Egy hónap elteltével Sylvia érezte, hogy azért az iskola elég nehéz tud lenni. A rengeteg lecke és tanulás néha kitöltötte az egész hétvégéjüket. Na meg persze az új varázslatok, bájitalok és a csínytevések. De van valami, ami még ennél is jobban fokozza a már amugyis feszült idegeiket. Ez pedig a kviddics. Sylvia imádja és régen minden vágya az volt, hogy csatlakozzon, de a múltban történt események miatt a lelkesedés kicsit lanyhult a sport iránt.

Azt viszont örömmel hallotta, hogy James és Sirius a griffendél csapatát ékesítik, s hogy nagyon jól játszanak. Aztán ott van az is, hogy hajtót keresnek, ami Sylvia számára tökéletes lenne, de fél jelentkezni. Az viszont, hogy sóvárogva lesi a kiírást, másoknak is feltűnt.

- Ha annyira szeretnéd, jelentkezz - vetette fel az ötletet Will. Az elmúlt hetekben újra közelebb kerültek egymáshoz, ami már annyit jelent, hogy legalább szóba állnak egymással. Haladás!

- Ugyan - legyintett a lány. - Úgyse vennének fel.
- Hova? - huppant le melléjük James. Épp egy igen fárasztó SVK-n vannak túl. Kaptak egy rakat leckét, s még este vár rájuk egy jóslástan. Szuper!

- Kviddics - mondta Will. Sylvia mérgesen pillantott a bátyjára. Nem akarta volna elmondani Jamesnek a dolgot, de ha már így adódott...

- Te tudsz kviddicsezni? - kérdezte döbbenten a szemüveges. Ebben a pillanatban Lily ült le James mellé, s mivel halotta a fiú kérdését, válaszolt is.

- Nagyon jól játszik.
- Azért ne túlozz - motyogta szégyellősen Syl. Sápadt arcán vörös pír keletkezett, s erős megfontolással vizsgálgatta a cipőjét.

- Nem szeretnél hajtó lenni? - kérdezte James. Sylvia a fiú szemébe nézett, s rájött, hogy tényleg komolyan gondolja.

- Annyira azért nem vagyok jó - nevetett zavartan a szürke hajú, s inkább a bájitaltan leckéjéhez fordult.

- Próbáljuk ki! Gyere el a "meghallgatásra" és megnézzük, hogy mit tudsz. Benne vagy?

Nagyon jó lenne, ha újra kviddicsezhetne, pláne, ha a saját háza színeiben. Veszélyes, ez igaz, de mit ér az élet egy kis kaland nélkül? Túl sokáig ült tétlenül. Itt az ideje, hogy újra belevesse magát ebbe a csodálatos sportba.

- Legyen - mondta határozottan Sylvia.

|~|

Egyedül sétálgatott. Ez szinte már lassan megszokott lett nála, de valahogy jól esett neki. Csak koptatni a magányos folyosókat, s nem törődni semmivel. Nem tudta mit csináljon. Nem egészen öt perccel ezelőtt még a klubhelyiségben volt, s hallgatta észrevétlenül a barátait. Ott tudta meg, hogy Sylvia beszáll a kviddics csapatba, s ezzel benne egy világ omlott össze.

Eleve féltette a griffendéles lányt, de így még inkább veszélybe kerül. Ő maga nem kviddicsezik, s így a meccsen nem is tudja megvédeni. Szeretné azt hinni, hogy a lány biztonságban van, de ez nem lehetséges. Ellenségei már vannak a falak között, s nincs mindig mellette valaki, aki megvédhetné.

Remus Lupin azt hitte, ez egy nyugodt év lesz, de ez már akkor felbomlott, mikor Sylvia belépett hozzájuk a fülkébe. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy van köztük valamilyen kötődés. Aztán ott van az is, hogy a fiú úgy érzi, mindentől meg kell védenie, mert rengeteg veszély leselkedik rá a kastély falai között. S most, hogy jelentkezett a csapatba, teljesen eltávolodtak egymástól. Ha jó játékos lesz, a fiúk mind csak őt akarják, s hát valószínübb, hogy Sylvia is közülük választ. Kinek kellene egy vérfarkas?!

De akkor mi a megoldás? Próbáljon közelebb kerülni hozzá? Vagy felejtse el végleg? Esetleg legyen semleges vele? Hiába, Remus nem tud dönteni. Pedig érzi a láthatatlan fonalat kettejük között. De vajon Syl hogy érez iránta? Mi a helyes döntés?!

|~|

A válogató pontban négykor kezdődött el, s már akkor látták, hogy a legtöbben csak a fiúk miatt jelentkeztek, de amugy a labdákat se tudják megkülönböztetni. James - mivel ő a csapatkapitány* - türelmesen nézte a szerelmes lányokat, s igyekezett nem hozzájuk vágni egy gurkót.

Sylvia volt az utolsó a jelentkezők közül. Hajtóként tökéletesen prezentált. Őrző nélkül az összes bement, ám játékossal is sikerült bedobnia kettőt. James tanácsára megnézték, hogy máshol is ilyen ügyes-e. Terelőknél csak az ereje hiányzott, na meg az akarat, hogy valakit eltaláljon. A fogóknál egész jó volt, hisz hamar meglátta a labdát, de kijelentette, ez nem igazán neki való. Az őrzőknél is megállta volna a helyt, de végül hajtó lett, aminek nagyon örült.

Remus végig ott volt a leláton, s együtt izgult a lánnyal. Azóta se tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Az első ötlete az volt, s hogy gonosz lesz Sylviával, hátha így eltudja felejteni, de amikor meglátta, hogy milyen gyönyörű, miközben a szél az arcába fújja a haját, rögtön elvette ezt az ötletet. Nem lenne rá képes, hisz a puszta lényével is elvarázsolja.

Végül a válogató végeztével töltötte el fény az elméjét. A következő hétvégén lesz a roxmortsi látogatás, amire elhívhatná a lányt, ráadasul akkor lesz a halloweeni vacsora is, szóval tökéletes alkalom lenne arra, hogy jobban megismerje Sylviát. Már csak bátorság kéne, hogy elhívja. A fenébe is! Hol az a bizonyos griffendéles bátorság?

- Sylvia! Várj meg! - kiáltott a lány után. A lány épp akkor tette le a seprűt, a raktárba és kíváncsian tekintett a fiúra. Közben James segítségével visszarakta a labdákat a dobozba. Ám Remus nem mondott semmit. Valahogy nem  tudta hogyan fogalmazza meg a mondatait. Zúdítsa rá? Vagy szépen vezesse fel a kérdést?

- Öhmm... Lenne kedved eljönni velem Roxmortsba a következő hétvégén? - kérdezte végül a suttogásnál is halkabban. Kezét tördelve várta a lány válaszát. Elsősorban arra számított, hogy Sylvia el fogja utasítani, hogy már van párja, vagy ilyesmi. Esetleg kiröhögi, bár ezt azért nem nézte volna ki a lányból.

- Igen. Szeretnék veled menni . felelte mosolyogva Syl, majd elindult vissza a kastélyba mielőtt a fiúk meglátják pipacsvörös arcát.

|~|

Valószínüleg nem hajnali egykor kéne ezt a részt kirakni, bocsi!

A kviddiccsel annyit, hogy nálam James csp. és fogó lesz, Sirius pedig terelő. Remélem nem gond.

/Csíny letudva!