Lassan teltek a napok, hetek. Mindenki lázasan készült a vészesen közeledő vizsgákra, noha még majdnem három hónap volt addig. Még a Tekergők is, a Roxfort nagy csínytevői is a könyvtárban üldögéltek hétvégén, s a könyveiket bújták, ami már szinte csodának hatott.

Lily egyelőre nem tanult. Más probléma akadt jelenleg az életében, amire egyszerűen nem talált megoldást, s ez nagyon zavarta. Félt, hogy mire segíteni tudna, már késő lesz. Nem akarta újra ugyanazt átélni, mint pár évvel ezelőtt. Szívesen elfelejtette volna azokat a vészterhes napokat.

Lily látta, hogy Sylvia egyre rosszabbul nézett ki, ahogy telt az idő. Ugyanolyan sápadt volt, mint általában, de láthatóan fogyott. A fiúknak még semmi nem tűnt fel ebből, hiszen a lány továbbra is vidám és energikus volt, de Lily látta, s nagyon félt.

Hiába faggatta Sylt, a lány folyamatosan lerázta azzal, hogy jól van, nem kell aggódni. Egy ideig még Lily el is hitte. Nehéz hetek voltak mögöttük, biztos csak most jött ki rajta a stressz. Azonban Sylvia állapota nem javult, inkább rosszabb lett.

Végül a vörös hajú lány döntött. Nem akarta elveszíteni a barátnőjét, így azt tette, amit abban a helyzetben a legjobbnak gondolt. Bevonta a tervébe a fiúkat is.

|~|

James, Sirius, Will, Remus és Peter beszélgetve és nevetve mentek a könyvtárba. Most kivételesen nem tanulni akartak, hanem Lily hívta oda őket, mert valamiről beszélni akart velük. Egyikük sem tudta, hogy pontosan miről, így teljes tudatlanságban mentek oda. Hamar meglátták a vörös hajút, így odasiettek hozzá.

- Mi történt, Lily? Baj van? - kérdezte Remus, miközben leült az egyik székre. A többiek is sorra letelepedtek, s várták a lány válaszát.

- Talán. Még nem vagyok benne biztos, de mielőtt bármit is mondok, ígérjétek meg, hogy senkinek nem fogtok szólni arról, amiről most beszélni fogunk. Rendben?

A fiúk összenéztek. Nem értették mire ez a nagy titkolózás, de ha ez kell, akkor ez kell.

- Rendben, de... Hol van Syl? Őt nem hívtad? - kérdezte halkan Sirius. Nem éppen a könyvtár volt a legjobb találkozópont, hiszen a legtöbb diák most abban a helyiségben tanult a vizsgák miatt. Akárki meghallhatta, hogy miről beszélnek.

- Nem szóltam neki, mert róla lenne szó - sóhajtott fel Lily, s mintha ezer évet öregedett volna hirtelen. Túl sokáig tartotta magában az aggodalmát. Ideje volt már, hogy valakinek végre elmondja. - Biztosan észrevettétek, hogy valami nem stimmel vele.

- Hát... Az igazat megvallva igen. Olyan beteges a kinézete - felelte James és Remus is sűrűn bólogatott. - De Lily. Nem lehet, hogy csak a vizsga miatt tűnik betegnek? Mind néztünk ki már jobban.

- Nem hiszem - rázta meg a fejét a lány. - Napok óta figyelem, sőt rá is kérdeztem, s mindig csak hárított. Valamit titkol, s ha nekem se mondja el, akkor tényleg nagy a baj. Féltem őt. Te is tudod Will, hogy milyen gyenge - pillantott segítség reményében Sylvia bátyjára, aki végül lassan bólintott.

- Ebben igazad van. Nem szeretném, ha megint a Szent Mungóban kötne ki - sóhajtott fel a fiú.

- És van konkrét ötletet, hogy pontosan mi baja lehet? - kérdezte csendesen Remus.

- Még nem. Ezért is hívtalak ide titeket. Tudom, nagyon kevés a nyom és a jel, de azért nézzünk át pár könyvet, hátha mégis találunk valamit.

A fiúk bólintottak, s mindannyian elmentek egy-egy irányba, majd hamarosan jó pár könyvvel tértek vissza. Lily is szerzett magának pár gyógyítással, sebekkel és átkokkal foglalkozó kötetet, majd el is merült a sorok között. A csodát, vagyis inkább a rossz hírt, James hozta meg.

- Várjatok csak! - kiáltott fel a fiú. - Emlékeztek a bálra?

- Persze - felelte azonnal Remus. - Rosier majdnem megölte. Mi van vele?

- Utána Sylvia azt kérdezte, hogy nem ment-e ki valaki azután, hogy ő elhagyta a nagytermet, mikor rosszul lett. Mi van, ha akkor szintén tettek vele valamit?

- Mire gondolsz pontosan? - kérdezte Sirius, s gyanakodva meredt arra a könyvre, amit James olvasott.

- Itt írják, hogy vannak olyan átkok, amik csak jóval később hatnak, ráadásul eleinte lassan, de utána felgyorsulnak. Az első hetekben nem is látszik semmi, csak hogy az illető egyre gyengébb...

- Még akár igaz is lehet - szólalt meg csendesen Will, pár perc némaság után. - De mi van akkor, ha nincs is semmi baja, csak a fáradság miatt már mi is rémeket látunk? Bizonyíték kellene, hogy Rosier tényleg megátkozta, különben semmit sem tehetünk. Ráadásul a Mardekárban olyan átkok és rontások vannak, amiknek a felét nem is ismerik. Az se biztos, hogy van rá gyógymód.

- Akkor mostantól rajta tartjuk a szemünk, s ha bármi változást észreveszünk, ami nem jó, akkor azonnal gyengélkedő, világos? - kérdezte Lily, miközben becsukta a könyvét. Mindenki bólintott, s gyorsan a helyükre vitték a vaskos olvasmányokat. A szövetség megköttetett.

|~|

Hey!

Hmm.. megint kicsit későn jött a rész. Sajnálom, csak kicsit ihlet híján voltam. Nem tudom mennyire feltünő, de hamarosan le fogom zárni a könyvet. Hosszabbra terveztem, de a kezdeti ötletek szépen lassan elfogytak, s nem akarom, hogy elcsépelt legyen, ezért inkább befejezem ott, ameddig jónak látom. Remélem azért tetszeni fog a vége, mégha most kicsit komornak is tűnik
:33