Sylvia arcán újra megjelent az a rég nem látott boldogság. Igaz, hogy csak pár óráig volt ott a keresztapja, de neki már ez is elég volt. Ugyan még élénken éltek benne az esti kaland eseményei, de Alexander mellett sikerült elfelejtenie őket. Persze, nem örökre. Barátai tudták, hogy valamit titkol előlük, s kezdtek komolyan aggódni.

- Mesélj! - támadta le egy reggel Lily. A vörös hajú, bár próbált türelmesen várni, most már végképp feladta. Úgy döntött, ideje kikérdezni barátnőjét, különben sose fognak megtudni semmit.

- Ugyan miről kéne meséljek neked? - kérdezte közömbösen Syl. Az utóbbi napokban sokat gondolkodott, biztos jól látta-e azt a valakit a folyosón. Mert ha igen, akkor abból nagy baj lesz...

- Ugyan Sylvia! Te is nagyon jól tudod, hogy miről! Valamit titkolsz előlünk... Kérlek! Bízz bennünk legalább annyira, hogy elmondod... - könyörgött Lily. Sylvia nem válaszolt. Sápadtan húzta össze magát a széken. Utált a barátainak hazudni, de félt elmondani. Nem akarta, hogy miatta kerüljenek büntetésbe. Ahogy azt sem, hogy bajuk essen.

- Megint mardekárosok... - suttogta végül olyan halkan, hogy talán Lily nem is hallotta. Pedig de.
- Megint? De... Miért nem szóltál? Egyáltalán mikor történt?

És Sylvia szépen elmesélt mindent. Végig lehajtott fejjel beszélt. Nem mert az aggódó Lily szemébe nézni. Egyedül azt a bizonyos valakit hagyta ki a történetből. Egy árva szót sem ejtett róla. Még ő maga sem tudta a valóságot, így inkább nem akarta megemlíteni.

Persze, Lily azonnal hívta a fiúkat, így ők is megtudtak mindent. Siriust és Jamest alig lehetett leállítani, hogy ne keressék meg abban a pillanatban Rosiert. Peter csendesen állt a dologhoz. Szegénynek gyáva a természete... Remus pedig szintén némán hallgatta, bár a szeme haragtól csillogott.

- Mcgalagony nagyon kedves volt hozzád - motyogta Lily a végén.
- Igen. Meg is lepődtem, de Ő egyébként is az, csak nem mutathatja ki. Tartja az elveit - vonta meg a vállát Syl.

Sokat elmélkedett ezen is, de végül betudta annak, hogy átváltoztatástan tanárnője csak segített a bajban. Nem volt különösebb oka. Tudta, hogy sok mindenen ment keresztül, s nem akarta még egy letolással is terhelni. Ennyi az egész.

Az elkövetkezendő napok nyugodtan teltek. Hétköznap órák, leckék, tanulás, majd hétvégén a jól megérdemelt, pihenés. De nem sokáig!

- Van egy bejelenteni valóm! - állt a diákok elé Mcgalagony professzor az órán. - Mivel itt a tavasz, Dumbledore igazgató úgy döntött, hogy engedélyez egy bált, minden roxfortos tanulónak. A részvételhez, meghívás szükséges, amit leginkább a férfiaktól várunk el. Az esemény  jövőhét vasárnapján kerül megrendezésre. Addig szíveskedjenek beszerezni a szükseges dolgaikat.

Mondani sem kell, hogy ezután minden lány felpörgött. Ki a hajáról, más a leendő partneréről, ruhájáról csegevegett. Órán, szünetben, lényegében bármikor.

Sylvia közömbösen vette a dolgot. Ruhája már volt, cipőt majd vesz hozzá, a haját meg reményei szerint Lily megoldja. Mi kell még? Természetesen egy fiú. Ez volt csak a bökkenő. Syl sorra vette a lehetőségeket, de egyik se akart összejönni. James tuti Lilyt fogja meghívni, s hiába morgolódik a vöröske, ő is erre vágyik. Siriust minden második lány magához láncolná, de vajon kit választ a fiú? Peter hanyagolandó. Remus marad csak. Sylvia is vele menne leginkább, de vajon a fiú is így gondolja? Ő is táncolna vele?

Persze, Will biztosan elvinné, de az nem nézne ki jól. Hiszen Will a bátyja! Így is a nevetés tárgya itt-ott, nem akar még egy okot adni rá.

Mi lesz akkor, ha senki se hívja meg? Ha egyedül fog ücsörögni a klubhelyiségben? Azt a szégyent talán nem is élné túl. Valljuk be, nem lenne menő.

|•|

Remus gondolatai egymást kergették a fiú fejében. Ez a bál teljesen kikészítette. Magától értetődő, hogy kit szeret elhívni, de ahhoz elé is kell állni. Nos igen. Ilyenkor már nyoma sincs annak a bizonyos griffendéles bátorságnak. Szinte látta maga előtt, hogy remegő térdekkel, dadogva próbálja meghívni Sylviát a bálba. Szánalmas...

Szörnyű, hogy ennyire bátortalan tud lenni. Pedig álmában tök könnyűnek tűnik. Simán elé áll, valami egyszerű, de csodálatos beszéddel elhívja, majd együtt táncolnak a nagyteremben. Tökéletes! Csak éppen nincs hozzá bátorsága, hogy meg is valósítsa. Csak egy apró hiba...

Ez így nehéz dolog lesz. A bál szinte már a nyakán. Ha nem akarja, hogy más csapja le a kezéről, akkor cselekednie kell, de gyorsan!