A Roxfort Express hosszú fékezéssel állt meg, majd nagyot sóhajtva engedte ki a gőzt. Gyerekek százai másztak ki a kocsikból, hogy aztán egymást lökdösve a fiákerekhez, vagy a tóhoz induljanak egy Hagrid nevű óriásira nőtt ember segítségével.

A Tekergők plusz Sylvia a fiákerek felé próbáltak eljutni. Lily időközben levált tőlük, mert valami Perselussal akart menni.

- Ki az a Perselus? - kérdezte a fiúktól, amikor sikeresen helyet foglalt Remus mellett. James dühösen morgott valami "Lily pasija" szerű dolgot, majd hallgatásba burkolózott.

- Lily állítólagos mardekáros barátja - segítette ki a lányt Sirius.

Syl kezdte kapisgálni, hogy itt valami hatalmas szerelmi háromszög uralkodik. Aztán, ahogy a gondolatai mélyére merült, egy tétova érintés rángatta ki onnan.

Remus bökte meg a vállát, majd némán  az előttük tornyosuló kastélyra mutatott. Egy szóval leírhatatlan látvány tárult elé. A rengeteg torony kecsesen nyújtózkodott az ég felé. Mérnöki pontosággal illeszkedtek egymáshoz az épület részei. Csak úgy ontotta magából mágiát. Egyszerűen, gyönyörű.

- Térj vissza közénk, Sylvia - mondta nevetve James. Syl morcosan a fiúra nézett, majd inkább Remushoz fordult.

- A beosztásnál tényleg egy süveget kell a fejünkre rakni? - kérdezte komolyan. A fiú mintha egy kicsit összerezzent volna. Mi baja lehet? Nem szereti az embereket?

- Öhmm... Igen - felelte halkan. Látszott rajta, hogy nem akar beszélgetni, így Sylvia nem kérdezősködött.

Hirtelen egy bagoly szállt be a fiáker ablakán, és leült Sylvia lábára.
- Luna! - kiáltott fel Syl, majd a bagoly lábára terelődött a tekintete, ahol egy levél várakozott. Megsimította a madár fehér arcát, s szürke bolytos füleit, majd leoldotta a pergament.

Kedves Syl!

Remélem hamar megkapod ezt a levelet, mert fontos lenne, hogy elolvasd.

Hallom te is Roxfortos lettél! Gratulálok! A bátyád is oda jár, nem? Akkor majd találkozhattok, gondolom.

Nem tudom hallottad-e a halott boszorkány ügyét. Bár tudom, téged nem kell félteni, de szeretném, ha nem kerülnél bajba. Sajnos a Roxfort sem olyan már, mint az én időmben.

Annyi lenne a kérésem, hogy amint tudod, keresd fel Dumbledore professzort! Őt már értesítettem, szóval lehet, hogy ő is szól neked.

Miért? Mert szeretném, ha beszélnél vele a problémáról, ami miatt nem tudtál eddig menni a suliba.

Ölel keresztapád,

Alexander

U.i. Találj barátokat!

Sylvia a levél elvosása után automatikusan Luna fejét kezdte simogatni, miközben továbbra is a teleírt pergament vizslatta.

Miért kell elmondania, hogy mi történt vele? És miért épp az igazgatónak?
Beszélgess a bátyáddal... Mintha az olyan könnyű lenne! Tudniillik, hogy Will azóta nem beszélt vele, hogy az átok miatt kómába került. Leginkább azért, mert saját magát okolta a történtekért. Pedig semmi köze hozzá...

- Minden rendben? - kérdezte Sirius. Sylvia észre sem vette, hogy már jó ideje meredten bámulja a semmit.

- Persze - felelte gyorsan, majd a talárja zsebébe süllyesztette a levelet. A fiákerek hamarosan megálltak, majd a tömeg újra megindult. Sylvia szorongva állt a fiúk mellett, ami már a csendes Remus figyelmét is felkeltette.

- Nem kell izgulnod. Biztos, hogy a Griffendélbe kerülsz - mondta egy halvány mosollyal.
- Köszönöm.

Az igazság persze teljesen más. Nem beosztástól félt, hanem Sylvia ki nem álhatja a tömeget. Mondhatni amolyan fóbiává nőtte ki magát az évek során a lelkében. Remélte, hogy meg tud bírkózni vele, de úgy látszik nem teljesen sikerült.

Igaz, hogy még csak szeptember van, de valahogy az időjárás ezzel nincs tisztában, s az átlagostól eltérően vagy tíz fokkal hidegebb van. Sylviáék dideregve álltak már a kastélyban, mert elég lassan jutottak csak be a nagyterembe. Itt jött el az a pillanat, ahol Sylvia levált a csapattól, mert ugye őt még várja a beosztás.

Rengeteg elsős várt arra, hogy végre a saját asztaluknál ülhessenek. Egy idős, de tekintélyt parancsoló nő állt eléjük. Sötétzöld talárt és hasonló színű süveget viselt, mely alól itt-ott előbukkantak már őszülő, barna hajtincsei. Szemei szigorúan csillogtak, de a hangja elárulta, hogy ez csak formalitás. Kedvesség sugárzott belőle.

- Mindenkinek Jó estét kívánok! Én Minerva Mcgalagony vagyok az igazgatóhelyettes, az átváltozástan tanár, és a Griffendél házvezetője. Hamarosan átesnek a beosztáson, ami meghatározó lesz itt töltött életük során. Kérünk mindenkit, hogy ne hozzon szégyent a házára! Most pedig kövessenek!

Sylvia arca egyre sápadtabb lett, ahogy elindultak a nagyterembe. Remegve állt az elsősök gyűrűjében.
- Aki a nevét hallja, az jöjjön ide és tegye a fejére a süveget. Az majd beosztja egy házba. A Griffendélbe, a Hollóhátba, a Hugrabugba és a Mardekárba - fejezte be Mcgalagony, majd nevek százait zúdította a megszeppent elsősökre.

- Hale, Sylvia!

Hősnőnk remegve indult el a szék felé. Hallotta, hogy többen is összesúgnak, hisz nem elsőéves volt, de próbálta kizárni a hangokat. Óvatosan leült a három lábú székre, majd a fejére húzta a kopott süveget.

- Na végre! - csendült fel egy izgatott hang a fejében. - Már vártalak. Apád és anyád hű griffendélesek voltak, de te mi legyél? Van ravaszság, nem is kevés, de bátorság és hűség is. Észből sincs hiány... Hova tegyelek? Legyen a...GRIFFENDÉL!

Sóhajtva ugrott le a székről, majd boldog mosollyal ült le Lily mellé, aki azonnal átölelte. Most már ő is nyugodtan figyelte, a beosztást.

Mikor végeztek, Dumbledore professzor emelkedett fel a székéről, de csak két szó erejéig.
- Jó étvágyat!

A diákok, de még a tanárok is nevetve láttak hozzá a vacsorához. Rengeteg féle étel sorakozott a tányérokon. Sylvia nem is tudta, melyiket válassza.

- Mondtam, hogy nem kell izgulnod - mondta James, áthajolva az asztal fölött.
- Jól van na - felelte nevetve Syl, majd végül egy rántotthús társasága mellett döntött.

Ahogy fokozatosan elfogyotak az ételek, úgy lett egyre fáradtabb mindenki. Az igazgató másodjára is szóhoz emelkedett, s erre mindenki elcsendesedett.

- Üdvözlök minden, új és régi tanulónkat! Mielőtt az ágyak felé kanyarodna a gondolatunk, szeretnék pár szót szólni. Először is a Tiltott Rengeteg, még mindig tiltott mindenki számára! A fúriafűz továbbra is veszélyes, senki se menjen a közelébe, aki nem szeretne a gyengélkedőn lábadozni! Most pedig sipirc!

Sylvia már csak az ágyban jött rá, hogy nem írt levelet az apjának...

|~|

:)

Ide nincs különösebb üzenetem.

/Csíny letudva!