Este volt, de nem tudtam aludni. Felkeltem, de Percy nem volt az ágyaban. Felálltam körbe néztem. Én nem tartozom ide. - gondoltam. Fogtam egy Félvér tábor feliratú pólót összegyűrtem. Táskám az nem volt így a kezemben tartottam. Csak abban a tanyaházba égett a villany. Odamentem a nyitott ablak alá.

- .... Zeusz nem hagyott választást. - hallottam egy hangot.

- De nem adhatja át neki Ginnyt. - ez Percy volt.

- Nincs más választásunk. - még jó, hogy le fogok lépni. Tovább indultam, mikor hirtelen a semmiből megjelent egy fekete hajú sápadt arcú fiú. Én meg mivel tényleg egy másodperc alatt jelent meg lefejeltem.

- Aú. - nyögtem halkan.

- Te meg mégis a franc vagy és mért mászkálsz itt éjfélkor? - hirtelen a szájára nyomtam a kezem.

- Szökni akarok. - suttogtam.

- Minek? - kaptam egy másik kérdést.

- Nem érted. - sóhajtottam. - Legyen elég annyi, hogy veszélyes vagyok. - furcsán nézett rám. Kicsit olyan volt, mintha tudná miről beszélek.

- Segítek. - nyögte. - De ha lehet ne dicsekedj vele.

- Amúgy te ki vagy? - kérdeztem.

- Nico di Angelo. Hádész fia. - adott választ.

- Akkor te az én.... Unokatestvérem vagy. - gondolkodtam hangosan.

- Megtennéd, hogy nem beszélsz? - nézett rám nem túl kedvesen.

- Ááá.... Szóval bunkó vagy. - vontam le a következtetést.

- Ha már egyszer segítek neked eltűnni megtennéd, hogy nem sértegetsz? - fordult felém.

- Oké befogom. - feleltem. Egyszercsak elöntött a hideg pedig nem vagyok egy fázós típus aztán egy ismerős
New Yorki utcán voltunk hirtelen. A lehető legesleg rosszabb helyen ugyanis pont egy oroszlán állt előttünk. A srác szeme köpőcsésze méretűre kerekedett.

- Basszus. - mondta.

- Gyorsan vigyél el innen. - javasoltam.

- Nem megy. Az árnyékutazás sok energiát elvesz. - felelte.

- A mi? - forgatta a szemét.

- Mindegy. Mellékes. - levette egy koponyás gyűrűt az ujjáról, majd az oroszlán felé rohant és rásózott a kardal, mivé a gyűrű vált. A gond csak az volt, hogy a kedves oroszlán nem halt meg. A szőréről visszapattant a kard és a lendület magával sodorta a srácot is, aki neki esett a falnak és elájult. Hirtelen valami kékes rözsaszínes fény támadt, majd amikor az elmúlt egy lány jelent meg. Hosszú szőke haja volt és kék szemei. Az oroszlán ráüvöltött és ez lett a veszte is ugyanis a csaj előteremtett a semmiből egy kardot és az oroszlán szája felé dobta. Pont betalált. A szörnyből aranyszínű por lett.

- Ginny Green? - kérdezte.

- Igen. Azt hiszem. - feleltem.

- Emma vagyok. Azért jöttem, hogy megmentselek.