Morcos hangulatban monotonul mentünk előre. Végre elértünk egy kisvárost. Nagyon örültem. Hirtelen megláttam valamit.

- Nico! - mondtam.

- Igen? - kérdezte bunkón.

- Én láttam valamit. - nyögtem. Újra láttam. Nagyon gyors volt. Nico szeme elkerekedett és megragadta a karomat.

- Futás! - de valami furcsa állat elállta az utunkat.

- Hádész fia. - mondta az állat.

- Tüske. - morogta Nico.

- Add ide  Poszeidón kislányát és akkor talán megkíméllek. - nagy meglepetésemre Nico nem dobott oda a szörnynek. Felemelte a kardját majd azt mondta:

- Álmodban. - én is a kardomhoz kaptam csak az volt a baj, hogy életemben nem tanultam vívás.  A szörny nagyon gyors volt. Nekimentem egy szökőkút peremének. Percy hogy irányította a vizet? Megpróbáltam kézmozdulattal, de nem ment. Felidéztem magamban a vizet, de ez se ment. A szörny felém dobott valami tüskét, mikor az arcom elé tettem a kezem megállt hegyes tárgy. Megpróbáltam máshogy. Intettem a kezemmel, mire a víz kifröcsölt a kútból. Elmosolyodtam és folyamatosan vizzel spricceltem a szörnyet, aminek csak annyi haszna volt, hogy kevésbé figyelt Nicora. Hirtelen a szörny, rám nézett, majd éles, szúró fájdalmat éreztem a gyomrom táján. Odanéztem, ami bazinagy hiba volt. Egy hatalmas tüske állt bele a hasamba. Megfogtam.

- Ne húzd ki! - kiáltotta Nico, de annyira zúgott a fejem és a látásom is homályos volt, hogy nem hallottam, amit mond. Kihúztam a tüskét majd hátraestem bele a kútba.