Aggódva tekintettem a sátor irányába ahol eltűntek a fiúk. Vártam, hogy kijöjjenek és nevessenek azon, hogy bevettem a kis tréfájukat, de még mindig nem jött ki egy árva lélek se. Hosszú perceken át kerülgetett a rosszullét hogy valami baj lehet akár pont miattam. Az aggódást valószínűleg a kapucnis lány is észrevehette mert lágyan ah alkaromra kulcsolta ujjait mire rákaptam tekintetemet és válaszul csak egy mosolyt mutatott.

-Nyugi akármi van, azt biztos helyre hozzák. Ha nem így lenne, akkor már rég jöttek volna segítségért.-mondta bíztatásképp, ami valljunk be nem igazán sikerült úgy, ahogyan ő szerette volna.

-Jó, de akkor is.-vettem egy nagy levegőt.

-Mi van, ha a tegnap miatt van rosszul? Vagy miattam? Lehet, jobb lenne, ha elmennék.-mondtam kifújva a levegőt.

-Dia. Biztos nem te miattad van baja.

-Akkor mi miatt??-kérdeztem kissé ingerültebben, mert féltettem. Igaz hogy nem ismerem, de nem szeretném akkor, sem hogy bármi legyen vele.

-Bármi miatt is van, abban biztos vagyok, hogy rendbe jön.-mondta mikor megláttam a szemem sarkából, ahogy Lucifer kijön a sátorból és megindul felénk.

-Elinor tudnál ma te gondoskodni az ételekről? Scottnak ma pihennie kell így nem is fog kijönni egészen reggelig a helyéről.-mondta szorongatva az oldalát, ami nekem nagyon feltűnt. Ránéztem Elinorra aki csak bólintott majd elment az íját fogva, míg gyorsan felkapta a rönk mellől a nyilait is.

-Mi volt a baja?-fordultam Luci felé mikor úgy gondoltam már úgysem hall Elinor.

-Hogy mi?-nézett rám Luci. Gondolom elkalandoztak a gondolatai..

-Mi volt Scottnak a baja?-ismételtem meg.

-Megsebesült elég csúnyán és sajnos még az este folyamán rosszabbodott a helyzete. De nyugi már jobban van csak még gyenge.

-És veled mi történt?-nézek az oldalára, amit még mindig erősen fog. Most veszem, észre mintha valami lenne még a pólója alatt..

-Hogy érted?

-Az oldalad. Mért szorongatod?

-Kissé megfájdult mikor este elestem és bevertem.-mondta végig elnézve.

-Luci igaz nem ismersz, de nekem nyugodtan elmondhatod, ha van valami.-mondtam megfogva a kezét, amit ott tartott.

-Tudom. Sajnálom, de most mennem kell. Menj inkább vissza a sátramba és maradj ott. Rendben?-nézett rám mintha nagy veszélyben lennék. Egyre kíváncsibb voltam, hogy mi a franc folyik itt, de bólintottam. A fejemhez hajolt és megéreztem, ahogy veszi a levegőt. Éreztem, hogy haboz, hogy amit akar, azt megtegye vagy sem de egy lemondó sóhajtással inkább elhajolt tőlem.

-Majd este fele jövök. Addig megyek, kicsit szétnézek.-mondta majd elment lassan. Mikor mentem volna megcsapta valami fémes illat az orromat mire szétnéztem.

Valaki vérezne? De ki?

Letekintettem a lábam elé ahol vérfoltok vezettek Scott sátra felé. Felvontam az egyik szemöldökömet majd inkább hagytam volna, de hallottam, ahogy Márk ordibál, gondolom Scottal. Sóhajtottam egy nagyot majd megindultam a sátor felé ahonnan a hangok jöttek.

~Scott nyughass már!-ordította Márk majd hallottam valami csörömpölést.

~Ugyan Márk nem fog fájni..-hallottam meg Scott hangját is, de hallani lehetett, hogy liheg.

~Lucinak se fájt..

~Dehogynem te barom! Ezért is csapott pofán azzal az ütővel!-ordította majd megint egy csörömpölést hallottam, amit egy ordítás követett.

~Eressz el vagy kiverem a fogaidat!-ordította Márk és úgy hallottam, hogy küszködik valamivel.

Megharapta volna Scott Márkot?!

Közelebb hajoltam, amit nem kellett volna, mert egy nagy ordítást követően kisietett a sátorból Márk, amivel együtt sikeresen fellökött.

-Dia?-kérdezte fölöttem megtámasztva magát. Éreztem, ahogy a jobb alkaromra rácsöpög valami folyadékszerű majd mikor odanéztem a szemem sarkából megláttam, hogy nagy valószínűséggel az a folyadék az vér.

-Mért vérzel?-kérdeztem félve miközben feltápászkodott rólam és felsegített majd megfogta a bal karját.

-Mi történt?-kérdeztem miután nem válaszólt bár, ahogy láttam erre se akart nagyon válaszolni.

-Márk..-néztem szigorúbban rá mire nagyot sóhajtott.

-Egyrészt nyugalom nincs semmi baj. Másodszor pedig csak kicsit veszekedtünk.

-Ez nektek a kicsi veszekedés?-néztem a még mindig vérző kezére.

-Igen.-mondta és körbenézett majd rám.

-Hol van Lucifer?

-Elment körbe nézni.

-És itt hagyott?

-Igen, de azt mondta, hogy..-jut eszembe, ahogy az is hogy ezt nem kellene mondanom.

-Hogy?

-Mindegy is. Inkább mesélj. Jól vagytok?

-Dia ne próbálj kitérni a válasz elől. Mit mondott?-nézett a szemembe és valami belülről kezdte nyomni a mellkasomat, hogy elmondjam az igazat.

-Hogy ne hagyjam, hogy faggass!-förmedtem rá pedig nem akartam volna. Látszólag nem ezt a reakciót várta tőlem, mert meg volt lepődve.

-Szóval, szia Márk.-mondtam majd nemes egyszerűséggel otthagytam.

Mért is förmedtem rá? Végülis jogos volt a kérdezősködése. Ott kóboroltam ahol nem kellett volna..

Inkább bementem Luci sátrába és szétnéztem, hogy pontosabban mik is vannak itt. Nem volt sok dolog csak pár kép róla meg őt ölelgető emberekről viszont az egyiken az arcok ki voltak vágva. A képen Luci még 5 éves korában lehetett és nagyon mosolygott, míg mögötte két nagyobb alak helyezkedett el és előtte pedig 1 kisebb lány lehetett. Biztos a családja..

Eszembe jutott, hogy annak a férfinek is a fényképén ki voltak vágva az arcok. Elővettem a telefonomat és megnyitva a fényképezőt rajta lefotóztam hogy ha lesz alkalmam akkor többet is megtudjak a képpel kapcsolatban. Visszatettem a képet a kissé megkopott keretével együtt majd inkább tovább nézelődtem, de nem találtam semmi érdekeset.

Olyan fél óra múlva fájdalmas ordítás ütötte meg a fülemet mire ijedten felkaptam a fejem és kirohantam a sátorból.

Kiérve megláttam, ahogy Scott a fűben fekszik és mindene vérzik. Körbe pillantva nem láttam senkit kint mintha csak én hallottam volna az ordítást. Odarohanva Scotthoz megláttam, hogy néhány helyen hiányzik róla vagy a bőr vagy a húsa. Elfehéredett fejjel megfogtam a még éppnek mondható kezét és segítettem volna fel mikor egy hirtelen mozdulattal elkapta karomat és egy őrült vigyorral felnézett rám. Megijedtem ezek miatt és felsikítottam viszonylag hangosan mire csak nevetni kezdett és lerántva magához beleharapott a kezembe mire felordítottam már. Éreztem, ahogy a harapás ereje egyre erősebb és megláttam, ahogy folyik le a vérem a kezemről.

-Scott!-hallottam meg a távolból Luci hangját és próbáltam kiszedni a kezem Scott szájából sikertelenül.

-Scott engedj el!-mondtam remegő hanggal. Éreztem, ahogy remegni kezd az egész testem és egyre kevésbé éreztem a megharapott területet és a fájdalmat éles zsibbadás kezdte felváltani. Mikor odaért hozzánk Lucifer egyből lerántotta rólam Scottot és a zsibbadást éles fájdalom váltotta fel hirtelen mire felordítottam. Összeszorítottam a szemeimet és a harapott területet lefogva a fűben terültem el, ahogy Scott is visszaesett. Hallottam, ahogy Luci ordít Scottal, de nem értettem, hogy mit mond, mert nagyon tompa volt minden hang. Azt viszont kitudtam venni mikor az én nevemet mondogatja. Nagy valószínűséggel azt mondta, hogy "nem lesz semmi baj" vagy, hogy "tarts ki" mert közben megéreztem, ahogy kezeit a térdhajlatom alá és a nyakamhoz helyezi, majd felemel a földről és megy velem valahova.

-Nyugalom Dia. Minden rendben lesz.-ismételgette és egyre inkább tompult a hangja, ahogy minden más is ezzel együtt. Annyit még éreztem, hogy lefektet valami szőrmés dologra és lágyan a sebre teszi a kezét mire felszisszentem, mert azért még fájt. Gondolom meghallotta és felém nézett, mert az ujjaival megérintette az arcomat és lágyan simogatni kezdett, ami igen jól esett eltekintve a forró bőrétől. Innentől mintha filmszakadás lett volna, mert elsötétült minden és elnyelt a mélység..