- Úgy aggódtunk - szorongatta sírva Greta édesanyja lányát a 9 és 3/4. vágányon. Az ő szemébe is könnyek gyűltek, és rövid idő alatt azon kapta magát, hogy arcát a nő vállába temeti.

- De már itt vagyok, és minden rendben - motyogta, és fogalma sem volt róla, hogy vajon anyja megértette-e.

- Mikor Dumbledore elküldte a levelet, hogy... Hogy... - magyarázta elhaló hangon a nő, Greta pedig automatikusan kezdte el simogatni a hátát. Ettől anyja csak még jobban felzokogott, a lánynak pedig elszorult a torka. Felnézett, tekintetével húga után kutatva. Ugyan hajától nem sok mindent látott, de a sárga ruhában lévő kislányt még ki tudta szúrni. Szabad kezével kiseperte a tincseket jobb szeméből, és látta, hogy Linda szeme is könnyes. Intett neki egyet, és ő odaszaladt, csoportos ölelést létrehozva.

Olyan családi egyesülés volt ez, amelyet csak az tudott fokozni, mikor otthon apja karjaiba ugrott. Őt is sokáig ölelte, és hamar ez is csoportossá vált.

Az első hetekben sokat révedt maga elé, és arra lett figyelmes, hogy egyszerűen kiürült az agya. Eltöltötte a semmi, mintha még mindig szándékában állna átvenni az uralmat Greta fölött.

Azonban ezek az alkalmak egyre ritkultak, és sokat segített az is, hogy Hermionével heti rendszerességgel találkoztak, Dracoval pedig leveleztek. Ráadásul a hugrabugos barátaival is tartotta a kapcsolatot. 

Abban az évben júliusban Horvátországba látogattak el, közel a tengerhez. Greta imádta a vizet, és nem tudta eldönteni, hogy az a kedvence a helyben, vagy a varázslóvilág. Ugyan nem volt olyan nagy, és mindent átfedő, mint Angliában, de a maga egyszerűségével is lenyűgözte a lányt. A hollandok imádták a kviddicset, szinte a csapból is az folyt. A lány nem egy játékossal találkozott, és egyre biztosabb volt benne, hogy a következő évben ő is csatlakozik háza csapatához. Vagy legalábbis megpróbálja.

A szokásosnál is jobban gyűlölt egyedül lenni. Nem értette pontosan, hogy miért, egyszerűen folyamatosan igényelte a társaságot - előfordult, hogy édesanyjával aludt el, vagy a húga szobájában. 

Draco sem élvezte a magányt, azonban neki nem nyílt túl sok lehetősége, hogy másképp legyen. Mikor látta az Adams család csoportos ölelését az állomáson, a szíve majd meghasadt a látványtól. Igyekezett erősnek mutatni magát, a Malfoy névhez méltóan, de nem volt olyan könnyű, mikor őt is a sírás kerülgette. Aztán apjával hazatért a kúriába. Azon kívül, hogy napi rendszerességgel kviddicsezett, egyáltalán nem mozdult ki. Rászokott arra, hogy olvas ilyenkor, de egyre többet terelődtek el a gondolatai, és egyszerűen nem tudott velük mit kezdeni. Szerette volna, hogy ott legyen vele valaki. Lehetőleg Greta. De ez persze nem volt lehetséges.

Aztán, amikor Sirius Black megszökött az Azkabanból, a feje tetejére állt minden. Lucius Malfoy természetesen tudta, hogy a férfi nem volt halálfaló, de hogy pontosan mennyit lehetett elhinni abból, amit róla terjesztettek, az előtte sem volt világos. A Minisztériumban azt gyanították, hogy Harry Pottert akarja megölni. Ugyan a férfi ebben erősen kételkedett, azért a fiát, vagy a feleségét nem szívesen engedte volna az őrült szökevény közelébe. Dumbledore-ban sem bízott, de azért hitt benne, hogy ő féli annyira, hogy a Roxfort közelébe nem megy. Bár, ha megszökött az Azkabanból...

Draco azonban nem értett semmit, ami körülötte történt. Fogalma sem volt, mi ez a nagy felhajtás, egészen addig, ameddig apja el nem mesélte neki azt a verziót a férfiról, ami a pletykák alapján igaz volt. Tehát, hogy ő árulta el a kis túlélő szüleit. A fiú tudta, hogy ez hatalmas fegyver a kezében, hiszen nagy valószínűséggel erről maga Harry nem tud. Alig várta, hogy az orra alá dörgölhesse.

Még akkor is, ha Greta ezt a lépést nem tartaná helyesnek.

Sok mindent megtanult a barátságuk ideje alatt, de mindezek mellett a lány úgy szerette őt, ahogy volt. Kicsit ravasznak, kicsit bunkónak. De nem gonosznak. Draco pedig ezután a két év után hiába is akart volna az lenni, a lelkiismerete nem hagyta. Egyszerűen minden alkalommal felmerült benne a kérdés, hogy vajon a hugrabugossal megtenné-e ezt, vagy bármi hasonlót. Ha pedig a válasz nem volt, már nem fűlött hozzá annyira a foga. 

A lányt pedig azóta, hogy év végén kővé dermedt, gyakorlatilag nem tudta kiverni a fejéből. Folyamatosan ott motoszkált benne a gondolat, hogy jól van-e. Draco Malfoy büszke ember, ezért magának sem vallotta volna be, de a kamaszodó fiú aggódott érte. Ő volt az első ember, akiért aggódott. Nem őrülten, hiszen nem volt miért. Azon kívül persze, hogy egy őrült megszökött az Azkabanból. De tőle Gretának nincsen félnivalója, hiszen semmi köze hozzá.

Azonban akaratlanul is eszébe jutott, hogy a titkok kamrájának esetében is egészen biztos volt benne, hogy a lány nincs veszélyben, hiszen félvér volt. Mégis kővé dermedt. Igaz, azóta jól van, de akkor is megtörtént. 

Greta családja megijedt. Édesapjuk nem sok mindent értett abból, ami történik, de azt tudta, hogy az Azkaban nem az a börtön, amiből néha-néha megszökik néhány rab. Szóval ő is aggódott, de az anyja nagyon durván reagált. A Hermionéval való találkák csak és kizárólag valamelyik otthonában történhettek meg, a lánynak az első pillanattól az utolsóig felnőtt felügyelet alatt kellett lennie. Eleinte az is szóba jött, hogy nem menne vissza a Roxfortba, de ezt végül elvetették. A tavalyi évtől függetlenül is bíztak Dumbledore-ban. A titkok kamrája a kastélyon belül volt, és egy felnőtt varázsló nem fog bejutni oda. Azonban az már sokkal nehézkesebb volt, hogy valamelyikőjük aláírja a lánynak azt a papírt, hogy igen, elmehet Roxmortsba. Végül a hugrabugos meggyőzte őket - nagy nehezen -, és természetesen ezek után már Lindának sem mondhatták, hogy ő viszont maradjon otthon, még kicsi. Nem is akarták, legyünk őszinték, a kisebb gyerekük túlélési képességeiben jobban megbíztak. Greta volt az a személy, aki félreolvasná a 'Vigyázat!' táblát 'Vidámpark'-nak, és bemenne. Még szerencse, hogy általában vele volt Hermione, vagy Draco.

Ami Dracot illeti... A szülei meglepő módon kifejezetten bíztak a szőke fiúban. Anyjának volt egy mardekáros barátnője fiatalkorában, aki minden probléma alól kibújtatta magukat, és mindent megoldott. Persze, neki csak később mondta el, hogy hogyan - amely módszerek valahogy soha sem tetszettek az akkor még gyereknek -, így nem ellenkezhetett. 

Végül is csak kikötöttek nyár végére az Abszol úton, ahol a Weasley családdal - igazából csak Ronnal -, illetve Hermionéval közlekedtek, ugyanis a két - immár harmadéves - lány összebeszélt, hogy menjenek együtt. Természetesen Mrs. Adams és Linda is velük tartott, azonban Harry nem. Gretának elmesélték a többiek, hogy a nyár utolsó pár napját a Foltozott Üstben töltik, de a fiú nem volt bent, szóval gondolták, elment vásárolni.

Miután Ronnak is kellett egy új pálca, Lindáéknak sem igazán kellett külön válni, gyakorlatilag minden helyre elmentek volna egyébként is.

- Anya, olyan kínos, hogy te itt vagy, a többiek szülei nincsenek - nyafogta a kislány, mire a nő, és Greta is szúrós szemekkel néztek rá. - Maradj már, elég egy anya - lökte meg utóbbit Linda, mire ő felkuncogott.

- Attól még nem kellene vele így beszélned - szúrta le.

- Csak az igazat mondtam - vont vállat a kislány.

Mrs. Adams végül rájuk bízott annyi galleont, amiről úgy ítélte meg, biztosan elég lesz. Ezután Hermionéra bízta a lányokat, és elment beszélgetni Mr. Weasley-vel.

Először a Czikornyai és Patzába mentek. Mikor közölték, hogy hármat akarnak a Szörnyek Könyvéből, az eladó majdnem elsírta magát. Greta nem értette, hogy mi a baj, egészen addig, ameddig meg nem látta a leszíjazott, meglehetősen harapós kedvű könyveket. Kicsit tartott tőle először, de aztán aranyosnak ítélte, és igyekezett valahogy lenyugtatni. A kedves szavak nem váltak be, simogatni is hiába simogatta. Azonban mikor a könyvgerincre tévedt a keze, a könyv megmerevedett, és nem lázongott többé. Eközben a többiek bepakolták a táskába a könyveket, amikre szükségük volt, így a hugrabugos ezzel kicsit lemaradt.

- Elnézést - szólt oda az eladónak, aki fáradtan nézett rá. - A könyveknek a gerincük a gyengéjük. Simogassa meg, és lenyugszik - lépett oda a ketrechez, és végighúzta egyik ujját az egyik gerincén, mire az megmerevedett. - Látja?

- Ezt honna tudtad? - kérdezte a szemöldökét ráncolva a férfi.

- Rájöttem - vont vállat Greta, majd gyorsan bepakolta a könyveit az első, majd néhány darabot a második táskába.

- Jó sok könyvetek van - szörnyülködött Ron. Arcára kiült a megdöbbenés, és az enyhe undor ennyi nyomtatott papírlap láttán.

- Nálam nem olyan durva a helyzet - rázta a fejét Greta. - Hermione az összes tantárgyat felvette, én csak hármat.

Linda vett magának néhány plusz könyvet, mert úgy ítélték meg, kifér a keretből. A kislány mindig is szeretett olvasni, és látott egy-két érdekes darabot, amiket egyszerűen nem hagyhatott ott.

Ezután Madame Malkin talárszalonja következett, hiszen mindhárman kinőtték a régit, a legfiatalabb Adams-nek pedig természetesen vadiúj kellett. Mikor itt végeztek, jöhetett Ollivander, ahol Ron megvette az új pálcáját, és Linda is kapott egyet.

Florean Fortescue Fagyizója volt a következő állomás, azonban előtte elhaladtak a Kviddics a javából bolt mellett. Ez mindenkit lenyűgözött Hermionét kivéve, különösen, hogy a kirakatban egy Tűzvillám volt. A világ legjobb seprűje. Greta szinte nyálcsorgatva nézte, de végül erőt vett magán, mikor a bozontos hajú lány már ki tudja hányadjára szólt, hogy menjenek.

Egy-egy fagylaltkehellyel ücsörögtek a teraszon, mikor Ron észrevette Harryt. Szólongatni kezdték, majd egyszerűen leszaladtak hozzá. Linda zavarban volt, hiszen nem ismerte a fiút, ráadásul elég híres is volt. Greta pedig nem akarta ott hagyni a fagyit. De most komolyan... Mégis hogy tehette volna, mikor olyan finom volt?

Végül gyorsan bekanalazta, majd kézenfogta húgát, és leszaladta a teraszról.

- Szia Harry - ölelte magához mosolyogva a szemüveges fiút. - Hogy vagy?

- Egészen jól, és te? - kérdezett vissza ő. Talán meg lett volna szeppenve a közvetlen fogadtatásról, ha nem Gretáról lenne szó, aki mindenkit közvetlenül fogad.

- Remekül. Ő itt a húgom, Linda - mutatott a mellette álldogáló kislányra, aki elég határozottan a Harry sebhelyét bámulta.

- Öhm, szia Linda - köszönt kissé zavarban a fiú.

- Nem vagy olyan nagy szám - mondta a kislány egyszerűen, mire Ronnak elkerekedett a szeme, és felnevetett, Hermione pedig teljesen lesokkolódott. Greta azonnal átment anyába, és megszidta a kislány, Harry azonban csak mosolygott.

- Mert egy átlagos kamasz srác vagyok - vont vállat lazán a fiú. Jobb szerette ezt a szerepet, mint a hírességét.

- Furcsa - vallotta be Linda. - Olyat is hallottam, hogy a szemed olyan, mintha világítana, de ez nem igaz. Szép zöldek, de teljesen normálisak. Viszont a hajad elég menő - mosolyodott el.

- Köszönöm - viszonozta a mosolyt, majd kissé összeborzolta Linda rövid, a Gretáénál világosabb barna tincseit.

- Hé, na, a hajamat ne bántsd - lépett egyet hátra a kislány duzzogva. Erre mind felnevettek.

Miután Harry is megvolt, elmentek a kisállatkereskedésbe, hogy Hermione vehessen magának egy baglyot. Illetve Ron is tanácsot szeretett volna kérni Makesszal kapcsolatban, mert az utóbbi időben nem érezte jól magát. Greta elkérte a kisállatot a vörös hajútól, és szemügyre vette.

- Nem tudom, nekem csak fáradtnak tűnik - jelentette ki, mert tényleg elképzelése sem volt, mégis mi baja lehet.

- Állandóan fáradt - fakadt ki erre Ron, mire a hugrabugos elhúzta a száját, az egyik tenyerében tartotta az állatot, majd simogatni kezdte.

- Mennyi idős? - érdeklődött a lány.

- Hát, nem t'om, még a bátyámé volt, szóval biztos öreg - vont vállat Ron.

- Elég sok bátyád van - mosolyodott el halványan Greta, jelezve, hogy az nem mond sokat, hogy a bátyja.

- Percyé volt - konkretizálta Ron, a lány pedig biccentett egyet.

- Majd a boltban biztos jobban tudja valaki, amúgy is megérkeztünk - mutatott fel az előttük álló épületre a lány, abbahagyva Makesz simogatását. Visszaadta az állatot gazdájának, majd odament Lindához gyanítva, hogy a lány is kinéz magának egy állatot. Bagolyra nem volt szüksége egyelőre, hiszen csak a családnak akart üzenni, és ott volt a Gretáé.

Viszont Linda nem volt annyira oda az állatokért, mint nővére. A hugrabugos gyakorlatilag összeset megsimogatta, Linda viszont nem igazán talált olyat, ami annyira nagyon szimpatikus lett volna számára, hogy megvegye. Már éppen azt tervezték, hogy visszamennek a többiekhez, amikor Ron kiáltozni kezdett, majd kirohant. Érdeklődve néztek a megfelelő irányba.

- Mi történt? - kérdezte Greta Hermionét, lévén, hogy már csak a lány maradt benn az üzletben.

- Ron már megint túlreagálja a dolgokat, és itthagyta az gyógyszert - kapta fel a kis üvegcsét a griffendéles, majd letett jó pár galleont az asztalra. Ezután karjaiba vett egy hatalmas, narancssárga macskát. Kicsit ugyan ijesztően nézett ki, de Greta alig várta, hogy megsimogassa.

- Lemondtál a bagolyról? - kérdezte, miközben kisétáltak.

- Nem tudtam otthagyni ezt a gyönyörűséget - mosolyodott el a lány, megsimogatva Csámpást. Greta egyetértően bólogatott, és ő is emelte a kezét, hogy megvakargassa az állat fülének a tövét.

Linda csak fintorgott, de ezt egyikőjük sem látta.

- Te megvetted ezt a szörnyeteget? - akadt ki Ron, mikor megérkeztek hozzájuk.

- Hát nem gyönyörű? - kérdezte Hermione boldogan, teljesen figyelmen kívül hagyva a fiú szavait.

Greta azonban összeráncolta a szemöldökét. Szörnyeteg? Kicsit ijesztően néz ki, de azért ez így egy kicsit erős, nem?

- Hermione, ez a vadállat kis híján megskalpolt engem - jelentette ki Ron, teljesen fel volt háborodva.

Greta kérdőn nézett egyikükre, majd másikukra. Miről maradt le már megint?

- Nem szándékosan tette - reagált azonnal a lány. - Igaz, Csámpás?

Greta erre megenyhült, bár eddig azt se vette észre, hogy be lenne feszülve. Csak nem akarta, hogy bántódása essen a barátainak.

- Na, és mi lesz Makesszal? Neki nyugalomra van szüksége! Hogy fogja kipihenni magát, ha ez a bestia folyton körülötte ólálkodik? - akadékoskodott a fiú.

- Erről jut eszembe, ott hagytad a patkányszirupodat - nyújtotta át az üvegcsét, majd újra simogatni kezdte doromboló macskáját. - Fölösleges rémüldöznöd: Csámpás nálunk fog aludni, Makesz pedig a ti szobátokban. Nincs mitől félned - nyugtatta meg Ront, több-kevesebb sikerrel. - Szegény Csámpás. A boszorkány azt mondta, hónapokig a boltban senyvedt, mert senki nem akarta megvenni.

- Na vajon miért? - kérdezte Ron gúnyosan. Greta erre szúrósan nézett rá.

- Egy állat sem érdemli ezt meg - mondta egyszerűen, és megsimogatta a Hermione karjaiban lévő Csámpást.

A fiú erre csak morgott valamit, amit Greta már nem értett.

Ezután már visszamentek a szülőkhöz.

- Nem tudom Flora, de Black... - magyarázta Arthur Weasley Greta édesanyjának, de azonnal befogta, mikor a gyerekek odaértek. - Harry - derült fel az arca, mikor meglátta a fiút. A gyerekek összenéztek, nem tetszett nekik, ahogy a férfi félbehagyta a mondatot. - Hogy vagy fiam?

- Köszönöm, jól - felelte ő, majd mind az öten letelepedtek.

- Mir mondtál Mrs. Adams-nek Blackről, apa? - kérdezte Ron szinte azonnal.

- Elkapták már? - kérdezte reményteli hangon Greta. Talán akkor véget érne anyja szüntelen aggodalma. Nem szerette így látni.

- Csak arról beszéltem, hogy mennyire veszélyes - válaszolta meg fia kérdését Mr. Weasley, majd Gretára nézett. - És nem sajnos még nem.

- Kapnánk valami jutalmat, ha elfognánk? - gondolkodott el Ron. - Jól jönne egy kis zsebpénz...

- Ne légy nevetség fiam! - reagált hevesen a férfi. - Blacket nem egy tizenhárom éves diák fogja elkapni. De az azkabani őrök kézre kerítik, arra nyakamat teszem.

- Eszetekbe se jusson idén bármibe is belekeveredni - emelte fel a mutatóujját fenyegetően Mrs. Adams. Magához képest még egészen ijesztő látványt is nyújtott.

Ekkor pedig megérkezett a Weasley-család többi tagja. Mrs. Weasley a csomagokkal, Fred, George, Percy és Ginny, aki azonnal el is pirult, mikor észrevette Harryt.

- Harry, örülök, hogy látlak - nyújtott Percy ünnepélyesen kezet a griffendéles fiúnak.

- Szia Percy - felelte Harry, hangja furának hatott, mint aki mindjárt elneveti magát. Greta értetlenül nézett végig a többieken. Látszott rajtuk, hogy viccesnek találják a jelenetet, a lány csak azt nem értette, hogy miért.

- Remélem, jól vagy - mondta komolyan Percy.

- Igen, köszönöm - biccentett a fiú.

Greta kicsit túlzásnak érezte ezt a fogadtatást, de inkább megmosolyogtatta Percy lelkesedése. Azonban mellette Linda csak a szemét forgatta. Ennek hatására egyre kevésbé értette, mi folyik körülötte - bár ez annyira nem volt meglepő.

- Harry! - állt be bátyja elé Fred, majd meghajolt a háztársa előtt. - Kimondhatatlan gyönyör viszontlátni téged, kedves barátom - jelentette ki.

- El vagyok bűvölve - lökte arrébb Geoege ikerbátyját. - Őszinte hódolatom, öreg cimbora - fogta meg Harry kezét.

Erre Ron és Harry is nevetni kezdett. Percy értetlenül ráncolt a szemöldökét, de nem sokban különbözött Greta reakciója sem. Már megint fogalma sem volt arról, mégis mi a manó folyik körülötte - csak a szokásos.

- Elég volt, fiúk! - szólt rá az ikrekre Mrs. Weasley.

- Anya! Szóhoz sem jutok az örömtől! - nézett rá Fred.

- Azt mondtam elég legyen - sóhajtott fel fáradtan a nő, miközben lepakolta a cuccokat egy üres székre.

Az ikrek ekkor észrevették Gretát és a családját. Az Adamsek egészen idáig csak csendes megfigyelők voltak a szituációban.

- Csak nem a kedvenc hugrabugosunk? - vigyorodott el Fred.

- Ez attól függ, hogy ki a kedvenc hugrabugosotok - mosolyodott el Greta.

- Greta Adams, ismered? - kérdezte George azonnal.

- Váltottam már vele pár szót - kontrázott a lány.

- Elnézést, be sem mutatkoztam - lépet oda Greta anyjához Mrs. Weasley. - Molly Weasley vagyok.

- Flora Adams - nézett rá a nő. Mivel ült, ezért felfelé kellett emelnie a tekintetét, hiába volt alapvetően nagyon magas. Igazi modell-alkat volt ezen kívül is, karcsú, hosszú lábú, arcvonásai pedig kellemesek. - Ők pedig itt a lányaim: Greta és Linda.

- Gretáról hallottam már egy s mást - mosolyodott el halványan a jóval testesebb, vörös hajú nő.

Ezután az Adams család viszont hazament, hiszen befejezték a bevásárlást, és még el kellett készíteniük a vacsorát.

Greta ezután valóban várni kezdte a visszatérését Roxfortba. Eleinte félt tőle kicsit, hogy a falak fojtogatóak lesznek, de most jött rá csak igazán, mennyire hiányzott neki a légkör. Meg persze a barátai.

Draco eddig is úgy viselkedett, mint aki tűkön ül. Miután megvoltak a tankönyvei - a Szörnyek könyvét gondosan leszíjazta, miután majdnem tönkretette a talárját - azokat lapozgatta, igyekezte felkészíteni magát előre egy kicsit. Elsősorban inkább azért, mert semmi jobb dolga nem volt. De már csak néhány nap volt hátra a tanév kezdetéig, amikor végre találkozhat Gretával.

Sorry a hibákért, ha vannak, bár elég valószínű, a második felét nem néztem át, és jelenleg telefonról vagyok. A cím is meh, de nincs jobb, bocsi megint. Remélem azért tetszett, és damn, ez egy elég hosszú rész volt, igyekszem a következővel is. Bye-bye.