Remus idegesen járkált fel-alá. Már napok óta azon elmélkedett, hogyan hívja meg Sylviát a bálba.  Nem akart se bunkó, se pedig túlbuzgó lenni. Valami köztes állapotot keresett, na meg a bátorságát. Annak is most kell elmenni nyaralni...

- Ugyán már, Remus... - szólt rá végül Sirius. Már egy ideje zavarta őket, hogy barátjuk nem tud megülni a formás kis seggén legalább két percre. - Menj oda, hívd meg, s kész! Nem a kezét akarod megkérni, ember!

James röhögve gurult le az ágyról. Valószínűleg elképzelte, ahogy a drága Remus odaáll Sylvia elé. Pedig az említett lány nem harap, nem esz embereket, nem is mardekáros.

- Elárulnád, hogy miért nem mész oda hozzá? - kérdezte James, miután sikerült úgyahogy lenyugodnia.
- Nincs semmi bajom... - próbálta terelni a témát vérfarkas barátunk, kevés sikerrel. Ő is nagyon jól tudta, hogy a fiúk átlátnak a gyenge hazugságain.

- Aha... Én meg igazából szőke vagyok, csak festetem a hajam - morogta Sirius.
- Tényleg? - kérdezte döbbenten Peter. Ő komolyan elhitte. James újra röhögni kezdett, aminek az lett a vége, hogy le is esett az ágyról. Peter értetlenül bámult rájuk, majd vállat vont, s tovább ette a konyhából lopott kaját.

- Szóval, - tért vissza az eredeti témához Sirius. - Ha csak annyi a gond, hogy félsz a visszautasítástól, akkor majd mi is megyünk veled. Egyébként nem hinném, hogy kikosarazni. Hallottam pár madarat csiripelni a napokban...

Remus sóhajtva ült le az ágyára. Ő se nagyon értette, hogy miért van ennyire kiakadva. Hisz ez csak egy bál, nem több.

- Igazatok van... Ráveszem magam, s még ma megkérdezem.
- Ez a beszéd! - rikkantotta James, majd felbontott egy csokibékát. - Nesze, Remmy. Kijár neked - Dobta a fiú felé a csokit. Remus sikeresen elkapta. Csend borult rájuk, de az a nyugodt, kellemes csend. Nem volt se feszült, se kínos.

- Azért, ha szeretnéd, veled mehetünk - szólalt meg végül Sirius. - Lelkitámasznak, meg ilyenek.
- Igen - helyeselt James is. - Sőt! A bálon is ott kell lennünk melletted, mert tuti el fogsz ájulni Sylvia láttán.
- Köszi... Igazán kedves vagy - forgatta meg a szemét Remus. Persze, volt a szemüveges szavaiban némi igazság.

- Amugy James, kivel mész? - kérdezte Peter. Eddig nem nagyon szólalt meg, de most valahogy ez kibukott belőle.
- Természetesen a gyönyörű, Evans kisasszonnyal. A nagy kérdés itt az, hogy Te kivel mész, Peter - dobta vissza a labdát a griffendéles fogónk. A patkányra hajazó Peter pipacsvörösre gyúlt. Ez tényleg fontos kérdésnek számított, tekintve, hogy Peter nem az a tipikus helyes srác.
- Még... Még nem tudom - felelte végül kicsit dadogva. Már bánta, hogy egyáltalán megszólalt.

- Tapmancs? Te kit szándékozol elhívni, hatalmas háremedből? - kérdezte James az ifjú Black urat.  - Köszönöm kérdésed Ágas, de egyelőre nem kívánok nyilatkozni.

Pár perc csend után hangos nevetésben törtek ki. Remus leginkább ezért szerette ennyire a barátait, mert mindig tudtak bele lelket önteni, bármekkora is a baj. Velük soha nem veszíti el a jókedvét az ember.

Délután felé járhatott már az idő, mikor Remus fogta magát, s lement a klubhelyiségbe. James és Sirius persze azonnal követték, Peter pedig bealudt, így ő ott maradt. Kedvenc vérfarkasunk egyenesen Sylviához sétált, s a tőle telhető legnagyobb bátorsággal állt a lány elé.

- Szia, Syl! Lenne kedved velem jönni a bálba? - hadarta el pipacsvörösen, s félve várakozott. Syl arcán hatalmas mosoly terült szét, s azonnal bólogtani kezdett.
- Hát persze! - felelte nevetve, majd szorosan magához ölelte a megszeppent Remust. James gyorsan megtapsolta őket, majd egy határozott lépéssel, Lily elé állt.

- Te, Lily? Hajlandó vagy e fess fiatalemberrel jönni?
- Melyikkel? - nézett körbe nevetve a vörös hajú szépség. - Nem bánom, James. Megyek veled.

Sirius pedig kiválasztott egy lányt a tömegből. Ő leginkább annak örült, hogy a barátai boldogok. Más nem számított neki.

|•|

Evan még azelőtt kiválasztott egy mardekáros lányt, hogy szó esett volna a bálról. Nem akarta, hogy esetleg más is szóba jöhessen, így gyorsan cselekedett. Igazából még soha nem beszélt azzal a lánnyal, akit elhívott, de attól még jó lesz. Aranyvérű és Mardekár növendéke. Ennél jobb választás nincs. Csak aztán nehogy más terelje el a gondolatait...

Természetesen a Roxfort titkai ugyanúgy magánügyek, így lényegében mindenki tud róla. Ezáltal annak is hamar híre ment, hogy a híres Tekergők kiket hívtak el a Tavasz Bálba. Amikor megtudta, hogy Sylviát az az állítólag vérfarkas választotta, maga sem tudta miért, de dühös lett. Aztán később rájött...

Már napokkal ezelőtt kitalált valamit, amivel igazán emlékezetessé tehetné a bált. Csak nem biztos, hogy meg is tudja majd valósítani, tekintve, hogy az elmélet alanya körül ott lesznek azok a hülye griffendélesek.

- Mi az, Evan? Valami történt? - szólt egy hang, az egyik árnyékos sarokból. Rosier felé vette az irányt. Szinte olyan közel állt a másikhoz, hogy az orruk összeért.

- Van... Nem biztos, hogy sikerülni fog a terv... - morogta fojtott hangon, hogy mások még csak véletlenül se hallják, vagy értsék meg.
- Azért, mert ott lesznek körülötte, azok?
- Hát persze te bolond! - csattant fel kicsit hangosabban, mint tervezte. - Mi más miatt?! Na nem baj... Van más ötletem is. Azt pedig már nem ronthatja el senki.

|•|

Heloo!

Itt is a friss rész, plusz még valami. Lessétek meg a Vigyázz! (Fan)görcsölök c. csodámat, mert vár benne egy meglepi!