Miután Nora sírása csillapodott mindenki összegyűlt a nappaliban Steve Rogers kivételével akit nem találtak sehol. A hangulatot megbélyegezte a tény, hogy hamarosan nem 1 hanem 2 szinte legyőzhetetlen ellenséggel kell szembenézniük. Natasha és Bruce csendesen beszélgettek a fehér bőr kanapén. Mordály a szőnyegen ült és a puskáját bügykölte. Nora és Loki egy-egy fotelben foglaltak helyet és ,bár a többiek nem vették észre, telepatikusan vitatták meg az eseményeket. Thor keresztbefont karral állt egy sarokban és komoran bámult maga elé.

Csak Tony-ra vártak aki miután tájékozódott az eseményekről szőrén szálán eltűnt.
- Ha 1,5 órán belül nem jövök akkor...akkor várjatok tovább mert létfontosságú dolgot hozok.-mondta Tony majd kiviharzott az ajtón.
- És el ne merjétek kezdeni nélkülem - kiáltotta vissza. Ez történt 2 órája.

- Jó kész én nem vagyok hajlandó tovább várni arra az ütődöttre. Hela bármikor betoppanhat. - mordult fel Thor és kezét Vihartörőre helyezve várta a helyeslést.
-De Tony azt mondta létfontosságú dolgot hoz. Várjunk még egy fél órát és ha nem jön felőlem elkezdhetjük. - mondta Natasha.
-Szerintem Thornak igaza van. - vette védelmébe Nora.

-Szerintem nincs. És tudod miért? - fordult Norához baljós tekintettel Loki.
-Azért mert ő Thor. Aki mindíg tenni akar valamit és nem képes a seggén maradni és várni. Egy napon majd ez lesz a veszte neki és mindnyájunknak. - jelentette ki haláli nyugodsággal, mint ha csak egy teapartin lenne. Közben felállt és fivére elé sétált.
- Túlmész a határon öcsém. - mordult rá Thor.
- Ó tényleg? - hajolt közelebb Loki Thor arcához majd a fülébe súgta:
- Ha túlmegyek megölsz? Hiszen ezt akarod nem? Azt hogy eltűnjek akár testvérgyilkosság árán is. De ha megteszed azzal nagyon nagyon elszomorítasz és feldühítesz valakit aki hasznunkra lehet Hela és Thanos ellen. Jól gondold meg a lépéseidet bátyám, mert nem mindíg a tettek hozzák meg a kívánt eredményt, hanem a türelem. Amit te még hírből sem ismersz. - majd elhajolt és szavait már hangosan mondta mindenki számára érthetően.
- És mint már mondtam, ez lesz a vesztünk. - azzal kimért léptekkel visszasétált a fotelhez és leült.

Nora magyarázatot követelt de Loki elzárta elméjét előle és nem volt hajlandó társalogni. Nora idegesen sóhajtva hátradőlt a fotelben és próbálta elkerülni az idegösszeroppanást. Ez már lassan kezdett túl sok lenni neki. Egy hete még bármi megadott volna azért, hogy itt lehessen és a Bosszúállók bevegyék. Most nem kívánt mást, csak hogy megint a nevelőszüleivel legyen San Franciscóban a kis poros lakásukba ahonnan mindíg elvágyódott. Most odavágyódik."Milyen fura. Amint megkapjuk amit akarunk visszakívánjuk a régit." gondolta magában.

Egy forró lehellet zökkentette ki az elmélkedésből. Mordály morcos képével találta szembe magát.
- Te most velem jössz. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Nora sóhajtva feltápászkodott és utána indult. Az ajtóból visszapillantott. Találkozott a tekintete Loki aggódó zöld szempárával. Bíztatóan biccentett majd kilépett és becsukta maga mögött a díszes ajtót. Egy pillanatig még bámulta a faragott ajtókeretet és az ajtót ami mögött fél óra leforgása alatt a káosz mint fogalom testet öltött.

-Mégis hova megyünk? - kérdezte Nora Mordály után loholva. Már New York utcáin voltak.
- Megkeressük Rogers-t.
- Mégis hogy? Azt se tudjunk hova ment!
- De én tudom.
- Mi? Honnan? Elmondta neked?
- A fenéket dehogy! Csak tudom és kész.
- Miért kellek én is?
- Majd meglátod.
- Most akarom meglátni! Hallod? Mordály! - de Mordály nem válaszolt.

Manhattan magas toronyházai között Nora apró hangyának érezte magát. Furcsa érzése volt. Ez a Manhattan nem az volt amire ő emlékezett. A levegő, a hangok, a tömeg, minden más volt. A levegő tisztább lett. A környék csendesebb. Az utcákon nem volt faltól falig ember. Minden olyan békésnek, nyugodtnak tűnt. Talán Thanosnak igaza van. NEM! Ilyenre nem is szabad gondolnom. De mi van ha...nem! Nincs mi van ha!

- Itt vagyunk. - zökkentette ki másodszor is Mordály a gondolatmenetéből. Egy hatalmas épület előtt álltak. Üvegablakain megcsillantak a nap sugarai. Elhagyatottnak tűnt. Az ablakait is csak az utcakép kedvéért tisztították. A ház oldalán egy tábla hirdette milyen célt szolgált a torony eredetileg. "Stratégiai Hírszerző Intervenciós Elhárító és Logisztikai Divíziója"

- A SHIELD-mondta Nora ámultan.
- Na menjünk be. - kiáltotta Mordály és elindult az üvegajtóhoz.
- Miért nem nyílik ki? - kérdezte.
- A SHIELDmár évek óta megszűnt. Biztos itt maradt néhány kutatás vagy olyan anyag ami veszélyessé tette az épületet ezért nem nyílt más a helyén. - mondta Nora. Benézett az üvegen és egy árnyékot fedezett fel az egykoron valószínűleg információs pultként szolgáló asztalnál ami fölött már csak a "Ifrmáó" szót lehetett elolvasni. Az árnyék miután észrevette felrohant a főlépcsőn.
- Láttad?-kérdezte Nora.
- Mit? Azt a fura árnyékot? Á nem nem láttam csak éppen hogy kiszúrta a szemem! Persze hogy láttam nem vagyok vak. - mondta indulatosan Mordály.

- Nyílj már ki! - ordította az ajtónak és minden szónál belerúgott egyet.
- Nem hinném hogy ez haszn-momdta volna Nora de nem fejezhette be mert az ajtó kinyílt. Mordály vidáman masírozott be de Nora megállt a küszöbön.
- Itt valami nem stimmel. Az az árny...se Steve Rogersre se Tony Starkra nem hasonlított. - mondta aggodalmasan.
- Nyugi kislány. Majd én kezelésbe veszem. - markolta meg Mordály a puskáját. Ekkor egy vas háló hullt rájuk ami a földre szögezte őket.
- A fenébe...

Régen volt rész de most van. Hú micsoda megállapítás. Szóval aranybogárkáim! Ha tetszett csillag és komment! Puszcsikállak titeket, ❤️😘😘🙃