Két nap alatt megírtam Janinak a kívánt cikket, bár kicsit megbántam, hogy végül személyesen adtam át neki. Mint kiderült, nem azért fizetett a biztonságinak, hogy figyeljen rám, hanem hogy felhívja, ha bármi történik velem. A fickó persze azonnal telefonált neki, hogy keresztet vethet rám, amint meglátta, kivel léptem le, Jani meg ugyanarra gondolt, amire akkor én is. Egészen idáig a körmét rágva várakozott, mikor jelentkezek végre, így most vagy fél órán át nyomorgatott egy csontrepesztő ölelésben.

Kimondottan ideges voltam, hogy mi sül majd ki ebből. Féltem, hányan olvassák majd el, hányan szólnak le, hányan fognak helyeselni. Rettegtem, mi lesz, ha Jani végre nyomdába küldi azt a cikket. Napokig agyaltam otthon, ám egy idő után már úgy éreztem, nem bírok tovább a négy fal közt ücsörögni. Legalábbis a lakásom falai közt.

Miután lement a nap, újból a kocsma felé vettem az irányt, ahol ezúttal ténylegesen elittam a következő havi lakbéremet. Fogalmam sincs, hány pohár kellett hozzá, de végül elővettem a táskámból egy kisebb jegyzettömböt és egy tollat, hátha neki tudok kezdeni a következő cikknek. Interjúalany nélkül azonban megragadtam a felszínnél, olyat azonban nem akartam papírra vetni, ami csupán a felszínt kapargatja, tévhitekre épül.

Két órával az után, hogy leültem az asztalhoz, hirtelen valami a bejárat felé vonzotta a tekintetem. Hosszú combú, szőke nő lépett be az ajtón. Formás testét királykék felsőbe, szűk farmerbe bújtatta, lábán ízléses magas sarkú cipőt viselt, szeme kékjét illő festékkel emelte ki. Szexis, csodálatos, mégsem ez ragadta meg a figyelmem. Valami különös vonzalmat éreztem abban a pillanatban, amint átlépte a küszöböt, pedig a zsivajtól meg sem hallottam lépteinek kopogását.

Az összes férfi utána fordult, a legtöbben füttyögtek, páran azonban ízléstelen megjegyzésekkel próbálták megnyerni. Én inkább visszafordultam a papírjaimhoz. Egy ilyen nő még egy pofonra sem méltatna, talán rám se nézne. Jó csávónak gondoltam magam, de ehhez kevés voltam. Nagyobb szinten van, mint Lizi, és nála is alig ütöttem meg a mércét. Csak addig kellettem neki, míg össze nem szedett egy arachnát, aki kiköthette az ágyhoz a selymével, aztán olyan keményen bánhatott vele, ahogy akart. Sosem tudtam meg, miket csináltak, milyen lehet a fickó, mégis tisztán értettem, miért kellett Lizinek inkább ő.

Nem tehettem ellene, ez a nő egyszerűen vonzotta a figyelmem. Újból felé fordultam, és legnagyobb meglepetésemre égszínkék tekintetével találkoztam. Engem figyelt. Azonnal visszanéztem a papírjaimra, próbáltam nem rá gondolni, legyűrni a vágyat, hogy odalépjek hozzá és megszólítsam. Ez azonban kimondottan nehezemre esett, főleg mivel a következő pillanatban már sokkal közelebbről éreztem azt a vonzást, amit csak a nőhöz tudtam kötni.

Ismét felnéztem, és legnagyobb meglepetésemre ott állt mellettem egy üveg méregdrága pálinkával a kezében. Teljesen lefagytam, nem értettem, mit akarhat tőlem. Pironkodva nézett le rám, mintha szégyellős lenne, amit egyáltalán nem tudtam elképzelni róla. A megtestesült tökéletességnek nem lehetnek önbizalmi problémái, nem?

– Mit szólnál egy italhoz? – szólalt meg vékony, halk hangon. Eddig csupán szexisnek gondoltam, most meg már aranyosnak is. Ha lefeküdnék vele, utána biztosan órákig csak ölelném és simogatnám.

– Mármint én? – Értetlenül fordultam körbe, de a közelben senki mást nem láttam, akit kérdezhetett volna. Arca hirtelen szomorúvá vált, amitől fellángolt bennem a félsz, hogy talán megbántottam. – Szívesen iszok veled, csak nem... – Egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy összeszedjem a megfelelő szavakat. – Annyi csávó van itt, aki nálam ezerszer jobb parti, te mégis velem akarsz piálni?

– Te vagy az egyetlen, aki nem nyálcsorgatva figyelsz – mosolyodott el kedvesen, mire azonnal arrébb húzódtam, hogy mellém ülhessen. Levette az apró poharat az üveg szájáról, majd az enyémmel együtt megtöltötte. – Egészségedre! – emelte felém az italát. Összekoccintottuk a poharainkat, és mindketten azonnal ki is ittuk a selymes nedűt.

– Ünnepelsz valamit? – köszörültem meg a torkom. Erősebb pálinkát hozott, mint gondoltam.

– Az exem holnap nősül.

– Egy hozzád hasonló nőnek hogy lehet exe? – Elkerekedett szemmel néztem rá, mire kuncogva ingatni kezdte a fejét.

– Én is azt hittem, szukkubuszként biztonságban lehetek egy kapcsolatban. – Majdnem homlokon csaptam magam, amiért nem jöttem rá azonnal, miért vonzott ennyire, bár ezt az érzést próbáltam elrejteni, nehogy kizökkentsem a mesélésből. – A pasi egyik nap talált egy másik vágydémont, akinek két mérettel nagyobb melle van, mint nekem. Csalt egy darabig, aztán kidobott, mikor nem akartam belemenni egy hármas kapcsolatba.

– Pedig szerintem szép melled van. – Teljesen hétköznapi nyugodtsággal mondtam ki a dicséretnek szánt, de perverzre sikerült megjegyzést. Csupán akkor jöttem rá, milyen hülye vagyok, mikor a nő elkerekedett szemmel nézett rám. – Mármint annyit akartam ezzel...

– Köszönöm – mosolyodott el, miközben kihúzta magát, hogy végigmérje emlegetett testrészeit. – De a fajtámhoz mérten tényleg kicsik.

– Viszont peckes – toldottam a dicséretemen fülig vörösödve, mire meghatottan nézett rám. – Engem sosem a méret érdekelt, sokkal inkább a forma, és abban kiemelkedő vagy.

– Izabella – nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.

– Tibor, de elég a Tibi. Neked pedig Bella?

– Bármit csak azt ne! – ingatta a fejét nevetve. – Az a baromarc is így hívott, szóval soha többé nem akarom hallani. Mindent kitörlök az életemből, ami rá emlékeztet. Még a gyémántgyűrűt is eladtam, amit adott nekem. Annak az árát kell most elinnom egy szerencsés fickóval.

– És az én lennék? – Bár csak hitetlenkedésből, mégis évek óta először újra elmosolyodtam. – Én is ugyanúgy megnéztelek, mikor beléptél ide.

– De te nem verted nagydobra az érkezésem. Megnéztél, aztán visszafordultál a... – nézett a füzetemre –... akármit is csinálsz, de visszafordultál hozzá. Olyannak tűnsz, aki rendesen bánik a nőkkel. És persze iszonyatosan helyes vagy.

– A volt barátnőm mást mondana – nevettem el magam, míg ő újratöltötte a poharainkat. – Elhagyott egy arachnáért.

– Akkor... – Felemelte az italát, majd intett, hogy kövessem. – Igyuk le magunkat a sárga földig az eljegyzési gyűrűm árából!

***

Hajnali négy lehetett már, mire minden lehetséges italt megkóstoltunk Izabella költőpénzéből. Ez volt az első eset, mikor kicsit rosszul éreztem magam, amiért csak úgy hagytam, hogy ilyen sokat költsön rám valaki. Valamivel ki akartam egyenlíteni, amit tett, ezért felhívtam magamhoz éjszakára. Semmi hátsószándék nélkül ajánlottam fel, hogy aludjon nálam, elvégre elég messze lakott innen, ráadásul kicsit talán féltem is, mi lenne, ha lefeküdnék egy szukkubusszal.

Egymást támogatva mentünk fel a lakásomhoz, ahol aztán segítettem neki kibújni vékony kardigánjából és magas sarkú cipőjéből. Viszonozta a gesztust, bár eddigre mindketten alig tudtunk egyenesen állni. Arról nem is beszélve, hogy egy pillanatra sem hagytuk abba a nevetést.

– Várj, segítek! – dőlt a vállamnak.

– Megoldom. – A falhoz állítottam őt, hogy meg tudjon támaszkodni, ám másodpercekkel később én is mellette kötöttem ki, miután nagy nehezen leküzdöttem magamról a cipőmet.

– Megoldod, mi? – csúsztatta a mellkasomra a kezét nevetve. Így, hogy közelebbről láthattam, még kékebbnek tűnt a szeme. Gyönyörű, szexis, kedves, vicces, elmés... Mégis ki lenne képes elhagyni egy ilyen nőt?

Képtelen voltam ellenállni, miután elkezdtem megismerni Izabellát, a vonzalom, amit iránta éreztem, minden szóval nőtt bennem. Hamvas szőke tincsei közé túrtam, finoman simogattam az arcát, amitől hirtelen lehervadt a mosolya. Megijedtem, azt hittem, átléptem egy határt, amit nem kellett volna, ám mikor a nyakamra csúsztatta az ujjait, még egy lépéssel közelebb mentem hozzá.

– Szabad? – Szinte a szájára súgtam a kérdésemet, mire mélyen felsóhajtott. – Megtehetem?

Válasza egyértelmű volt. Kihúzta magát, ezzel végre elérve, hogy ajkai az enyémekhez érjenek. Lassan, finoman csókolt, ami még az alkoholnál is jobban megszédített. Még Lizi se tudott ennyire elgyengíteni egyetlen csókkal, és ezt nem lehetett a szukkubuszok erejének betudni. Ezt Izabella hozta ki belőlem a személyiségével, és hiába tagadnám, a külsejével is. Minden pillanatot imádtam, teljesen megőrjített, ahogy nyelvét bátortalanul a számba csúsztatta.

Mire feleszméltem, már az ingem alsó gombjainál járt a keze. Mély sóhajt hallatott, miközben végigsimított a hátamon a vékony anyag alatt. Én is érezni akartam őt, szinte már kapkodva húztam le róla a felsőjét, ám mielőtt újból belefeledkezhettem volna a csókba, hirtelen ledermedtem. Lassan végigsimítottam átlagos méretű, de valóban kiemelkedően formás mellein, nem túl nagy, de nem is túl kicsi, tökéletesen rózsaszín mellbimbóján.

– Tényleg gyönyörű – néztem a szemébe, majd a nyakához hajoltam, hogy apró csókokat hintsek a bőrére. Finom keze a nadrágomba csúszott, a fenekemre markolva húzott közelebb magához, ami ismét megállásra késztetett. – Izi.

– Igen? – A homlokához nyomtam a sajátomat, próbáltam összeszedni a szavakat, amikkel leírhattam neki, mit érzek.

– Mindenem bizsereg. – Vártam pár másodpercet, de mivel nem válaszolt, már hajoltam volna vissza a szájához, mikor elfordította a fejét. A cipős szekrényen heverő táskájába nyúlt, amiből egy apró üvegcsét vett elő. Tetejét egyszerűen benyomta, majd óvatosan meglötyögtette benne a folyadékot, ami hirtelen halvány, sárga fényt kezdett árasztani. – Ez mi?

– Szeretnél tovább menni? – nézett fel rám félénken.

– Kívánlak. – Hevesen bólogattam, mire gyors csókot váltott velem.

– Idd meg ezt! – adta a kezembe az üvegcsét.Habozás nélkül öntöttem a számba a ragyogó folyadékot, még a kesernyés íz semzavart. Akkor bármit megtettem volna, ha cserébe megkaphatom Izit... akár többre,mint egyetlen éjszaka.