A karácsonyi hangulat egy csapásra eltűnt. A Reggeli Próféta sorra hozta le a haláleseteket, de mindig a címlapon villogtatta Carolyn Hale támadását. Sokan szörnyülködtek, hogy egy aranyvérű boszorkány ellen kíséreltek meg merényletet, de voltak olyanok - hasonlóan halálfalók -, akik úgy gondolják, megérdemelte.

Sylvia egyik táborba se tartozott. Ő csak látni akarta az anyját, amit még mindig nem engedélyeztek neki. Mély letargiába süllyedt. Naphosszat csak ül egyedül egy sarokban, kivéve persze az órákon, s csak néz maga elé szüntelenül. Ugyan a barátai próbálták vígasztalni, de semmi sem segített. Talán örökre elvesztették...

Egyedül Regulus tudott néha, egy-egy nagyon halvány mosolyt csempészni a lány ajkaira, de azok sem maradtak meg sokáig. Will, aki maga is hasonló állapotban volt, próbálkozott egyszer-kétszer, de ő is inkább arra vágyott, hogy láthassa az édesanyjukat. Ez azonban egyelőre lehetetlennek tűnt.

A Tekergők viszont a közeledő ünnnepre való tekintettel, újra lázas jótékonykodásba kezdtek, hogy a fa alatt egy boldog Sylvia üljön. Fokozatosan próbálják visszaszerezni a lányt, mindent elkövetve azért, hogy legalább egy kicsit mosolyogjon, vagy nevessen. Nem akarják erőltetni, de azért látszik rajtuk, hogy nagyon igyekeznek a sikerért.

Most is, mint általában, a klubhelyiségben töltik az időt. A fiúk épp terveket gyártottak az idősebb Hale társaságában, amikor Sylvia sírva ült le közéjük. Vékony ujjai között egy telesírt pergamen lengedezett. Will azonnal a húga mellé ugrott, s nyugatatni kezdte, míg Remus a levelet próbálta elvenni, hogy tudják mi történt. Azonban nem kellett elolvasni, mert Sylvia magától is kitálalt.

- Nem engedik! Még karácsonykor sem gondolnak arra, hogy esetleg együtt lehessen a család! - borult zokogva bátyja vállaira. Az elmúlt napokban a lány folyamatosan küldte a baglyokat, hogy ne kelljen a kastélyban maradnia, de a Minisztérium meghiúsította az összes tervét. Sorra jöttek az elutasítások.

- Ne aggódj! - simogatja Sylvia hátát a bátyja. - Ha nem is lehetünk anyáékkal, én itt leszek veled végig. Majd kettesben karácsonyozunk. Nem lesz az olyan rossz - neveti el a végét, egy halvány mosolyt csalva a húga arcára. Az események végre újra összehozták őket. Talán jobb is.

- Mi is itt maradunk. Már üzentünk haza, szóval minden le lesz szervezre addigra - mondja Sirius. - Ez lesz életed legjobb téli szünete. Aztán ki tudja! Lehet, hogy azok a diplomatikus emberek is rájönnek, hogy mi is az a karácsony, s láthatjátok a családotokat. Néha olyan érzéketlenek tudnak lenni.

Tényleg beindult a hangulat a Roxfort falain belül. Hamarosan finom fenyő illat lengedezett szinte mindenütt. A tanárok is engedtek valamicskét a pórázon, így nem kellett a diákoknak sem éjfélig görnyedni a tankönyvek fölött. Az ünnep előtti utolsó hétvégére szervezték a roxmortsi sétát, amin végül Sylvia is részt vehetett, bár senki figyelmét nem kerülte el, hogy egy-két auror mindig volt a közelben. A lány minden ajándékot meg tudott venni, s még egy vajsörre is beültek, hogy felmelegjenek egy kicsit. Azon a napon végre újra látták a lány igazi, vidám mosolyát, bár a magány folyton árnyékot vetett rá, de már ezt is nagy sikernek könyvelték el.

|~|

Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.

Hát ez is elérkezett. Sylvia Hale első, a Roxfortban eltöltött karácsonya. Reggel már hajnalok hajnalán felébredt, bár ebben részese volt egy rémálomnak is. Megint ugyanazok a képek villantak fel előtte. Minden este újra megismétlődik, egyre többet mutatva az események sokaságából. Sylvia nem értétte, hogy mit jelentenek ezek a látomások, de elhatározta, hogy a szünet ideje alatt nem is akar ezzel foglalkozni.

Felesleges mozdulatok nélkül átcserélte a pizsamáját egy zöld, bolyhos és bő pulcsira, illetve egy szoknyára. Lily ajándékát a lány ágyának végébe helyezte, majd vörös hajú barátnője mellé ugrott.

- Lily! Karácsony van! Ideje felkelni - rázogatta a lány vállát. Más esetben Lily már mérgesen nézne Sylviára, de most kimondhatatlanul örül annak, hogy pajtása ilyen boldog. Mosolyogva lát neki az ajándék bontogatásnak. Mikor már csak Syl csomagja volt hátra, érdeklődve vette a kezébe az apró dobozkát. Lily gyorsan kibontotta a meglepetést, s a selyem szalagok rejtekében, egy liliom medálos nyakláncra bukkant. Boldog sikkantással ugrott Sylvia nyakába, aki nevetve karolta át. Ezután Sylvián volt a sor, hogy kinyissa az ajándékát, és nem kis meglepődésére Lilítől egy animágiával foglalkozó könyvet, míg a bátyja egy nagy doboz édességgel lepte meg.

- Nézd meg azt! - mutatott Lily a legnagyobb dobozra. Sylvia tudta, hogy az a családjától jött, így félre is dobott mindent, hogy lássa mit küldtek neki. Volt benne egy új pulóver, rengeteg csokibéka, egy apró cserepes virág. De nem ezek okozták a döbbenetet. A doboz alján egy gondosan összehajtott, csodaszép ruha pihent. Levél is tartozott hozzá.

Kislányom!

Talán már volt szó arról, hogy a tavasz kezdetét egy bállal fogjátok megünnepelni. Ha esetleg mégsem, akkor hamarosan úgyis fognak szólni róla. Gondoltam elküldöm neked ezt a a ruhát. Én is ezt viseltem az első bálomon. Azt hiszem, pont a Te méreted. Remélem tetszeni fog!

Anya!

Sylvia rettentő boldog volt, hogy végre az édesanyja is írt neki. Ugyan nem értette ezt a bálos dolgot, de biztos mondani fogják majd a vacsoránál. Csak most keltette fel a figyelmét az az apró csomagocska. Az arany színű csomagolás zizegve hullott le, s a dobozka egy oroszlános karkötőt tartalmazott, egy rövid levéllel.

Boldog Karácsonyt, Oroszlán! Ez az ékszer emlékeztessen arra, hogy ezen az oldalon is lelhetsz normális emberekre!

- A fiúk nem adtak semmit? - kérdezte Lily döbbenten.
- Dehogynem - fordult felé Syl, s közben a párnája alá csúsztatta a levelet. - Úgy terveztük, hogy az ő szobájukban ajándékozunk. Gyere!

Végülis mondhatjuk azt, hogy Sylvia boldogan karácsonyozott, mégha a lelke mélyén szomorú is volt. Együtt nevetett a fiúkkal, s izgatottan várta, hogy mi is lesz ez a tavaszi bálocska. Talán még a szüleiről is sikerült elfeledkeznie, ha pár percre is.