A barátnőm sztriptíz táncosként dolgozott. Ezt az információt bárkinek nehezére esett volna feldolgozni, még akkor is, ha egy szukkubusszal van együtt. Izabella valóban jó lehetett benne, elvégre a teste elképesztő, mégsem tudtam eldönteni, mit kellene éreznem. Egyrészt, kellemetlennek tűnt a gondolat, hogy mindenféle pasik ölében vonaglott, de ez mellett kicsit talán még fel is izgatott az elképzelt látvány. Szívesen kipróbáltam volna, milyen lenne, ha adna egy táncot. Mire elértem hazáig, teljesen belelovaltam magam a gondolatba, hogy meg fogom kérni, mutassa meg, miért számított az egyik legjobb táncosnak.

Kapkodva nyitottam be a lakásba, mindenemet csak úgy ledobtam az előszobában, ezzel elég nagy zajt csapva, hogy Izi aggódva szaladjon ki a nappaliból. Abban a pillanatban, amint égszínkék szemébe néztem, elvesztettem a józaneszem.

Sietve léptem elé, ajkait hevesen zártam le a sajátjaimmal, nyelvem éhezve táncolt az övével. Ahogy a derekára fogtam, majd lassan végigsimítottam a testén, halk sóhaj hagyta el a száját. Nem ellenkezett, még a csípőjét is felém tolta, mikor a feje fölött a falhoz szorítottam mindkét kezét, miközben a másik karommal még inkább magamhoz vontam őt. Miután elengedtem a csuklóit, hogy a nadrágjába nyúlhassak, finom ujjaival azonnal a hajamba túrt.

– Mi bújt beléd? – Hevesen kapkodta a levegőt, amíg én a nyakát árasztottam el apró csókokkal.

– Én bújnék beléd, de most rögtön – leheltem a bőrére, mielőtt visszatértem volna a szájához. Sietősen vettem le róla könnyed anyagú, apró felsőjét, hogy ezúttal a melleit kényeztessem. – Gondolkodtam kicsit, miután a fickó elmondta, honnan ismeritek egymást.

– És ez téged nem zavar?

– Úgy tűnik, mintha zavarna? – emeltem fel a fejem. – Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy túl szűknek érzem a gatyámat. – Válaszként egy gyors mozdulattal kapcsolta ki a nadrágom gombját, a cipzárt lehúzta. – Láthatom, hogy csináltad?

– Biztosan akarod?

– Bele fogok őrülni, ha nem mutatod meg.

– Hm... – Elgondolkodva piszkálta a nyakkendőmet, majd ennél fogva húzott maga után a nappaliba. Ahogy kissé durván a kanapéra lökött, még inkább begerjedtem. – Csináljuk szabályosan! – Az eddig pórázként használt ruhadarabbal ezúttal a csuklómat kötötte hátra, miután leoldotta a nyakamról.

– Meg kellett kötöznöd, akiknek táncoltál? – néztem rá zihálva, amíg kigombolta az ingemet.

– Nem. Csak tudom, hogy nem leszel képes nem hozzám érni. Ilyen helyeken tapitilalom van érvényben, márpedig te előszeretettel simogatsz, ahol csak tudsz.

– Mégis hogy állhatnám meg, ha egyszer ilyen dögös a barátnőm? – Megpróbáltam közelebb hajolni hozzá, hogy megcsókoljam, de Izi azonnal elhúzódott a közelemből. A tévén bekapcsolt egy Britney Spears számot, ami ugyan nem kifejezetten tartozik a kedvenceim közé, most mégis kimondhatatlanul tetszett.

– A jelmezem már nincs meg, de a fehérneműm egészen hasonló.

– Mi volt még hozzá?

– Egy fehér fűző. – Lassan letolta magáról világos farmerét, miközben mindent megtett, hogy kiemelje gyönyörű domborulatait. Hófehér combfixének csipkéje vonzóan belevágott a combjába, franciabugyija egyszerre mutatott és takart eleget, hogy felkeltse az érdeklődésemet, noha láttam már nélküle is. – Ennyire még sosem tetszettem neked – kuncogott csábosan a nadrágomon ismét megjelenő domborodás láttán.

– Neved is volt? – nyaltam le a nyálat a szám sarkából, mielőtt észrevette volna, hogy igaza van.

– Én voltam a Forró Jégkirálynő. – Lassan jött közelebb hozzám, hogy aztán az ölembe ülve kezdjen mozogni. A teste hasonlóan hullámzott, mint mikor ő került felülre az ágyban, én meg hirtelen úgy éreztem, ennél hálásabb nem lehetnék a telefonom a jelzésének, ami minden nap emlékeztet, hogy igyam meg a bájitaladagom. – Kitalálod, miért? – Közel hajolt hozzám, de nem hagyta, hogy ajkai az enyémekhez érjenek. Teljesen megőrjített, ahogy csupán ujjai végével simogatott odalent.

– Ez egyszerre izgató és baromi frusztráló. – Akárhányszor próbálkoztam, minduntalan elhúzódott tőlem, ha közelebb akartam kerülni hozzá.

– Ittál reggel bájitalt?

– Igen, miért? – Mire észbe kaptam, már kioldotta a csuklómat tartó csomót, és éppen próbált kiszabadítani az alsógatyámból.

– Mert ezt én sem bírom tovább csinálni – karolta át a nyakam, mire azonnal megemeltem, hogy a hátára fektessem a kanapén.

***

Már meg sem éreztem a fáradtság utóhatásait, mikor felébredtem az ágyamban. Izit sehol sem láttam, pedig eddig mindig mellettem volt, valahányszor magamhoz tértem, így kissé rémülten pattantam fel. A gerincembe nyilalló fájdalommal mit sem törődve léptem ki az előszobába, legnagyobb megnyugtatásomra pont akkor, mikor a barátnőm kilépett a fürdőszobából.

– Gyorsabban rendbe jöttél, mint szoktál – nézett fel rám fülig vörösen. – Most csak másfél napot aludtál.

– Ez baj? – vakartam meg a tarkómat.

– Ha tényleg minden nap iszol, talán elég lesz a fél adag is.

– De miért baj, hogy gyorsabban jövök helyre? – Értetlenül követtem a konyhába, mikor a kezemnél fogva vezetni kezdett.

– Ez a cucc bele tud nyúlni a génjeidbe. Gondolom, te sem akarsz hirtelen furcsaságokat magad körül. Mint felrobbanó villanykörték, csak úgy fellobbanó lángok, és sok hasonló.

– Nem hiszem... – gondolkodtam el, miközben Izi leültetett az asztalhoz. Meglepetésemre hirtelen a jegyzetfüzetemet rakta le elém egy szendvics mellett. – Most mit csinálsz?

– Adok neked egy interjút.

– Azt hittem, túl félénk vagy hozzá.

– Remegek is, de muszáj – sóhajtott fel, majd helyet foglalt a másik széken. – Gondolom, magadtól is tudod, hogy a vágydémonok rendkívüli vonzerővel rendelkeznek, aminek hatására a közeli személyek, nők és férfiak egyaránt, legszívesebben letépnék magukról a nadrágot, hogy lefektethessenek.

– Igen, ez eddig is megvolt – bólintottam óvatosan. – Azt is tudom, hogy valahogy tudjátok szabályozni, de fogalmam sincs, hogyan.

– Ezekkel. – Egy gyógyszeres dobozt tett le előttem, amire valami női nevet írtak. Kellett egy pillanat, hogy leessen: azt a fogamzásgátlót mutatta meg, amit már többször láttam bevenni. – A vonzerőnk nem csak a külsőnk miatt erős, hanem a hormonoktól is, amiket árasztunk. Ezekben a tablettákban pont olyasmik vannak, amik segítenek elnyomni ezt a kisugárzást.

– De én éreztem, hogy vonzod a tekintetem, mikor először találkoztunk.

– Igen, mert ezek sem olyan erősek, hogy teljesen megszüntessék. A kevés varázslattal rendelkező lények, valamint az emberek képesek még így is megérezni. – Hirtelen szőke tincsei közé túrt, mély sóhajt hallatott, mint akinek nehezére esik tovább beszélnie erről. – Mivel csak akkor tudunk szipolyozni, ha igazán érintkezünk a partnerünkkel, a testünk nem fogadja el például a gumióvszert, valamint a többi fogamzásgátló módszert. Eredetileg nem lenne baj belőle, mert a hormonjaink gátolják, hogy teherbe essünk, viszont mivel a tabletták elnyomják ezt a hormont...

– Ha most arra akarsz célozni, amire gondolok, hogy célzol... – szakítottam félbe elkerekedett szemmel. Válaszul valami mást is az asztalra helyezett, amiről azonnal meg tudtam mondani, hogy egy pozitív terhességi teszt.

– Tegnapelőtt kezdtem el gyanakodni, mikor legszívesebben kiskanállal ettem volna a sót – folytatta a magyarázkodást, miután már pár perce csak tátogva meredtem a darab műanyagra. – Nem lett volna különösebben furcsa, de az a barátnőm, akivel pár hete találkoztunk, ugyanígy kívánta a sót az első terhessége alatt.

– Akkor én most...

– Nem muszáj megtartanunk – ingatta a fejét hevesen. – Ha nem akarod ezt, elmehetek orvoshoz. Nem lehet több két hónaposnál, vagyis még a határon...

– Nem, nem, nem, nem... – Gyorsan felpattantam, mielőtt folytathatta volna, majd leguggoltam előtte. Eredetileg csak a kezét szerettem volna megfogni, de ahogy kvázi szemmagasságba kerültem a kisbabámmal, egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem Izi hasáról. Bizonytalanul nyúltam felé, finoman simogattam azt a részt, ahol a magzatot sejtettem. – Én mindig akartam. Vágytam rá, hogy gyerekeim legyenek, csak az exem...

– Ő nem akart?

– De igen, csak nem velem – néztem fel égszínkékszemébe. – Izi, nem lenne nálam boldogabb férfi a világon, ha ez összejönnenekünk. Te akarod?