázott óriási átéléssel a könyvkupacon állva Flitwick. - Öhm, mindenkinek van tolla? - kérdezte, mire páran megemelték a tárgyat. - Remek! - szólt a professzor kissé elnyújtva a második e betűt. - Hehe, figyelem! Használjátok a szép csuklómozdulatot, amit tanultunk! És huss és pöcc. Most együtt! - szólította fel az osztályt, mire mindenki a pálcájáért nyúlt.

- És huss és pöcc - mondta egyszerre az összes gólya. 

- Ügyes. Heheh, oh és van egy varázsige is. Wingardium Leviosa. Lássatok hozzá! - adta ki a feladatot, mire Draco és Greta egymásra néztek, majd a mardekáros intett, hogy kezdje ő. Úgy gondolta, jobb, ha nem egyszerre szerencsétlenkednek. Biztos volt ugyanis benne, hogy egy balfácán hugrabugosnak nem nagyon fog menni a varázsige.

- Wingardium leviosa - próbálkozott a lány. - Mondom... Wingardium leviosa.

- A pálcamozdulat - mondta visszafojtott nevetéssel Malfoy, hiszen a barna csak tartotta egy helyben a varázspálcáját.

- Oh, hoppá... - vörösödött fülig és most már a csuklóját is mozdította. - És huss és pöcc - sóhajtotta, majd megpróbálta kombinálni a kettő. - Wingardium leviosa - mondta.

- Nem nyújtod el túlságosan az első szótagot? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel a szöszi. A lány látszólag mindent tökéletesen csinált.

- Nem tudom, ez számít?

- Nem t'om - vont vállat a másik. Greta már éppen azon gondolkodott, hogy nem ártana megkérnie a tanárt, hogy mondja el még egyszer a varázsigét, hogy hogyan is van pontosan, mikor meglátott a magasba emelkedni egy tollat, egészen pontosan a Hermione Grangeré.

- Hohoho, pompás, remek! Eheh. Nézzetek csak oda! A kisasszonynak sikerült. Kitűnő! - Mindenki csendben nézett felváltva a lányra és a tanárra, majd Draco hirtelen próbálkozni kezdett, mert nem akarta elhinni, hogy annak az idegesítő mitugrásznak hamarabb sikerült, mint neki. Az egyik griffendéles fiú is megpróbálta újra, miközben a tanár még magyarázott. - Szépen csináltad! - 

A következő pillanatban pedig felrobbant a fiú tolla.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Greta, Harry pedig, aki a szerencsétlen gyerek párja volt, kért egy új tollat. 

Percekig még továbbra sem sikerült senkinek, így egyre többen fordultak Granger felé, aki készségesen bemutatta a feladatot. Adams elraktározta az agyába a helyes kiejtést, majd a csuklómozdulatra is figyelve kimondta a varázsigét, mire a tolla erőtlenül emelkedett egy-két decimétert, majd visszahullott a padra. Ezután Malfoy is másképp próbálkozott, viszont az övé már egy teljes méter magasba felemelkedett. 

***

Greta éppen Hermionéval beszélgetett az udvaron, mikor észrevették a Harry-Ron-Seamus hármast. A bozontos hajúnak felcsillant a szeme, majd közölte barátnőjével, hogy bemutatja őt a fiúknak, akikkel a hugrabugosnak még nem igazán volt alkalma beszélgetni.

- Helyesen levioosa, nem leviosaa - hallották meg a Weasley-fiú gúnyolódó szavait, amikor hallótávolságon belülre kerültek. - Rémálom ez a lány! De tényleg! Nem csodálom, hogy mindenki utálja... - fakadt ki, amitől Adamsben azonnal felment a pumpa és egy pillanatig nem is törődve barátnőjével, akinek lecsordult az első könnycsepp az arcán dühösen átfurakodott közöttük és erőtlenül pofon csapta a vöröst.

- S-sajnálom - kért azonnal bocsánatot, majd a griffendéles után rohant, akit még éppen látott elsuhanni. - Hé, várj már meg! Hermione, ne csináld ezt! - futott folyamatosan, amíg el nem vesztette őt. - Nem láttátok, me...

- Arra - mutatta meg azonnal az irányt a lány, akit megszólított.

- Nagyon köszönöm! - mondta hálásan, majd tovább szedte a lábait.

- Hé, Adams, hová futsz? - szólította meg őt Malfoy.

- Bocsi, de most nem érek rá, majd elmondom - kiáltotta, aztán megérkezett a lánymosdóhoz, ahonnan fulladozó zokogást vélt hallani. - Hermione? Itt vagy? - ment be és nézett körbe.

- Nem - szipogott, majd ráébredve, hogy ez mennyire logikátlan megnyilvánulás is volt, erőtlenül felnevetett. - Miért jöttél utánam? Hiszen mindenki utál...

- Te is tudod, hogy ez nem igaz! Én egyáltalán nem utállak, sőt mi több, kedvellek nagyon, még anyának is meséltem rólad!

- Tényleg? - kérdezte óvatosan ernyedt hangon, de még mindig nem jött ki.

- Igen, tényleg. Gyere már, nehogy itt kuksolj egész délután!

- Nem, inkább maradok, nem akarok találkozni Ronnal - sóhajtotta. 

- És tényleg egy lányvécé a legjobb választás? Gondolod, hogy a könyvtárba bejönne?

- Igazad van - sóhajtott fel. - Menjünk a könyvtárba!

***

- Én nem akarok bemenni a vacsorára! - mondta fennhangon, mire a könyvtáros dühösen rájuk kapta tekintetét, de egyikőjüket sem izgatta túlzottan az idős nő véleménye. 

- De Halloween van! Most állítólag különleges lesz az este - somolygott Greta. Mindenféleképpen szerette volna, hogy legjobb barátnője ott legyen, hiszen egyrészt ennie kell, másrészt tényleg tartogatnak nekik valamit, legalábbis ő úgy tudja. Aztán ő is csak örül, hogy ott van, illetve valószínűleg a vörös fiú is bocsánatot fog majd kérni tőle. 

- Nem érdekel! Különleges este ide vagy oda, ott lesz Ron! - csapott rá az asztalra, amitől a könyvtáros végképp ideges lett és már nyitotta a száját, hogy kiküldje őket, de a könyvmoly elvörösödve bocsánatot kért és a hugrabugost csuklón ragadva elindult ki a helyiségből. Haja ide-oda repkedett és miközben haladtak kifelé végig idegesen motyogott valamit. Greta még várt, hiszen már így is kellőképpen kihúzták a gyufát a nőnél, szóval inkább csak kint szólalt meg. 

- Én bemegyek, mert nagyon éhes vagyok és különben is szeretnék beszélni Dracoval - mondta egyszerűen. Azt gondolta, hogy ezzel meggyőzi a lányt, azzal nem számolva, hogy a másik igenis szívesen van egyedül, addig is olvashat.

- Malfoy kihasznál - reagálta le azonnal Hermione az utolsó kijelentését. Mindig ezzel jön. Greta már kezdte unni, bár megértette, hogy aggódik érte, csak a miértjét nem. 

- Nem igaz. Nem nyer semmit a barátságunkból. Nem tud kihasználni - mondta kissé talán naivan. 

- Dehogynem nyer. Egy újabb embert, aki szereti és ezzel növeli az egoját - forgatta a szemét a másik, gúnyos hanglejtéséből érezhet volt a szőke iránti utálata. 

- Bejössz akkor velem? - terelte el a témát a hugrabugos inkább. Nem akart erről beszélni, nem szerette, hogyha a barátait szidták. 

- Nem tudom... Lehet, hogy inkább felmennék a klubhelyiségbe... - gondolkodott el. Valószínűleg egy-két könyv járhatott a fejében, amelyeket olvasgathatna, és amelyektől minden értelmes embert kirázna a hideg, már csak azt látva, hogy milyen hosszúak. 

- Enned kellene - húzta el a száját. 

- Na jó! De csak azért, hogy ne idegesíthess tovább - fújtatott, de látszott rajta, hogy jól esik neki a másik törődése. 

A étkező gyönyörű volt. A legtöbb szék már foglalt volt az asztaloknál és a gyerekek vidám beszélgetése töltötte be a termet. A valódi égbolthoz hasonlóan itt is villámlott és a levegőben tökéletesen kifaragott világító töklámpások repkedtek. Mintha mindegyiket egy-egy ember irányította volna levitációs bűbájjal. Az asztalok tömve voltak finomabbnál finomabb ételekkel, amiből a két lány arra következtetett, hogy egy kicsit késtek. Mindezzel mit sem törődve egy öleléssel elbúcsúztak egymástól, majd leültek saját asztalukhoz és hozzáláttak az evéshez. Greta egy pillanatra a Griffendél asztala felé fordította a fejét és látta, ahogyan Weasley bocsánatot kér a lapátfogútól. Ezután a Mardekár asztalára nézett és azonnal kiszúrta a szőkét, aki éppen egy almát evett hatalmas átéléssel. Mindezek után a saját háztársaihoz fordult és élénk beszélgetésbe elegyedett velük, miközben szedett magának az összes kedvencéből. A következő pillanatban pedig kinyílt az ajtó és Mógus rontott be rajta rémült arccal.

- Troll - kiáltotta hosszan megnyújtva az o betűt. - Lent a pincében, egy troll lenn a pincében. Gondoltam szólok - ájult el a tanári asztal előtt. ezt követően az összes diák ijedten kiáltozni és sikítozni kezdett, majd a legtöbben felálltak, hogy minél hamarabb egy biztonságos helyre futhassanak. Draco már szinte úton volt, mikor Gretának sikerült felfognia, mi történik és ő maga is felsikoltott, majd felállt.

- Csendet! - kiáltott el magát Dumbledore, mély, öblös hangján, mire minden diák abbahagyta a menekülést és ránézett. - Higgadjatok le! Nem kell pánik. Helyes. A diákok a prefektusok vezetésével a körletekbe vonulnak, jómagam és a tanárok a pincébe megyünk. - Ezután mindenki sokkal nyugodtabb volt, aminek Malfoy nem értette az okát, hiszen az igazgató beszédétől függetlenül még mindig volt egy troll az iskola területén. Ezt azonban megpróbálta figyelmen kívül hagyni, és a házuk prefektusát követte egyszer-egyszer Adams felé pillantva, hogy ő mennyire van megijedve. Látva a lány határozottan harmonikus arcát, ő is visszavett a félelméből kicsit. 

- Már nem azért - szólalt meg hirtelen, mire minden körülötte álló felé kapta a fejét. - De a troll a pincében van, ahogyan a mi hálókörletünk is. 

- Az igazgató úr azt mondta, hogy odamenjünk és mi ezt is fogjuk tenni - közöltek a prefektusuk. A fiú már csak azt nem értette, hogy mit keres egy tisztességtudó fiú az ő házában.

A hugrabugusok hamar felértek a körletükhöz.

Az egyik diák előrelépett, megkopogtatta a felülről a második sor közepén lévő hordót Hugrabug Helga ritmusban, a klubhelyiség pedig feltárult előttük a maga kellemesen sárga mivoltában. Még így este is olyan volt, mintha fényes nappal lenne.

- Szerintem - mondta a prefektus - maradjunk mind a klubhelyiségben és várjuk meg a fejleményeket. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én addig nem fogok tudni aludni, ameddig tudom, hogy egy troll szabadon kószál valamerre az épületben - magyarázta, azzal leült egy fotelbe. A legtöbben követték példáját, de akadtak olyanok is, akik inkább elvonultak aludni. 

- Itt biztonságban vagyunk  - mondták előtte. Greta türelmesen ácsorgott a falnál. Bimba professzor nagy sokára bejött és közölte, hogy a trollt elintézték, mindenki menjen aludni. A barna hajú engedelmesen elindult a szobájába. Átvette a pizsamáját, amit még édesapjától kapott, majd bedőlt az ágyba és szinte azonnal elnyomta az álom. De előtte még arra volt ideje gondolni, hogy vajon barátai is jól vannak-e, nekik szóltak-e már, hogy minden rendben és hogy ők felvonultak-e aludni azelőtt, hogy értesítették volna őket a fejleményről. Ám lehetséges válaszokat már nem gyártott a kérdésekre, ugyanis fáradtsága erősebb volt a kíváncsiságánál.