Remus Lupin az elmúlt napokban eléggé beteges volt. Sápadsága erősebb volt a szokásosnál, szédült, szinte aludt az órákon, és még sorolhatnám. Ez mind annak a tünete, hogy hamarosan telihold, S hát ez a bizonyos Remus Lupin egy vérfarkas.

A fiúnak azonban volt egy terve. Már elég régóta szerette volna megvalósítani, csak sosem jött el a megfelelő alkalom. Meg akarta mutatni Sylviának, hogy mi is ő valójában. Legyen bármi a következménye.

James és Sirius ugyan eleinte nem helyeselték az ötletet. Sylvia amúgy sem volt mostanában valami stabil, nem akarták még jobban terhelni. Viszont rájöttek, hogy ha a lány elmondott nekik nagyjából mindent, - bár nem saját akaratából - akkor Remus sem titkolózhat tovább.

Már csak az a kérdés, hogyan mondja el. Mégse vihetik oda a vérfarkas elé, hogy nesze, ő itt Remus. Érdekes és ijesztő lenne. Ráadásul fenn áll annak a veszélye, hogy Remus esetleg megtámadja a lányt, hiszen az átváltozás után a saját barátai sem tudnák megállítani. Éppen ezért tanulta meg az animágiát James, Sirius és Peter is. Sylvia viszont erre nem képes. Legalábbis, így hitték.

Az igazság az, hogy mióta karácsonyra megkapta azt a könyvet, Sylvia Hale szorgalmasan tanulta az animágussá válás fortélyait. A lánynak különleges ereje van. Mindig ezt mondták. És ez igaz is volt. Alig pár hónap alatt, szinte tökéletes patrónust tudott megidézni. Egy év alatt fel tudott zárkózni négy év anyagából. Persze, az animágussá válás komoly feladat, S nagyon nehéz megtanulni, illetve törvénybe ütközik, mert az animágusokat fel szokták jegyezni a minisztériumban. Sylvia mégis belevágott.

Mostanra már egész jól ment a dolog. Patrónusához hasonlóan, az animágus alakja is egy farkas. Szürkés haja megjelenik a bundájában is, illetve természetesen kék szemei is változatlanok maradtak. Leginkább csak az ismerné fel, aki nagyon jól ismeri.

Sylvia azonban mással is foglalkozott a szabadidejében. Folyamatosan figyelte, hogy Remus milyen állapotban van, S erről jegyzeteket készített. Szeretett volna segíteni a fiúnak, mert fájt neki tehetlenül nézni a szenvedését. Neki is sokszor álltak ott támaszként, ideje visszafizetni a tartozást.

Azonban bármennyire is kutatta a választ, a megoldás felett mindig elsiklott a szeme. Pedig annyira vágyott arra, hogy valami jót ő is tehessen. Egyfajta rossz érzés keringett már egy ideje a tudata határán, s nem tudta, hogy miért, de félt tőle.

Hiába ment a könyvtárba, hogy hátha Regulussal tud beszélni, a fiú nem jelent meg. Hiába várta órákon keresztül, mardekáros barátja semmi jelét nem adta annak, hogy ma találkozni fognak. Sylvia bánatosan, S nem kicsit félve indult vissza a klubbhelyiségbe. Arra sem jött még rá, hogy mi baja van Regelusnak.

Nem sok kedvvel, de belekezdett a nap folyamán felgyülemlett házik megírásánának. Elvonult egy viszonylag csendes sarokba. Nem szólt se Lilyhez, sem a fiúkhoz. Senkihez. Még a testvéréhez sem. Újra felhúzta maga köré a falait, nem engedve be az embereket.

A Tekergők megint aggódni kezdtek. Fájt nekik így látni a barátjukat. Segíteni akartak, de úgy elég nehéz, ha Sylvia kizárta őket. Remus próbálta felvidítani, a társaságát keresni, vagy csak szimplán beszélgetni vele, de legtöbbször Sylvia elutasította. Egyedül akart lenni.

Lassan leszállt az est. A diákok megindultak, hogy végre a jó meleg ágyukban legyenek, kivéve a Tekergőket. A bajkeverők ahelyett, hogy a szabályokat betartva a saját klubbhelyiségükbe mentek volna, inkább a Tiltott Rengeteg felé vették az irányt, kiegészülve Sylviával.

A lánynak nem mondták el, hogy mit terveznek, ráadásul Remus sem volt velük, ami miatt Syl eléggé aggódott. Viszont a fiúkkal tartott, mert nem akarta, hogy egy tanár észrevegye, miközben próbál visszamenni a kastélyba, vagy esetleg Evan bandája elkapja.

Csendesen sétálgattak a fák között, mikor egyszercsak valahonnan farkas hangját hozta magával a hideg szél. Sylvia ijedten húzta össze magát, s mivel nem tudott máshoz bújni, James és Sirius között talált menedéket. Lehetsz bármilyen bátor, valljuk be, ha egy éhes farkas hangját hallod az erdőben, te is pánikolni kezdesz.

Nemsokára egy totálisan élethű vérfarkas mászott elő az egyik fa mögül. Látszott rajta, hogy nincs valaki jó passzban, hogy talán nem is olyan vérszomjas, mint ahogy azt sokan állítják. Talán...

- El kell mondanunk valamit - szólalt meg csendesen James.

- Ez most fura lesz, de az aki itt áll előtted, Remus - vette át a szót Sirius, s várta Sylvia reakcióját.

A lány szinte semmit nem halott ebből, csak a vérfarkast bámulta. Egyszerre értelmet nyert benne, hogy mi az, amire már hónapok óta kereste a választ. Ami miatt annyi álmatlan éjszakája volt. Ami mindig ott volt az orra előtt, csak nem merte elhinni, hogy tényleg az a megoldás.

- Remus... - suttogta halkan.

- Igen. Én nem ezt mondtam? - kérdezte Sirius, azonban választ nem kapott. Sylvia kilépett a menedékéből, s hamarosan már nem a jól ismert, szürke hajú lány állt előttük, hanem egy hasonló színekben tündökő farkas, ami még közelebb sétált a vérfarkashoz.

|~|

Élek...